Varga Csaba író, filozófus, szociológus legújabb, Feltámadás mosolyogva című költői esszéket tartalmazó könyvéből szemezgettünk a Csendrendről.

Csendrend

    1. A csend.
    2. Becsukod a szemed. Nincs fény. Nincs hang. Szélcsend is van. Azért van igazán csend, mert az elméd nem beszél hozzád. Hallgat. Az elme szótlansága a csend.
    3. Nem imádkozol, nem meditálsz. Hanyatt fekszel az ágyad tetején. Lazán, békésen. 
    4. Nem akarsz semmit. Elég az, hogy nem fázol. Jól esik, hogy szemeddel nem látsz.
    5. Az előbb kimentél a teraszra. Arccal felfelé az áradó napfénybe néztél. Csukott szemmel fogadtad a NapIstent. A belső horizontkép ekkor vörösre váltott. Ebben a bíbortérben megjelent egy különös, lassan ébredő, élesedő ábra. Kicsit olyan volt, mintha egy csokor virág lenne. Egy kisebb körön belül tiszta, erős fények gyúltak. Kerek fénymandala emelkedett ki. Aztán a különös ábra és a vörös térség is eltűnt.
    6. Nem akarsz semmit és nem vársz semmit. Nincsenek érzéseid, nem gondolkozol. 
    7. Azért vagy. Tisztán, nyugodtan és kiterjedten. De nem a gondolatok vagy az érzések jelenítenek meg. Nem kifelé figyelsz és nem a külső események határoznak meg. 
    8. A csendben a belső lényed érzékelhető. Ám a lelked rögtön nem beszél hozzád és nem is hat az elmédre. Maradsz a csendben, s egod most nem vibrál.
    9. Ha olyan nyugodt vagy, hogy a csendet tartod és nem mozdulsz meg és a szemed sem nyitod ki, a csend olyan lesz, mint egy lefelé közlekedő lift. Lassan ereszkedsz befelé. Magad sem érted, hogy mi történik.
    10. Az emberek nagy ritkán érzékelik a lelküket. Elvétve tapasztalják azt, hogy belépnek a lelkükbe. Nincs is nagyobb rejtély, mint a lelkünk „országa”, noha egyre többen sejtik, hogy ez a Belső Lényünk, az igazi ember voltunk sokkal nagyobb, mint a testünk. 
    11. Elképzelni is nehéz, hiszen a teljes lényünknek csak öt százaléka a testünk, az elménkkel és a külvilághoz kötött énünkkel együtt. A Belső Ember voltunk így mintegy kilencvenöt százalék és ezért sokkal nagyobb, magasabb, mint a fizikai testünk külső körvonala. Ez az óriás entitásunk lényegében fénytest, esszenciatest. Ennek ellenére láthatatlan a fizikai szemünknek.
    12. Kinyújtózkodva fekszel. Szemed ismét becsukva. Ha tenyereddel vagy egy párnával a külső fényeket is kioltod, a szemed belső képernyőjén egy növekvő kép jelenik meg. Ez talán halványabb vörös, mint a napfény hatására született vízió.
    13. Mind a két kezed mutatóujjának a hátát ráteszed egy-egy szemgolyódra és kicsit megnyomod. A belső monitoron ismét egy körformájú ábraszerűség emelkedik ki. Olyan kicsit, mintha a földet kívülről látnád. Sok apró részlet van, ami mintha fényben lenne. Szinte közelebb jön hozzád a Fényvirág. Aztán ennek a közepén, kisebb, szürkésfehér körben egyenlő szárú keresztet látsz. Mintha templomon lenne. Ez egyébként a csendrend sugallata is.
    14. Neked nem újdonság az, hogy nem az vagy, akinek a világban látszol, sőt nem gondolataid vagy, noha a külső látványod nagyon egyedi, lelki magatartásod meglehetősen szokatlan, mert azt sugárzod, hogy csak szerelem és szeret van. Igyekszel mindig ez lenni. Mintha a belső lényedet a külső lényeden át egy szerelem/szeret entitás tükrözné.
    15. Azt is jól tudod, hogy elméd tevékenysége szinte alig az, ami a lelkedből árad, holott a külvilágban számtalan olyan gondolatot képviselsz, amelyet a normális emberek kevésbé, vagy csak látszólag fogadnak be. A lelked belső gondolkodása szinkronban van a belső lényed kifelé árasztott víziójával.
    16. A lelkedet azonban nem látod úgy, mint a tested. Nincs róla fizikai képed. Mintha láthatatlan lenne, pedig a lelked sugárzása, üzenete, megszólalása olyan képes egészet mutat rólad, mintha ez is testi látvány lenne.
    17. A csendben érzed a vágyat, hogy jó lenne ismerned a belső lényed. Mint egy embert vagy mintegy angyalt. Nincs arra szükséged, hogy dicsérd, vagy méltasd magad. Ellenkezőleg inkább rejtegeted, hogy mi minden csodakép, misztikusvízió, spirituális nagyszerűség van benned.
    18. Akkor is rejtegeted, ha belső ÉnIsten voltodat tudod és nem hallgatsz róla. De ez egyértelműen nem arról szól, hogy Te magadat Istennek gondolod. Különben is igyekszel semmit nem gondolni, pedig az is jó lenne, ha szorongó elmédből Felső Elme lenne. Bizonyos, hogy lenne mit feltárni. 
    19. Ismerve viszont, hogy az alsó elme önmagadat hajlamos alul is és felül is értékelni, óvatos vagy saját önképed megjelölésénél. A külső entitások különböző szemellenzőkkel láthatatlanná is tehetnek bizonyos tulajdonságokat. Ezért például élesen szemléled, hogy a szeretet központúság mögött rejtőzik-e valamilyen sikervágy vagy önszépítő törekvés. Csendesen hiszed, hogy ez ritkán fordul elő.
    20. Az Isteni Vezetés régóta arra törekszik, hogy benned teljes félelemmentességet és fájdalomnélküliséget érjen el. Ebben partner vagy. Csak érthetőnek és szükségesnek tartasz olyan érzéseket, amelyek abból a sorsmenetből fakadnak, hogy eddigi életedből közel húsz évet teljesen egyedül éltél.
    21. Ha a földbolygón szinte minden ember nagyon egyedül van, pedig sok olyan önsegítő szándéka és életlépése van, hogy az egyedüllét érzését enyhítse, így ebből tanulva nem akarod magadban sem elfedni az olykor feljövő elhagyatottságot, szeretetlenséget és ürességet. Mindez persze el is engedhető. 
    22. Ez a tisztességes önismeret nem cáfolja, hogy alapvetően szeretet állapotban vagy. 
    23. Van egy kínos kérdés. Mikor és hogyan vagyunk tökéletesen szeretetben, vagy a tökéletlen szeretetünk mikor és hogyan válik szeretetfeletti mennyállapottá? Békésen vállalod, hogy a sok száz szeretetnélküli inkarnáció miatt is elfogadható a szeretethiány, miközben boldogan tapasztalod, hogy azokat a társaidat, különösen a Szerelmedet képes vagy emberfeletti szeretettel ölelni. 
    24. Az Istenember állapot nem azonos az Istenminőséggel. Az Istenember azért lesz Istenember, mert szeretettel becsüli azt a lélekállapotát is, ami tökéletesen mutatja az Istennélküliséget. Ha Isten eddig eltűrte a földbolygó istenhiányos évezredeit, neked is tisztességes, hogy ismerd és becsüld a szeretethiányos óráidat. 
    25. Saját ÉnIstened attól is ÉnIsten, hogy az Isten Mindenségnek tanúsítja, hogy az Isten teremtette embernek hiányzik a tökéletes Istenboldogság. 
    26. Amikor az IstenNapba néztél, láthattad az Isten Mindenség vízióját. Neked sincs más dolgod, mint szüntelenül sugározni a Szerelem és Szeretet mennyei fényét, ahogy ezt tette a napfény lelkedbe sugárzott „világító virágcsokor ábrájával”. Ha ezt az ábrát akár másképpen is értelmezed, akkor is ez az Isteni Szerelem és Szeretet teljessége mindig megérkezik a lelkedbe.
    27. Talán legjobban az foglalkoztat, hogy Belső Ember lényed is olyan-e, mint a Napfény terének közepén megjelenő földbolygószerű térképgömb? Ennél már csak az izgalmasabb, hogy a vízióüzenet végén mit tanít az egyenlőszárú kereszt.
    28. Az egyenlőszárú kereszt szimbólumnak számos értelmezése van. Nem foglalkozol most elmemagyarázatokkal. Rád ez a keresztképp úgy hatott, mintha Jézus lenne ott, az Atya Fia, aki egyben a kitüntetett Első Ember. A legősibb ember, akit Isten „személyesen” teremtett, hogy igazi mása jöjjön a földbolygóra is.
    29. Miért is láttad az egyenlőszárú keresztet? Azt nem nehéz felfogni, hogy a krisztusi magatartás elsődlegességét közvetíti. Csakhogy nemcsak az elméd, hanem a lelked is szemléli a kérdés kihívást, hogy ebben az inkarnációban miért is vagy itt?
    30. Az a legkevesebb, hogy magad előtt viszed a krisztusi keresztet, anélkül, hogy hivalkodnál vele. Most „csupán” azt a választ keresed, hogy számodra milyen tanítást és milyen leckét közvetít.
    31. Ahogy telnek az évek egyre jobban tudatosul benned, hogy olyan lélekkép mutatkozik benned, mintha Te eleve a jövőből érkeztél volna a földre, mert neked is az a küldetésed, hogy a jövőt vesztett emberiségnek távlatot tegyél láthatóvá. Másokkal együtt. 
    32. Mosolyogsz magadnak. A mennyei „jövő” nem a földi jövő. Nem a lineáris jövő, hanem az a tökéletes jelen, amelyben a tökéletesség a mennyei jövővel azonos. Ez a jövőesszencia az egyetlen kiút a föld lelki jövővesztésének orvoslására.
    33. Még mindig csend van. Gyönyörű csendrend. Szemed csukva, elméd nyugalomban. Figyeled magad, hogy a belső lényed megnevezetlen elméje hogyan érzékel és mit vizionál. Nem csodálkozol, hogy ebben az alsó elméd is segédkezni szeret.
    34. A csend tehát mennyei jövőállapot.
    35. Akkor is az, ha még nem nyilvánul meg, vagy „megszólalását” nem érted jól magadban. A normális ember is eleve mennyei jövőállapot. Akkor is, ha a lineáris múltkapún még nem jött át. A jelen sem lineáris idő.
    36. Valószínű, hogy a földi jelen egyelőre nem egyesült a mennyei jelennel.
    37. Ha a földbolygón az Isten és a fénycivilizációk, valamint a mennyei jövőre kész emberek közös teremtéseként most elsöprő erővel megszületik a Mennyei Aranykor, semmi egyéb nem történik, mint a Fény visszafoglalja az árnyékba taszított földet.
    38. Ez pedig azonos az Égi Jövő visszatérésével.
    39. Ezt mutatja a felemelt egyenlő szárú kereszt.
    40. Szerelmemmel közös MiIsten lelkünk ezért boldog.

Fotók: Vékony Balázs, Unsplash