Veszprém a Bakony hegység, a Balaton-felvidék találkozási pontján és a Balatoni Riviéra közelségében épült. A halban, vadban, borban gazdag területeket különösen kedvelték a rómaiak és a honfoglaló magyarok, akik számtalan települést hoztak itt létre. Árpád-házi fejedelmeink, királyaink és későbbi uralkodóink előszeretettel jártak ide vadászni, pihenni. Erős vallásosság jellemezte mindig e vidéket. Honfoglaló eleink ősi hitének szent helyei voltak a Bakony csúcsai és a Balaton-felvidék hegyei. Később, a keresztény vallás elterjedésével számtalan kolostor, kápolna, kálvária és templom épült a Bakony erdejében, a Balaton-felvidék lankáin és a Balaton partján. A török időszakban, 1541─1686 között végvári harcok zajlottak itt. Ebből fakad, hogy az országban sehol nem találkozhatunk annyi várrommal, hozzájuk kötődő mondával, legendával, mint itt. Talán e gyönyörű, titkokat sejtető táj és a hagyományt tisztelő, az újat befogadó pannon szellemiség vonzotta és vonzza ma is ide a művészeket: irodalmárokat, írókat, költőket, grafikusokat, festőket, szobrászokat.
E három, hangulatában, színeiben különböző terület változatos kirándulásokat ígér. Mindenhol érdemes a helyi ételspecialitásokat és a helyi, ősi magyar borfajtákat: kadarkát, juhfarkat, kéknyelűt, hárslevelűt megkóstolni.
Magas-Bakony: Eplény-Zirc-Lókút-Bakonybél
Északra indulva – a 82. számú főúton Győr felé – szépen, komótosan emelkedik a táj, szinte észre sem vesszük, ahogy Eplénynél, a sípályájáról, Malom-völgyről, betyárcsárdájáról ismert településnél elérjük a Bakonyt.
Hamar észrevesszük, hogy a hegyvidéken megszokott vad tájjal itt nem találkozhatunk. A meredélyek, a hirtelen égbe szökő csúcsok helyett szelíd lankák, fennsíkok váltják egymást, melyeket ritkán szakít meg egy-egy nagyobb hegycsúcs. Ezért is hívja a népnyelv ezt a területet Bakony-erdőnek. A múlt század elejéig vadban gazdag, áthatolhatatlan erdőség borította e vidéket, s csak kisebb utak vezettek át rajta. A Bakony a függetlenséget, a szabadságot, a kívülállást szimbolizálta. Betyárok, üldözöttek, szerzetesek világa volt e táj. Ma a pihenésre, megnyugvásra vágyó gyalogos, biciklis turisták paradicsoma.
A hegység ősi települése, fővárosa Zirc. A települést III. Béla (1172─1196) király által 1182-ben Franciaországból behívott cisztercita szerzetesek alapították. A török időkben elpusztult apátságot Sziléziából 1712-ben érkezett ciszter szerzetesek építették újjá. A klasszicista főépület 1927-ben nyerte el végső arculatát, a mellette található templom 1752-ben.
Miután megtekintettük az apátság épületében található, a hegyvidék ásványait, élővilágát bemutató Bakonyi Természettudományi Múzeumot és a híres 19. századi, zirci születésű nyelvész, felfedező Reguly Antalról elnevezett könyvtárat, pihenjünk egyet az épület szomszédságában található arborétumban. Ha valaki nagyon fittnek érzi magát, az bátran próbálja ki a Zircről induló gyalogtúrákat. (Bővebb információ: www.zirc.hu)
A főútról letérve érdemes Pápa irányába autózni, 
és felfedezni a Magas-Bakony két gyöngyszemét, Lókútat és Bakonybélt.
A Bakonybélbe vezető útról Aklinál kell balra letérni, és eljutunk a Bakony legnagyobb csúcsaival - Papod-tető, Kőris-hegy, Borzás-hegy - szegélyezett erdő borította völgybe, Lókútra. A falunak nincs múzeuma, de annál meghatározóbb hangulata, természeti szépsége. Érdemes itt egy kicsit megpihenni, sétálni, megnézni a régi parasztházakat és a közeli kerteskői ménest.
Bakonybél a festői szépségű Gerence patak völgyében terül el. A falu a Bakony legősibb települése. Szent István (1000─1038) király alapította itt a bencés apátságot, amely a török támadások következtében elpusztult. A vállalkozóbb szelleműek felmászhatnak a környező hegyoldalakon található barlangokba. A Pénzlyuk-, Odvaskő-barlang, Tarkő-lik volt a támadások idején a lakosság menedéke. A Bakonyi Erdők Házában megtekinthető a Magas-Bakony növény- és vadvilága. Számtalan szebbnél szebb túraútvonal indul ki Bakonybélből.
Vportré
Fotók: Babják Tamás, Melczer Zsolt, Síaréna, Bringaréna
