Beszélj nekünk Veszprémről, a Bakonyról, a Balatonról. Szereted Veszprémet? Mi fogott meg benne? Építészként? Van kedvenc épületed?

A Balatonnál mi a kedvenc helyed, városod, épületed?

A Bakony kevésbé izgalmas építészként. Vagy mégis? 

Salgótarjánban voltam gyerek, Budapesten élek, de Veszprém koránt sem idegen számomra. Terveztem is ide: a hajdani Inter-Európa Bank fiókja javaslatomra egy lakatlan, az akkor még nagyon lepusztult Óváros tér egyik rozoga házába került, amelyet régi szépségében sikerült újjáéleszteni. Szerencsére azóta ez a szemlélet jobbára alapelvvé vált a téren! Tavalyelőtt a vár akadálymentesítésére kiírt tervpályázat egyik első díját nyertük meg Mesteriskolásokkal: mi nem szeretnénk, ha egy feltűnő jelként fogalmazódna meg a felvonó: ennek a jókora szerkezetnek a látványa nem hiányzik a vár összképéből.

Veszprémet sajnos sokan azonosítják a magasházával! A régi városszövet eltüntetése nagy hiba volt, azt, ami helyére került, nem igazolja az eltelt idő.

Kedvenc házak? Kezdeném a házak hiányával: amikor gyerek voltam, nem értettem, hogy lehet vége egy szempillantás alatt ott fent, a várnak, miért nem áll az utca végében egy szép ház? Ma már nagyon máshogy gondolom! A sok jobb sorsra érdemes barokk ház, Medgyaszay eredeti állapotába visszaállítandó színháza mellett Kovács Dávid állatkerti építészetét kell feltétlenül megemlítsem. Egy ideje foglalkozom Padányi-Gulyás Jenő építészetével. Neki is van több épülete itt, a Dózsa György úton.

A Balaton mindig csak rövid nyaralások helyszíne volt, nincs erős kötődésem ide. A harmincas évek, majd a hatvanas évek meghatározó és ismeretlen építészei azonban annyi értéket teremtettek a vízparton, hogy felsorolni is lehetetlen. Füreden áll Kozma Lajos egyik első épülete, a hajdani Vitéz panzió, Akarattyán Molnár Farkasnak van háza, Tóth Kálmán, Preisich és Vadász Földváron „hagyott nyomot”. A hatvanas évek állami építészete lenyűgöző értékeket teremtett: a „Tátika” Badacsonyban (Callmeyer), a tihanyi rév (Dianóczki) vagy ugyanott a posta-étterem (Bérczes-Szittya). Szerencsére most sem rossz a helyzet: csak Tomay Tamás füredi munkásságát említeném.

A Bakony egy bejárhatatlan őserdő. Úgy emlékszem vissza a bakonybéli nyaralásunkra, hogy a világ végére mentünk el. Ez a rengeteg-érzés ma is megvan bennem. Végre egy hely, ahol még nem állnak házak!

Kedvencek

Könyved: Most csak Bodor Ádámot említeném: az első könyve után mindet el kellett olvassam!
Filmed: Csengetett mylord? (bocs, a fiam operatőr)
Városod: Magyarországon Budapest, Salgótarján. A világban: Valetta, Isztambul, Lisszabon
Kedvenc épületeid: Rárósmulyad – Medgyaszay temploma, Lopud – Nikola Dobrovich Grand hotelje, az öreg házunk Mezőtárkányban
Zenéd: Kortárs jazz, John Zorn és J. S. Bach.
Ország: Magyarország, Erdély.
Sport: Bicikli és sí.
Képzőművész: Edoardo Tresoldi, Bukta Imre.
Színház: Trojka társulat
Bor: Sanzon Tokaj Habzó (most éppen)

Kérdéseket feltette: Poller Imre, Pethő Imre
Fotó: Babják Tamás