A startup ökoszisztéma rengeteget fejlődött az elmúlt évtizedben, a startupok érettségi színvonalának javítása azonban folyamatos feladatot jelent. Gyenese Balázs üzleti tanácsadóval fejlesztési területekről és módszerekről, a kollaboráció fontosságáról és a közösségek erejéről, valamint a jövőbeli kilátásokról is beszélgettünk.
– A 2010-es évek elején csöppent bele komolyabban a startup szférába – egy interjúban úgy nyilatkozott, nagyjából hat éve fogalmazták meg a gondolatot egy barátjával, milyen jó lenne idehaza is sikeres startup világot építeni. Jelenleg hogy fest a hazai ökoszisztéma?
– Azóta rengeteget fejlődött az ökoszisztéma, kisebb-nagyobb eredmények minden területen felmutathatók. Pezsgőbbé, szervezettebbé vált a hazai startup világ, nagyobb lett a transzparencia és a szektor pénzbeli ellátottsága is nőtt. Ennek köszönhetően nagyon csábítóvá vált ez a fajta vállalkozási forma, és nem csak a fiatalok körében, hiszen a sikeres startupok döntő többsége egyelőre nem a huszonévesek közül kerül ki.
– Mit tehetnénk annak érdekében, hogy még sikeresebbé váljon a szektor?
– A startupok érettségi színvonalát és az ahhoz szükséges kompetenciák emelését folyamatosan lehet és kell is javítani – ez egy soha véget nem érő feladat. Ha életciklus vonatkozásában nézzük, a legtöbb tennivaló az oktatás területén akad. Nagyon fontos lenne, hogy a fiatalok már középiskolában orientálódjanak és minél több információt szerezzenek a vállalkozói léttel kapcsolatban, megismerjék annak szellemiségét, előnyeit és hátrányait, megtanulják, hogy milyen kompetenciák, készségesek szükségesek ezen a területen. Természetesen nem az a cél, hogy mindenkiből vállalkozót neveljünk, hanem hogy a vállalkozói léttel, az ismeretlennel kapcsolatos félelmeket eloszlassuk.
A mostani 40-50 évesek még emlékezhetnek rá, milyen volt, amikor a szülők megpróbálták lebeszélni a gyerekeiket a vállalkozásról, mert azt túl kockázatosnak tartották. A mai diákok szülei között már nagyobb számban fordulnak elő vállalkozók, ettől függetlenül viszont érdemes energiát fektetni az oktatás és az ökoszisztéma közelítésébe: ha a fiatalok már középiskolában megértik az alapokat, később sokkal könnyebben hoznak meg döntéseket önismereti kérdésekben, egy befektetés előtt, de a kockázat- és a konfliktuskezelés is jobban megy majd nekik.
A siker alapköve a validációs készség is. Ez általában gyengesége szokott lenni a jelenlegi szereplőknek, mert a legtöbben egyből belevágnak a saját megoldásuk megvalósításába, rögvest prototípust gyártanak, és nem validálják le pontosan, hogy globális színtéren hasonló ötletekből mennyi volt korábban, azok mennyire voltak sikeresek, ha elhaltak, miért haltak el. Nagyon fontos lenne fejleszteni azokat a kereteket is, amelyeken belül segítséget kaphatnak a fiatalok a validáláshoz már akkor, amikor még nem startupként dolgoznak együtt, csak páran összeálltak, mert volt egy jó ötletük.
Emellett a későbbiekben az építkezés, a struktúrák bevitele, a társak megtalálása, a kompetenciák kiegészítése az a csomópont, ahol rengeteg fejleszteni való akad. Növekedési fázisban általában a skálázhatóság, a nemzetközi piacra lépési stratégiák jelentik a tipikus akadályokat, amelyeket nehezen vesznek a csapatok – ezen a téren is van tehát még tennivaló. Nyilván sok finomítani való van a finanszírozási területen is, de ott azért még a koronavírus-járvány előtt egyértelműen elmondható volt, hogy szép számmal akadtak befektetési csoportok, egy-egy jó ötlethez általában könnyen lehetett forrást szerezni. A kormányzati stratégiák is mind egy irányba mutatnak, és ez jó, mert elősegítik, hogy az ökoszisztéma azonos irányba fejlődjön.
– Az egyes szereplők közötti összefogás mennyire jellemző?
– Magyarország kis ország, ennél fogva a piac is kicsi, ami komoly nehézséget okoz nemcsak a startuppereknek, hanem az iparági szereplőknek is. Persze kis piac révén a másik oldalon viszont már pár perces beszélgetés után könnyű kapcsolatokat kialakítani, mert biztosan találunk legalább egy közös ismerőst. A legfiatalabb generációk karakterisztikájában pedig benne is van a kollaborációs igény, a transzparencia, a nyitottság. Tény az is, hogy a világ egyre inkább kollaboratív irányba mozdul el, az egyéni teljesítmény elhalványul és a csapatdinamika, az egymás erősségeire való építés válik fontosabbá. Ezáltal viszont azok a vállalkozók, akik titokként kezelik az ötletüket és nem merik megosztani azt másokkal, félelemből építkeznek, nem kapnak értékes visszajelzéseket az ötlet tökéletesítéséhez. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy egyben sikertelenek is lesznek, csupán nehezebb utat járnak be. El kell fogadni, hogy a világ megváltozott, és 
hogy a befektetők is sokkal szívesebben finanszíroznak egy inkább csak elfogadható ötlettel, de jó kompetenciákkal rendelkező csapatot, mint egy rettenetesen jó ötlettel bíró, de szedett-vedett csapatot. Utóbbi esetben ugyanis iszonyatosan nagy a kockázata annak, hogy nem valósul meg az ötlet, mert a csapat nem ismeri fel saját hiányosságait és így nem tanul a pofonokból sem, amelyekbe belefut.
– A koronavírus-járvány jelenthet ilyen szempontból nehézséget? A sok jó példa mellett több területen láttuk azt, hogy az emberek, az országok bezárkóznak, ami viszont szembemegy a startupok és az innováció világában elengedhetetlen nyitottsággal.
– Nem lennék olyan bátor, hogy jóslásokba bocsátkozzam. Én úgy látom, a startup világ egyelőre jól reagált a pandémiára, rengeteg esemény szerveződött az online térben, a beszélgetések nagy része pedig épp arról szólt, hogyan tudunk alkalmazkodni a koronavírus okozta új kihívásokhoz. Természetesen érintettségtől függően minden vállalkozás máshogy reagál, de én azt gondolom, kollaborációra mindig van lehetőség. Hiszen a kollaboráció nemcsak azt jelenti, hogy egy meetup-on networkölök, hanem azt is, hogy proaktívan keresem azokat a partnereket, akikkel úgy érzem, egy közösséget alkothatnánk. És az, hogy épp otthon ülünk, még nem állíthat meg abban, hogy kapcsolatba lépjek valakivel. Ez szerintem a fiataloknak többé-kevésbé jól is megy, ebben a vírus sem okozott kárt. A jövőre vonatkozó jóslásokat illetően egyébként is egy kicsit szkeptikus vagyok. Biztosan lesznek a vírusnak pozitív hatásai is, például, hogy javul a rugalmas, illetve otthoni munkavégzés aránya, hatékonyabb lesz az online kommunikáció. Ugyanakkor picit félek is attól, hogy nem tanultunk ebből a pofonból, és visszalépünk oda, ahol a vírus előtt tartottunk, vagy akár visszarendeződés is történik, és visszatérünk a korábbi egészségtelen bizalomszintre, óvatosabbak lesznek a befektetők, nehezebb lesz a piacra jutás, mert a vírus okozta sokk bezárta őket és az igények sem annyira tiszták.
– Üzleti tanácsadóként Ön hogyan tudja segíteni az ügyfeleit a kollaboráció irányába? Pontosan mit takar ez a tevékenység? Egyfajta mentorálást?
– Az én tevékenységem többrétű. Egyrészt kapcsolatos az ökoszisztéma fejlesztésével: mentorokat tanítottam, ökoszisztéma fejlesztésével kapcsolatos koncepciókat alkottam, illetve inkubátorházak létrejöttében is részt vettem. Visszatérve az előző kérdésre, a célom az, hogy javuljanak azok a struktúrák, azok a kompetenciák – összességében az ökoszisztéma érettségi szintje – amelyek segítik az egyes szereplőket. Ha tehát csak annyit tanultunk ebből a helyzetből, hogy a gyenge pontokat meglátva és azokra fókuszálva tudatosabban, logikusabban, strukturáltabban kell építkeznünk, már előre tudunk lépni és profitálni.
A másik tevékenységi köröm maga az üzleti tanácsadás: 
startupok mellett főleg magyar nagyvállalatok és kkv-k eredményesség- és hatékonyság növelésében segítek az ezt eredményező vállalati átalakulások facilitálásával. Ide tartozik például a felsővezetői coaching, a változásmenedzsment, az értékesítés, üzletfejlesztési hatékonyság növelése, a digitalizációval, innovációval kapcsolatos koncepciók kezelése vagy éppen a humánerőforrás stratégia támogatása.
– Ilyenkor tehát azon is dolgozik, hogy az egyes partnereket összehozza annak érdekében, hogy ők aztán tanulhassanak egymástól?
– Így van. Ahogy említettem, együttműködés nélkül egyre nehezebb lesz érvényesülni, és az én szerepem az, hogy ezt a fajta kollaborációt facilitáljam: tanácsadáskor például a vállalaton belüli stakeholderek, kulcsszereplők összehozása, az ő szemléletmódjuk konstruktívvá tétele a feladatom. De említhetem az értékesítést is: az értékesítési csatornák komplexitása ma már rendkívül bonyolult, ezért a különböző stratégiai együttműködések elkerülhetetlenek. Olyan partneri hálózatot kell kiépíteni, amely mindkét fél számára előnyös, ez viszont nem olyan egyszerű. Erre külön fel kell készíteni a szervezetet, hiszen nem mindegyik alkalmas arra, hogy megfelelő stílusban és módon működjön együtt partnerekkel.
– Mindezt a generációk együttműködésénél is érdemes lehet szem előtt tartani: egy kezdő csapatnak sokat segíthet az idősebbek tapasztalata, míg nekik a fiatalok lendülete jöhet jól.
– Abszolút egyetértek. Amikor azt mondom, hogy a kollaboratív szemlélet irányába haladunk, arra is gondolok, hogy a nyitottság, a véleménycsere, a beszélgetések milyen pozitív hozadékkal is járnak. Mi például, amikor a társammal megalapítottuk a tanácsadó cégünket, tudatosan döntöttünk úgy, hogy nem akarunk saját irodát, mert úgy elesnénk attól a lehetőségtől, hogy lássuk, halljuk más vállalkozók élettapasztalatait. Ezért egy közösségi irodába költöztünk be, mert felismertük, hogy azzal, hogy naponta sétálnak oda hozzánk a közösség tagjai egy-egy kérdéssel, üzleti szempontból talán egy forintot sem hoz, de ezek a beszélgetések mégis minket erősítenek, mert rengeteget tanulunk belőlük. De ha valaki konstruktívan, intelligensen áll hozzá ezekhez a beszélgetésekhez, azzal a reputációját építi, ami hosszú távon akár üzleti sikerre is váltható.
– Jó, hogy szóba került ez a gondolat, hiszen mostanra országszerte kezdenek elterjednek a közösségi irodák, nekem azonban olykor az az érzésem, nem minden esetben vagyunk tisztában ezek igazi jelentőségével, és csak a munkavégzés egy lehetséges helyszíneként gondolunk rájuk. Mennyiben igaz ez a feltevés?
– Részben. Azt gondolom, főleg egy fiatalnak a motivációt, az inspirációt épp az adja, ha egy közösség részévé válhat. Ha viszont egy közösségi iroda csak irodatérként funkcionál, és nincs mögötte közösség, pozitív élmény, akkor szabadúszóként a konyha is lehet ugyanolyan munkatér, mint az iroda. De mondok egy másik példát! A Pannon Egyetemmel, Veszprém városával, kormányzati és gazdasági szereplőkkel közösen dolgozunk együtt egy egyetemi inkubációs központ létrehozásán, ami magában foglal egy komoly közösségi teret is. A kulcs itt az, hogy közösséggé formáljuk azokat az innovatív, fiatal és már idősebb vállalkozókat, akikben megvan erre az igény. Amikor pedig már érzik magukban a közösségi erőt, megint csak nem az a lényeg, hogy mennyi időt töltenek a központban, 
hanem hogy mennyire vállalnak aktív szerepet a közösség fenntartásában és fejlesztésében. És persze azt is fontos megemlíteni, hogy az inkubációs központnak nem célja elszipkázni az ügyfeleket Veszprém másik közösségi irodájából, versenyhelyzetet teremteni. Éppen ellenkezőleg. Azt szeretnénk, ha az önző érdekek dominálása helyett a szereplők szimbiózisban tudnának együtt dolgozni, összeadnák azt, amijük van és ezáltal mindenki profitálna.
– Ez roppant izgalmasan hangzik! Várhatóan mikor nyithatja meg kapuit az inkubációs központ, illetve milyen további szerepei, feladatai lesznek?
– Jelenleg egy előkészítés alatt álló tervről beszélhetünk, ami, mivel rendkívül komplex, a vírus miatt érthetően kicsit belassult, de az igény nagyon egyértelmű rá, rettentő sok benne a potenciál, és a kulcsszereplők elképzelései is mind egy irányba mutatnak. Emiatt aztán bízom benne, hogy szeptemberben akár már meg is nyithatja a kapuit a központ, még ha az apróbb elemek fejlesztésére – pl. az építészeti dizájn – majd későbbi fázisokban kerül sor.
Ami a feladatokat és a szerepeket illeti, a központ célja kettős. Az elsődleges feladata az, hogy az egyetemi hallgatók a gyakorlatban is hasznosítható tudást szerezzenek a startupok vonatkozásában, közösségi élményt kapjanak, ezáltal a képzési kimenet és a gazdasági igény közelebb kerüljön egymáshoz, és az egyetemről nagyobb számban lépjenek ki olyan kompetenciájú fiatalok, akikre azonnali igénye van a helyi piacnak. Inkubációs központ révén emellett az ötletgazdák, a startupperek korai inkubációs támogatást is kapnak, egy inspiráló közösség tagjai lehetnek. Másrészt pedig a központ a várossal való hatékony és okos együttműködés révén Veszprém és vonzáskörzetének gazdaságfejlesztési terveit is validálja és segíti a nagy potenciájú ágazatokban.
Összességében tehát az egyetemi inkubációs központ hatalmas lehetőséget rejt magában, Veszprém pedig az egész régiónak nagyon pozitív példát tud mutatni vele. Hiszen ennek a kezdeményezésnek az igazi értéke nem is az, hogy hogy fizikailag megnyitja kapuit, hanem hogy több különböző szereplő: egyetem, város, gazdasági, kormányzati szereplő egy nyelvet beszél. Ez pedig óriási injekciót ad ahhoz, hogy pezsgő, konstruktív, egészséges startup ökoszisztéma jöjjön létre, rengeteg ötlet fel tud pörögni és kiforrni, sokkal nagyobb lesz a sikerrátája az ötletgazdából eredményes vállalkozóvá válásnak, valamint a gazdaság is erősödik, ráadásul olyan irányokba, amely a város és a régió terveiben is szerepel.
Névjegy
Gyenese Balázs több mint 20 éves tapasztalattal rendelkezik a tehetségmenedzsment és fejlesztés területén, különös tekintettel a coaching, a csapat és egyén facilitálás és a szervezeti transzformáció menedzsment komplex területén. Korábban olyan nagy, nemzetközi pénzügyi, professzionális szolgáltatások, IT és légügyi közlekedési területeken működő cégeknél látott el HR helyi és régiós felsővezetői feladatokat, mint a Citigroup, Erste Bank, EY és SITA. Miután nyolc évig élt és dolgozott Ománban és az Egyesült Arab Emírségekben, hazatérve a startup világban mélyedt el. A startup ökoszisztémák fejlesztése mellett üzleti tanácsadással is foglalkozik. Jelenleg a CNA Korpás & Partners tanácsadó partnere.
Bertalan Melinda
Fotók forrása: Gyenese Balázs, HUBHUB, Unsplash