Veszprém a Bakony hegység, a Balaton-felvidék találkozási pontján és a Balatoni Riviéra közelségében épült. A halban, vadban, borban gazdag területeket különösen kedvelték a rómaiak és a honfoglaló magyarok, akik számtalan települést hoztak itt létre. Árpád-házi fejedelmeink, királyaink és későbbi uralkodóink előszeretettel jártak ide vadászni, pihenni. Erős vallásosság jellemezte mindig e vidéket. Honfoglaló eleink ősi hitének szent helyei voltak a Bakony csúcsai és a Balaton-felvidék hegyei. Később, a keresztény vallás elterjedésével számtalan kolostor, kápolna, kálvária és templom épült a Bakony erdejében, a Balaton-felvidék lankáin és a Balaton partján. A török időszakban, 1541─1686 között végvári harcok zajlottak itt. Ebből fakad, hogy az országban sehol nem találkozhatunk annyi várrommal, hozzájuk kötődő mondával, legendával, mint itt. Talán e gyönyörű, titkokat sejtető táj és a hagyományt tisztelő, az újat befogadó pannon szellemiség vonzotta és vonzza ma is ide a művészeket: irodalmárokat, írókat, költőket, grafikusokat, festőket, szobrászokat.
E három, hangulatában, színeiben különböző terület változatos kirándulásokat ígér. Mindenhol érdemes a helyi ételspecialitásokat és a helyi, ősi magyar borfajtákat: kadarkát, juhfarkat, kéknyelűt, hárslevelűt megkóstolni.
Bakonyalja: Sóly-Hajmáskér-Öskü-Várpalota-Tés
Budapest felé indulva 10 perc után érdemes letérni az útról jobbra, Sóly irányába. Ez a parányi község az Árpád-kor óta lakott. A mondák szerint István (997-1038) itt győzte le a hatalmára törő Koppány vezért. Ennek tiszteletére államalapító uralkodónk kápolnát emeltetett a győzelme emlékére. A csata 1000 éves emlékére 1998-ban István kardjának fából készült hatalmas mását helyezték el a Kálvária-dombon. Itt tartják minden év júniusában a Kard-fesztivált. Az ősi kápolnára a 13. században templomot emeltek, amelyet a 18. században átépítettek. Sóly mindig híres volt boráról, ami vetekedett a jóval ismertebb somlaival.
Sóllyal átellenben, az út túlsó oldalán terül el Hajmáskér. A falu határában elterülő terméketlen dolomitfennsík volt az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legnagyobb tüzérségi gyakorlótere. Ezért építették a faluban a várkastélynak tűnő laktanyát. Ez a páratlan építészeti remek sajnos az utóbbi időkben nagyon lepusztult.
Hajmáskérhez közel, az út baloldalán fekszik a honfoglaló Ösbő vezérről elnevezett Öskü. A község legmagasabb pontján az ókorban római torony állt, melynek helyén az Árpádok korában templomot emeltek. Ilyen fazsindelyes, román stílusú kerektemplommal máshol nem találkozhatunk.
Várpalota a kedvező adottságai - a rétek, erdők, nádasok - miatt az ősidők óta lakott. Rómaiakról árulkodik a város környéki kirándulóhely, a római fürdő. 
Mátyás (1449-1490) király egyik kedvenc vadászó helye volt Palota és a közelében található Bátorkő. A török háborúk idején a palotai vár az egyik legfontosabb erősségnek számított. Több jelentős ostromot vert vissza. Legnevezetesebb kapitányának, Thuri Györgynek nevét viseli ma is a vár. A város központjában látható egykori erősségből megmaradt belső vár mellett, ahol Vegyészeti Múzeum található, az hajdanvolt vizesárok helyén pihenésre alkalmas parkot alakítottak ki. Innen indulnak a környéket bejáró turistaséták. Feltétlenül meg kell tekinteni az 1776-ban elkészült barokk templomot és a fölötte magasodó Zichy-kastélyt. A környék egykori urainak lakhelye ma még kihasználatlan, az elképzelések szerint múzeumot rendeznek be benne. Aki Palotára látogat, ne mulassza el a Galéria és a Tájház megtekintését. (Bővebb információk: www.varpalota.hu)
Érdemes Várpalotáról felkanyarodni a Bakonyba, és megnézni Tést. Hárskút mellett a Bakony legmagasabban, 475 méteren fekvő településének büszkeségei a szélmalmai. A fennsíkon állandóan fújó szelet régebben négy malom használta ki. Ma két működő malommal találkozhatunk a Táncsics utcában. A régebbi, a Held-féle 1840-ben épült, a másik, az Ozi-féle, 1924-ben.
Vportré
Fotók: internet
