Szakács Tiborral utoljára 2013-ban készítettünk interjút a Veszprém Portré keretein belül. Kíváncsiak voltunk rá, azóta mi történt vele.

- Még mindig a Légierő zenekaránál vagy?

- Igen. Nagyon sok koncertet adunk, vagy 200-at évente. Számtalan csili-vili partin vettünk részt az amerikai nagykövetségtől a spanyolon keresztül a finn diplomáciai képviseletig. CD-ken, DVD-ken zenéltünk. Temetésen, protokolláris ünnepségeken, egyházi liturgiákon vettünk részt. Zenélünk -9 fokban és + 36-ban is.

- Akkor itt minden szép és jó...

- Az. De ott van a déli határszakasz fegyveres védelme is, ami komoly dolog.

- Mindig játszottál színházban, zenekarokban is. 

- Az elmúlt 10 év mindegyik zenés petőfi színházas darabjában zenéltem. A Hollywoodoo-val koncerteztünk fesztiválokon, kocsmákban, klubokban. És van egy rakás más zenekari projectem.

- A Banzáj Jamet se hagyjuk ki...

- Az igazi szerelemgyerek, ami nincs sehol a környéken. Két éve kezdtük el, és mára kialakult egy kemény mag, akikre számíthatunk a zenélésben. Több mint 30 frenetikus buli van mögöttünk. Hihetetlen improvizálások, hatalmas zenei utazások - ez a banzáj.

- Vannak üres hétköznapjaid?

- Néha. Megpróbálok felülemelkedni a mindennapi dolgokon, nehézségeken. De sokszor elveszek apró, kicsi dolgokban. De egy biztos, élni jöttem a Földre, nem lakni. A nyugalmat, a töltődést egy kicsi Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei faluban, Komoróban találtam meg. Az ukrán határnál találtam meg a nyugalmat. Amint van 2-3 napom, már megyek is Komoróba. Ott néhány nap maga a mennyország. Veszprémben itthon vagyok, oda meg hazamegyek!

- Hajóra nem mész vissza?

- Mehetnék, mert sikeres felvételit csináltam egy zenészeket hajóra szerződtető Montreal-i cégnél. Hívogatnak. Érdeklődnek. De én még mindig itthon vagyok.

Szakács Tiborral készült korábbi interjúnk itt olvasható: https://vportre.hu/cikk/154-szakacs-tibor

Pethő Imre
Fotók: Szalai Csaba