2008-ban szűnt meg a Szabad-Sajtó Egyesület által működtetett, immár legendává vált Index Veszprém internetes napilap. 2006-ban és 2007-ben Németh Viktória kollégánk számos állatmesével szórakoztatta az újság olvasóit. Most az archívumból előástunk annyi állatmesét, amennyit bírtunk, és újra közkinccsé tesszük. Olvassák őket figyelmesen és nyitottan!

Az egerészölyv – avagy egerésző ölyv

Amikor autóban ülök, mint utas, óhatatlanul elnémulok, és csak bambulok kifelé az ablakon, aminek számtalan előnye van. Nemcsak hogy nem kell a kocsiban ülőkkel beszélgetnem, hanem meg tudom számolni az út mentén ácsingózó egerészölyveket vagy egerésző ölyveket. Kinek hogy tetszik, tessék választani!

Sokan sasnak nézik ezt a vadságában szép madarat. Ami nem is csoda, hiszen egy átlagember madaras információhiányban szenved.  A bundások persze minden mennyiségben jelen vannak mindenhol, de a madarak valahogy mellőzöttek. (És a mesékben is csak a keselyűk jutnak szerephez.)

Visszatérve ölyvünkhöz. Tudják, miért ülnek az utak mentén? Mert az ott kialakított zöldfolyosókon, és az utak melletti szántóföldeken nagyon sok rágcsálókra lelnek. Ezek a rágcsálók pedig a földön is vadászó egerészölyveket szenvedélyesen vonzzák. És ne feledkezzünk el a kocsikból kidobált ételmaradékokról sem. (Anyukám például télen notóriusan gyűjti a szalonna bőrét az ölyvek számára, amit aztán az út mellett helyez el.) 

Leggyakoribb ragadozó madarunk – akár hiszik, akár nem – nem az út mellett és mellé születik. Az élőhelye változatos, erdőszélen éppúgy találkozhatunk vele, mint réteken, legelőkön, szinte mindenütt, ahol fák vannak. Fészkét is ide építi (esetleg sziklára), vagy ha éppen nincs ínyére a fészekrakás, hát más madarakéba költözik bele.

Március második felétől májusig bíbelődik 2–3 tojásával, amin 33–38 napig kotlik. A helyes kotlás eredményeként a kisölyvek már a 45. napon kiröppennek. Az ölyvgyerekek három évesen érnek meg úgy ivarilag. Színük első ránézésre (és a kocsiablakból is) csokibarna. Azonban ez csak a látszat. Nem minden ölyv egyforma. Ez a büszke magányos változatos színekkel büszkélkedhet. A szürkésfehértől a sötétbarnáig sokféle színt és foltozatot ölthet. Az azonban állandó, hogy a lába és csőre tövének viaszhártyája sárga.

A zömök madár főleg rágcsálókkal táplálkozik, de nem idegenkedik a kétéltűektől, rovaroktól, hüllőktől, madaraktól, dögöktől sem. Az évszakoknak megfelelően váltogatja őket, miből mikor van a legtöbb alapon. Táplálékát vagy kisasolja (kifigyeli) egy megfigyelőhelyről, vagy a levegőben körözve várja az alkalmat, hogy hirtelen lecsaphasson. Röptét látjuk magunk előtt: kecses, szinte úszik a levegőben. Sőt,  jellegzetes védjegye a már említett körözés, amit lehetetlen magasságokban is képes művelni. Légies könnyedséggel kapja fel táplálékát a földről, legyen az nyúl vagy egér. Apropó egér. Tippeljék meg, hány egér kell egy ölyvbendő jóllakatásához? Nos, elárulom, 20–30 darab. (Nem túl gusztusos, de elmondom: ha egérgazdag év van, akkor a lakmározás eredményét, a sok kiöklendezett egérszőr gombolyagot ott találjuk fészke alatt… nosza rajta.)

Hazánkban az ölyvek száma (a XX. század közepétől) a mérgek használata, valamint táplálékuk eltűnése miatt jelentősen lecsökkent, így Magyarországon védettséget élveznek, és már csak azért sem éri meg velük játszani, mert eszmei értékük 10 000 Ft. Azért megnyugvásként: Európában biztos állományú fajnak számít.

Zárszóként valamire fel kell hívnom a kedves olvasók figyelmét: ha valaki fácánt, nyulat vagy foglyot tenyészt, vagy csak úgy szeretné a fent említett állatokkal körbevenni magát, akkor tartózkodjon az ölyvek esetleges barátságától, gyakori látogatásától!

Németh Viktória