A Szabadság térről indulva, a lejtős Buhim utcán juthatunk le Veszprém egyik legrégebbi városrészébe, a Buhim völgybe, mely részben magába foglalja a középkori városnegyedet, a Sárszeget. Sétánk szinte végig a Séd partján vezet, amely még a múlt század elején is meghatározó volt a város életében, mivel több malmot is forgatott, és a szűrcsapó, valamint a tobakos mesterek számára is biztosította az elengedhetetlen vízforrást. 
Maga a patak még az 1930-as években is inkább folyócska képét mutatta, a ma gyakran oly gyéren csörgedező érről nehéz elképzelni, hogy a Vár alatt még csónakázni is lehetett rajta. A Séd elnevezés mellett a középkori iratokban többször említik Sárvíz néven, innen eredhet a középkori városrész Sárszeg elnevezése.
A Buhim utca végén nyíló kis térnél balra fordulva a Deák Ferenc utcára jutunk, melynek bal oldalán, az egymáshoz simuló házak között vezet az Óváros térre a középkori eredetű keleti Ostrom lépcső. Az utcán sétálva a múlt és a jelen képei tárulnak elénk, az utóbbi években a Vár alatti városrész egyre inkább a helyi jómódú polgárság kedvenc lakhelye lett, a megkopott, leromlott házak sorra újulnak meg, ám itt-ott még találkozhatunk a szocializmus alatt betelepített nehéz sorsú emberek koránt sem kellemes képet nyújtó házaival. Új színfolt a Deák Ferenc utcában épülő új lakópark, amely zsúfoltságával akarva-akaratlan középkori emlékeket idéz. Az utca végén kis hídon kelünk át a Séd felett, s balra kanyarodva a város egyik legrégebbi, a középkorból megmaradt – ma vendéglőként működő – malma mellett sétálhatunk el. E malom már 1593-as török ostromot ábrázoló rézmetszeten is feltűnik. A malom mellett található kis teret barokk kapualjak szegélyezik, külön kocsi és gyalogbejáróval.
Az Úrkúti malom mellett csábít minket a Séden átívelő kis híd, 
de folytassuk inkább sétánkat a patak folyásirány szerinti bal oldalán, végig az Úrkúti sétányon, a Várhegy keleti oldalán, árnyas fűzfák alatt. A helyi köznyelv furcsamód Szerelem-szigetnek nevezi e romantikus, hangulatos sétányt, ám a szigethez vajmi kevés köze van. Ám aki egyszer végigballag rajta, bizonyára megérti, miért köti a szerelem szóhoz a helyi köznyelv a város ezen részét. A kaviccsal felszórt sétaút felé boruló szomorúfűzek lombkoronája között csodás kilátás nyílik a Vár keleti oldalára. A felénk tornyosuló hegyoldalon mindazt megláthatjuk a várból, amit a belülről a súlyos épülettömbök eltakarnak. A volt piarista gimnázium ezerszemű hátsó homlokzata mellett az Érseki Palota nagy erkélye uralja a látványt, a várban álló templomot tornyai tűhegyesen merednek az ég felé.
A sétány végén, a Séd hídján átkelve, a Tobak utcán, a Benedek-hegy fehér mészkősziklái alatt sétálva elérkezünk a következő hídig, ahol a patak a hegyet szinte teljesen alámosva a sziklák alatt-mellett kanyarog. A Tobak utca végén balra kanyarodva kijutunk a Margit térre, ahol Veszprém újabb Árpád-kori emlékére bukkanunk. A Margit-romok egészen a XIII. századba, IV. Béla király idejébe repítenek minket vissza. Ebben az apácakolostorban töltötte második honalapító királyunk később szentté avatott lánya a gyermekkorát. A Szent Katalin Apácakolostor alapítási ideje 1239-40-re tehető, ám már a török korban szinte teljesen elpusztult. Csupán a kolostor templomának falai láthatóak, maga a kolostor épületegyüttese romok melletti füves tér alatt fekszik.
A középkori város Szent Katalin-szegében járva folytassuk sétánkat immár a Benedek-hegy nyugati oldala mellett. Az újabb Séd-hídon átkelve a Kollégium utcába jutunk, amelynek az elején, a Séd partján álló – nemrég teljesen felújított –, későbarokk eredetű lakóház valaha tímárműhely volt. A Várra feltekintve István és Gizella szobrában, a Körmendy-házban, a Nagyszeminárium épületében gyönyörködhetünk.
A szűk Kollégium utca végén a Patak tér, Veszprém koraközépkori piactere vár minket. Jobbra fordulva kijuthatunk a Jókai utcára, ahonnan elsétálhatunk az Állatkert, avagy a belváros felé, balra kanyarodva, a Vár alatti lépcsősoron pedig a Benedek-hegyre kapaszkodhatunk fel. A lépcső mellett este kandeláberek világítanak, sejtelmes félhomályba borítva a Vár olykor félelmetes szikláit. A lépcső tetején balra fordulva a már sokat emlegetett Benedek-hegyre érünk, melynek végében, a kőkereszt mellől körültekintve valóban elragadó panoráma vár bennünket. Bármilyen furcsa is, a hegyet a XV-XVI. században az itt állomásozó török csapatok temetőnek használták. Innen, mintegy madártávlatból rápillanthatunk a városra, délre a Vár magasodik, keletre a Viadukt feszes íve, a Szent László templom látszik, északra a Bakony sötét vonulata bukkan fel, keletre pedig a XX. századi Veszprém lakótelepeit láthatjuk.
A hegyről visszasétálva egyenesen kapaszkodjunk fel a Várba a régi kiskapun keresztül, s folytassuk a kirándulást a veszprémi vár megtekintésével.
Vportré
Fotók: Babják Tamás, Domján Attila
Képek
