Veszprém a Dunántúl közepén, a Bakony és a Balaton-felvidék találkozásánál fekszik. Városunk eredete a népvándorlás koráig, a VIII. századig vezethető vissza. Az avarok, a szlávok után a honfoglaló magyarság telepedett meg a már akkorra valószínűleg erősségnek számító Veszprémben. Városunk neve szláv eredetű személynévből alakult, ám a kutatók még a mai napig nem tisztázták, hogy a Morva Birodalom egyik csapatvezérétől, vagy Szent István király lengyel származású unokaöccsétől ered.
A város első virágkorát az Árpádok alatt élte (900-1301), fejedelmi, majd királyi székhely volt, püspökségét – amely első az országban – első királyunk, Szent István alapította. 
A várban található Szent Miklós székesegyházat államalapító királyunk bajor származású felesége, Boldog Gizella királyné emeltette. Ezek után a mindenkori magyar királyné lett a székesegyház kegyúrnője, a várban királynéi palota épült, s ezért is nevezik Veszprémet a Királynék Városának. Az Árpád-kori város hét szegre – kerületre – épült, s születésétől fogva egyházi központnak tekinthető. A veszprémi püspök volt a magyar királynék koronázója, s a XIV. század elejétől egyben a megye főispánja is. Városunk adott otthont az első magyarországi főiskolának, ahol a hét szabad művészet mellett jogtudományt is tanítottak. Veszprém fejlődésének első törése 1276-ra tehető, amikor Csák Péter kiskirály csapatai hatalmas pusztítást végeznek a megyeszékhelyen, a főiskola az enyészeté lesz, a székesegyház és a vár is leég.
Az Árpádok után Veszprém királynéi központból vidéki püspöki székhely lett. A reneszánsz kor legkiemelkedőbb veszprémi püspöke, Vetési Albert tudatosan fejlesztette a várost, ám építkezéseiből semmi sem maradt meg a 150 éves török háború pusztítása miatt.
A török korban 1552-1683-ig Veszprém határ menti végvárrá vált, a vár ez idő alatt tízszer cserélt gazdát, a város szinte teljesen elpusztult; a harcok után a Sümegről visszatérő püspökök kezdik a város újjáépítését. A város hangulatát meghatározó barokk, copf, klasszicista épületek ebből a korból származnak. Három évszázadon keresztül a katolikus egyház határozta meg a település mindennapjait. 
Veszprém a XIX. század végén ébredt fel hosszan tartó álmából, amikor Óváry Ferenc országgyűlési képviselő vezetésével megindult fejlődése. Átalakult a város településszerkezete, új épületek emelkedtek, új utcák nyíltak, beindult a gyáripar megtelepedése, polgári egyesületek, körök alakultak.
A pezsgő, ígéretes polgári fejlődés után a huszadik század közepén a szocialista várospolitika hatására, az akkor tízezret alig meghaladó lakosságot közel hetvenezresre duzzasztották fel. Ekkor épültek a korábbi óvárost körbeölelő lakótelepek, új, szocreál városközpont alakult, melynek legszembeötlőbb megnyilvánulása a Kossuth utca környéke és a régi polgári házak helyén épült monumentális Húszemeletes. Az 1949-ben alapított Nehézipari Egyetem - mai nevén Pannon Egyetem - mára már több karral rendelkező universitasszá érett.
Mivel a város korántsem nevezhető ipari központnak, a rendszerváltás (1990) után a kitörési lehetőséget a kulturális, szellemi szférában találhatja meg megyeszékhelyünk. Ennek köszönhetően mára valódi iskolavárossá vált, két egyeteme mellett tíz középiskolájában több mint 10000 diák tanul. 
A városban három színház is működik, zenei kultúrája országosan híres, képzőművészeit és irodalmárait a határokon túl is jegyzik. Városunk sportélete elismertséget vívott ki világszerte, olimpiai bajnok kalapácsvetőnk, Kiss Balázs mellett, a város kézilabdacsapatát, a Telekom Veszprémet a világ elit gárdái közé sorolják.
Az ezer éves Veszprém barátságos, kisvárosias hangulata napjainkig sem szűnt meg, az utóbbi években újjáéledő óváros várja a történelmi hangulatra, csöndes, meghitt sétákra vágyó turistákat.
Vportré
Fotó: Babják Tamás, Domján Attila
