Kisfaludy Sándor nevét gimnázium őrzi Sümegen, emlékmű és emlékkiállítás Téten, egész alakos szobor Balatonfüreden és Sümegen. Ha kimondjuk nevét, akkor a 18‒19. század fordulójának irodalmi élete dereng fel tudatunkban, és hogy biztosan rokonok Kisfaludy Károllyal. Olyan ismerős a név – de valójában ki is volt Kisfaludy Sándor, és mit adott a magyar irodalomnak?
Kisfaludy Mihály Zala megyei földbirtokos Sándor nevű fia 1772-ben születik Sümegen. Öccse, Károly, már Téten látja meg a napvilágot, mivel az atya Győr megyei főszolgabíró lesz, ezért a család Tétre költözik. Sándor Győrben hallgat, „csoda talentum”-ként tartják számon, vonzódik a művészetekhez: verselget és hegedül. Később a királyi katolikus akadémiára kerül Pozsonyba, ahol filozófiát és jogot tanul. A pozsonyi évek a heves vérű, daliás fiatalemberre nagy hatással voltak, a nemzeti eszme ekkor lesz része személyiségének, és a színház iránti rajongása is ekkor alakul ki: rendszeresen látogatja a pozsonyi német társulat előadásait, és ennek hatására drámákat fordít magyarra.
1792-ben bevonul katonának, először Erdélybe kerül, majd a bécsi magyar testőrség tagja lesz. Kisfaludy Sándor életében meghatározó szerepet töltöttek be a nők, a szerelmi viszonyok, és ezek irodalmi és művészetfelfogására, fejlődésére is hatással voltak. A snájdig huszártiszt természetesen kalandok sorát éli meg a pompázatos császárvárosban, egyesek szerint Krisztina főhercegnővel is plátói kapcsolaton túlmutató viszonyt ápolt, ám a bécsi évek legmeghatározóbb asszonya Medina Mária spanyol származású balettművésznő. A csodás asszonynak része lehet abban, hogy Kisfaludy az opera, a hangversenyek lelkes látogatójává válik, és neki köszönhetően tanul meg olaszul.
Az 1795-ös esztendő aztán egész életére kiható eseményt hoz: megismerkedik későbbi feleségével, Szegedy Rózával, a Vas megyei alispán lányával. A pillanatok alatt új szerelembe eső huszártisztet az ifjú hölgy kétszer is kikosarazza ‒ így Kisfaludy újra Medina Máriánál keres és talál vigasztalást. 1796-ban aztán a bohém, kötöttségeket nehezen elfogadó fiatal katonát eltanácsolják a testőrségtől, és Milánóba helyezik át, ahol három hónapos szolgálat után francia fogságba esik (a napóleoni háborúk időszakát éljük...).
Az „édes” hadifogság Provance-ban zajlik, Draguignan városában, ahol Caroline D'Escalpon kisasszonnyal kialakult közeli barátságának köszönhetően megtanul franciául, és belemerül a francia irodalom remekeibe (Rousseau, Voltaire). A Himfy-versek első darabjai ezen időszakhoz köthetők, amely nem tartott sokáig, mert 1797-ben szabadon engedik ‒ hazafele Klagenfurtban a titokzatos Pepi grófnő kegyeit nyeri el, ezek után 1799-ig Németországban szolgál.
Szegedy Róza bizonyára mély hatást gyakorolhatott Kisfaludyra, mert 1799-ben levélben ismét megkéri a hölgy kezét, aki igent mond. 1800-ban házasságot kötnek, és megkezdődik Kisfaludy „második” élete: az eddig csélcsap katona-költő boldog házasságban él 32 éven keresztül feleségével. A megállapodott ‒ és a katonaságból leszerelt ‒ Kisfaludy (rövid kámi tartózkodás után) Sümegen telepszik le feleségével, és teljes erővel veti bele magát az irodalmi, közéleti és kulturális életbe. Megjelenik Himfy szerelmei ‒ A kesergő szerelem (1801) és Himfy szerelmei ‒ A boldog szerelem (1807) verseskötete; ezzel Magyarország leghíresebb poétájává válik, 1807-ben rege-gyűjteményt ad ki, 1816-ban Hunyadi Jánosról ír drámát (1820-ig hat színművet alkot). 1830-tól Akadémiai tag, tevékenyen vesz részt a balatonfüredi színház (1831) létrehozásában ‒ egyszóval kora kiemelkedő és megbecsült művészeti és közéleti személyiségévé válik.
Életének tragédiája nem csupán az, hogy 1832-ben elvesztette imádott feleségét, hanem hogy valójában túlélte korát, önmagát. Konzervatív nemesi nemzeti felfogása fokozatosan idejétmúlttá válik (ennek is köszönhető Kazinczyval való nem éppen harmonikus viszonya), új generáció (Toldy, Vörösmarty, Bajza) és új eszme (reformkor) éled Magyarországon, és Kisfaludy „nem értette meg” az idők szavát.
Sümegi magányba burkolózik, 1834-ben újra megnősül (egy 40 nála évvel fiatalabb lányt vesz feleségül), a birtok ügyeit intézi, irodalmi munkássága lankad, utolsó művében, a Regeköltőnek hattyúdalában összefoglalja nemesi nemzeti világnézetét. A vidéki száműzetésbe vonult író 1844-ben hunyt el, halála a reformkori pezsgés közepette kevés visszhangot keltett.
Kisfaludy Sándor korának meghatározó írója volt, emellett irodalomtörténeti szerepe kimagasló. Hogy miért fontos munkássága? Ezt Illyés Gyulánál pontosabban senki nem fogalmazta meg: „Kisfaludy […] képviselője volt az eszmélő nemzeti szabadság érzésének, […] érdemes művelője volt közös kincsünknek, a magyar nyelvnek, […] és az emberi lélek egyik legszebb tulajdonságáról, a szerelemről is írt le maradandó […] mondatokat.”
Szaksz Balázs