Ranolder János kivételes életpályája. A 19. századi magyar történelem legsötétebb időszakában, a Bach-korszakban került a veszprémi egyházmegye élére Ranolder János (1806-1875), aki negyed évszázados püspöki tevékenysége alatt kimagaslóan sokat tett a leánynevelés, a gyógyítás és a szőlőnemesítés területén.

Az 1806-ban pécsi iparos családba született gyermekről hamar kiderült, hogy kivételes tehetséggel áldotta meg az ég: a ciszterci gimnáziumban minden osztályt kiváló eredménnyel végzett el. Atyja támogatásával a papi pályát választotta: 1824-ben nyert felvételt a pécsi kispapok közé. Felismerve tehetségét, elöljárói a pesti egyetem hittudományi karára küldték továbbtanulni. 1829-ben szentelték pappá, és karrierje innentől töretlen lendülettel haladt előre.

A bécsi Augustineumban teológiai doktorátust szerzett, 1831 és 1840 között a pécsi papi szemináriumban oktatott szentírástant, és a keleti nyelveket tanította. 1838-ban adták ki Hermeneuticae című könyvét, amely a bibliamagyarázat alapvető kérdéseivel foglalkozik. A tankönyv elnyerte a pápa tetszését, és több kiadást is megért.

Ranolder 1840-től a pesti egyetem hitszónoka és hitoktatója lett, vakációs idejében bejárta Ausztriát, a német területeket, Angliát, Franciaországot, Belgiumot, Svájcot, és természetesen Rómába is eljutott, ahol találkozott a pápával. 1845-ben nevezték ki pécsi kanonokká, emellett a pécsi szeminárium igazgatója is lett. A szabadságharc bukása után, 1849-ben került gróf Zichy Domonkos lemondása után a veszprémi püspöki székbe, és 1850-ben szentelték fel.

A Bach-korszak hajnalán nem vetett jó fényt rá az a tény, hogy az udvar őt nevezte ki a veszprémi egyházmegye élére; nagy ügyességre, elszántságra és tapintatra volt szüksége ahhoz, hogy elfogadtassa magát új helyén.

Alighogy nekilátott munkájának, Veszprémet két tűzvész is pusztította; az új püspök 550 forinttal segített a károsultakon. A szabadságharcban részt vállalt papjait úgy mentette meg a bíróság kezétől, hogy rendházakba küldte őket „száműzetésbe” egészen addig, amíg a megtorlás lecsillapult. Mindezek segítségével oszlatta el a személye körül kialakult bizalmatlanságot, és megteremtette a lehetőséget az alkotó munkához.

Oktatás és karitatív tevékenység

Tetterőből és konkrét cselekedetekből pedig nem volt hiány! Ranolder János rendkívül fontosnak tartotta a nőnevelés ügyének előmozdítását – e területen kiemelkedő munkát végzett. 1854-ben hívta Veszprémbe az Irgalmas Nővéreket, akiket tanítással és betegápolással bízott meg, és számukra iskolát építtetett. 1860-ban az Angolkisasszonyok rendjét telepítette le a megyeszékhelyen; iskolát, valamint templomot emeltetett részükre. A megye többi városában is támogatta a nőnevelést és -oktatást: Tapolcán, Pápán, Kaposvárott, Keszthelyen alapított iskolákat, amelyek vezetését az Irgalmas Nővérekre bízta, emellett Budapesten megalapította a Ranolder Intézetet.

Karitatív tevékenysége is kiemeli kora egyházi méltóságai közül: több alapítványt hozott létre, támogatta a veszprémi és pécsi szegényeket, megalapította a Veszprém Egyházmegyei Tanítók Nyugintézetét, a veszprémi kórház fenntartására alapítványt hozott létre.

A borász püspök

Mindezen munkássága mellett még arra is volt ereje, hogy komoly részt vállaljon a magyar szőlőművelés és bortermesztés megreformálásában. Hegyalján, Csopakon, Badacsonyban és a Somlón szőlőket telepíttetett, és modern alapokra helyezte a fajtanemesítést. A szőlőtermesztés népszerűsítése érdekében szőlőoltványokat ajándékozott a földműveseknek, a csopaki bor nemzetközi hírnevének megalapozása is az ő nevéhez fűződik. Alakja összeforr kedvenc tájával, a Balaton-felvidékkel: a Badacsony tetejére hatalmas keresztet állíttatott, és felvásárolta Kisfaludy Sándor házát és szőlőjét, hagyatékát pedig megőrizte az utókornak.

A kiegyezést teljes erővel támogatta, és 1867-ben veszprémi püspökként ő koronázta meg Erzsébet királynét. Élete végén súlyos betegségében visszavonultan élt, nyaranta leginkább csopaki szőlejében tartózkodott. Végrendelete szerint vagyonának legnagyobb részét az egyháznak (szegények, iskolák, intézetek támogatására) adományozta.

Bizton állítható, hogy Ranolder János a 19. századi egyháztörténelem kiemelkedő alakja volt. Csopakon minden év szeptemberében emléknappal emlékeznek meg róla, a veszprémi önkormányzat pedig Ranolder-díjat alapított az oktatás és nevelés területén kiemelkedő személyek munkájának elismerésére.

Szaksz Balázs