Több mint fél évszázada fogadja a látogatókat Veszprémben a Kittenberger Kálmán Vadaspark. Az elmúlt öt és fél évtized rövid története olvasható az alábbiakban.
1958. augusztus elsején feltárult a székelykapu a Fejes-völgyben, s megnyílt a veszprémi állatkert. Az ünnepélyes eseményen részt vett a politikai elit és a szakma számos képviselője, s megtisztelte azt jelenlétével a vadaspark névadója, Kittenberger Kálmán özvegye és lánya is. A kormányt Balassa Gyula földművelésügyi miniszter, továbbá az Úttörőszövetség elnökségének küldöttje, a helyi politikát pedig 
Tóth Ferenc városi KISZ-titkár és Kasza László, a Járási Úttörőszövetség titkára képviselte a városi szovjet katonaság parancsnoksága őrző tekintetei előtt. A megnyitót dr. Anghi Csaba, a budapesti állatkert igazgatója mondta Dr. Boros István, a Természettudományi Múzeum igazgatója jelenlétében. Az állatkert rácsain belül „1 db farkaskölyök, 1 db barnamedve bocs, 2 db róka, 1 db borz, 4 db őz, 3 db szarvas, 6 db házinyúl, 2 db nyest, 1 db nyuszt, kb. 10 db fácán, kb. 10 db fogoly, 4 db vadkacsa, 4 db házikacsa, 2 db házilúd, 3 db egerészölyv, 2 db héja, 2 db vörösvércse, 2 db szarka, 2 db mátyásmadár és 1 db vaddisznó” várta ekkor az érdeklődőket.
Az állatkert igazi szocialista vívmány volt. Az 1957 nyarán történt elvi döntés és előkészületek után alig néhány hónap alatt már el is készült a vadaspark. Még az állatkert helyszíne is csak fél évvel a megnyitó előtt dőlt el. Korábban felmerült az Aranyos kút-völgy (a Fenyves utca környéke), a későbbi Videoton gyárnak otthont adó erdőség, illetve az üresen álló lőtér is. Végül a jobb híján szemétlerakóként használt Fejes-völgyre esett a választás.
A szakma képviselői vélhetően mindent megtettek azért, hogy a körülményekhez képest az állatok és a látogatók is a legjobbat kapják. Ahogy később sem, úgy akkor sem állt rendelkezésre elegendő forrás a kulturális-közművelődési tervek megvalósítására, így a veszprémi vállalatok, az erdőgazdaság, a lakosság és a katonaság társadalmi munkája révén valósulhatott meg a tereprendezés és az építkezés. Ki munkaerejét, ki gépállományát, ki a nyersanyagokat biztosította a cél érdekében. Az utólagos sajtóbeszámolók és visszaemlékezések hol 3000 dolgozó háromhavi, hol 4000 dolgozó négyhavi, hol 5000 dolgozó öthavi önkéntes 
munkájáról adtak hírt. Ha a létszám pontosan valószínűleg már nem is fog kiderülni, a beszámolók érzékeltetik az összefogás volumenét.
A vadaspark fenntartása az Úttörőszövetségre hárult, azonban tőlük hamar, 1960-ban átvette azt a város. Ambiciózus igazgatója, Kasza László révén 1963 és 1983 között modern állatkertté vált az intézmény. Az állatállomány megsokszorozódott, új kifutók és új állatházak épültek, az alapterület pedig közel háromszorosára, 15 hektárra nőtt. Az igazgató személyében nemzetközileg is megbecsült állatkerti szakember irányította a vadasparkot. Kasza László német kapcsolatai révén a korban egyedül Veszprémben voltak láthatók gorillák és orángutánok, és számos külföldi elismerésben is részesült az igazgató, aki szakmai segítséget nyújtott a győri, a nyíregyházi és a bulgáriai Haszkovó állatkertje terveinek kidolgozásához. Nemzetközi kutatási projektekbe, tudományos megfigyelési programokba, állatcserékbe kapcsolódott be Veszprém rajta keresztül. Szorgalmazta a közművelődési tevékenységet: az óvodások, illetve az általános és középiskolák diáksága rendszeres látogatója volt az állatkertnek, és szabadegyetemi előadássorozatot is szerveztek a TIT-en keresztül. Gondot fordított – nem lévén akkor még állatgondozó-képzés – a vadaspark személyzetének oktatására, az utánpótlás felnevelésére. Egyértelműen ez az időszak tekinthető az állatkert fénykorának: volt olyan év, amikor félmillió látogatót regisztráltak.
Külön érdekessége volt a veszprémi állatkertnek az emberszabású majmok kiemelt jelenléte. Böbe majom életén keresztül az egész ország nyomon követhette egy 
csimpánz értelmi fejlődését, s izgulhatta végig beilleszkedési kísérletét a vadonba. Fogságban Magyarországon először városunkban látott napvilágot csimpánz – 1978-ban Karcsi –, s hármas ikrek is ebben az állatkertben születtek először (sajnos holtan). 1974-ben került átadásra az önálló csimpánzház (ma a Kölyökdzsungel épülete), s volt, hogy egyszerre 16 főemlős – 1–1 gorilla és orángután, illetve csimpánzok – élt az állatkertben.
Az 1980-as évektől egyre kevesebb lehetőség maradt a fejlesztésekre, így a vadaspark kezdett elavulttá válni. Egyúttal paradigma-váltás következett be ebben az időszakban az állatkertek megítélésében, s világszerte általános kritika érte az azokat elsősorban szűkösségük miatt. A megújulás Sigmond István igazgató 1991-es kinevezésével kezdődött, és két fő csapás mentén haladt. A fajok számának csökkentése és a vadaspark alapterületének növelése ugyanazt a célt szolgálta: az állatok szűk kifutóit tágasabb, állatbarát bemutató terekre kívánták cserélni. A működési keretek terén történt változás – 2001. január 1-jével közhasznú társasággá alakult az állatkert – az anyagi viszonyok rendezését, a rendelkezésre álló források átcsoportosítását és új pályázati lehetőségeket jelentett.
A 2000-es évek elejétől így kisebb-nagyobb lépésekben látható megújulás kezdődött. Először a barnamedvék új típusú, tágas kifutója készült el – jellemző módon a rácsok között élt jószágok először nem is merészkedtek ki a tágas kifutóra –, majd egymás után újultak meg a további kifutók. Megépült a nagymacskák kifutó-sora, elkészült a flamingó-ház és a Gulya-dombra is felkapaszkodott a park. A nyugdíjba vonult igazgató munkáját 2008-ban Pro Urbe díjjal jutalmazta Veszprém városa, s ugyanebben az évben a „Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét is elnyerte Sigmond István. A megkezdett fejlesztéseket utóda, Török László folytatta. 2008-as igazgatói kinevezésével újabb 
nagy lendületet vett az állatkert modernizálása. A következő évben egy öt elemből álló, 420 milliós uniós projekt megvalósítása indult 200 milliós önrésszel. A hagyományokhoz méltón elkészült a Csimpánzvilág (majomház), a Böbe majom tanodája (oktató helyiségek), a Kölyökdzsungel (játszóház), az Afrikaház (kifutó) és a bakonyi Erdei Mesterségek tanösvény.
A vadaspark ma tagja az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetségének (EAZA), a Magyar Állatkertek Szövetségének (MÁSZ), és szerepet vállal nemzetközi természetvédelmi kampányokban, így fajmegmentési (EEP = Európai Veszélyeztetett Fajok Programja) és tenyésztési (ESB = Európai Törzskönyv Program) programokban. Látogatóinak száma stabilan évi negyedmillió fő fölött van.
Karlinszky Balázs
Fotó: ZOO
