2008-ban szűnt meg a Szabad-Sajtó Egyesület által működtetett, immár legendává vált Veszprém Index internetes napilap. 2006-ban és 2007-ben Németh Viktória kollégánk számos állatmesével szórakoztatta az újság olvasóit. Most az archívumból előástunk annyi állatmesét, amennyit bírtunk, és újra közkinccsé tesszük. Olvassák őket figyelmesen és nyitottan!

A házimacska – a már fel sem tűnő „Önállóság”

Annyi egzotikus és „állatkerti” állatról írtam már, most úgy döntöttem, jöhet egy kis szürkeség, jöjjenek az egyszerű póri, utcán-átrohangáló házimacskák. Ha macska, akkor Önállóság, soha nem múló Függetlenség. Bevallom őszintén, nem sokat törődtem velük addig, amíg nővéremékhez be nem költözött Szőke. Vagy más néven Báró, ahány ember, annyi név, és mindösszesen egyetlen macska.    

Ha azt írom, hogy a macskák sportos mozgásúak, akkor nem lepek meg senkit, és talán azzal sem, hogy mindez a ragadozó életmódjuk következménye. A minap nővéremék kertjében szaladgáló tengerimalacot kapta fel egy szemfüles macska, és távozott vele békés ügetésben a lakók legnagyobb döbbenetére. Úgyhogy tessenek vigyázni kérem a karon ülő kistigrisekkel! Nem rossz futók, főleg rövid távon, amin akár az 50 km/h-s sebességet is képesek kipréselni magukból.

Szőke – nővéremék macskája – előszeretettel ücsörög a kerítés legmagasabb pontján, nem véletlenül, hiszen a cicusok szeretik a magasan lévő helyeket, innen szemmel tudják tartani birodalmukat, és hát innen mindent észrevesznek, ami mozog… És ne feledkezzünk meg arról, hogy a magasság tekintélyt és biztonságérzetet sugall…
 
Hajlékonyságukról az ázsiai akrobaták jutnak eszembe, a falra és kerítésre mászási technikájukról pedig Pókember. A macskák ugyanis képesek akár két méter magassága is felugrani álló helyzetből. Kiváló az egyensúlyérzékük, amit farkincájuk is segít, a gyors reflexekről pedig ne is beszéljünk, aki nem próbálta még, kérem, üljön le egy kölyökmacska mellé, és szánjon pár percet egy kis játékra! (Az érzékenyebbeknek nem árt egy kesztyű…)

Ha az ember macskára gondol, óhatatlanul eszébe jut az önfeledt bóbiskolás, és a kicsit „macskanagyképű” heverészés. Mi tagadás, szeretnek pihenni, akár 12–16 órát is szundikálnak egy nap, az öreg harcosok ennél még többet. Szeretnek napos helyen henyélni, alapjába véve „hőállók”, hiszen csak akkor néznek hűvösebb hely után, ha a bőrük 52 °C-ra melegszik. És még valami: ha macskánk estefelé kezdene el feltápászkodni és éledezni a több órás sziesztából, nem vele van a baj, hiszen alapjáratban éjszakai életmódot folytatnak/folytattak.
 
A macskák nagydobra verik párzásuk időszakát, tavasszal és ősszel rendkívüli koncerteket tudnak kerekíteni a néma délutánokon. Mivel a nőstények több hímmel is párosodhatnak, ezért náluk előfordulhat a nálunk elképzelhetetlen, miszerint az egy alomba tartozó kiscicák több apától is származhatnak.

A cicamama 63–65 napig hordja hasában kicsinyeit, akiket mindig egy védett helyen (mondjuk kedvenc szekrényünkben)   hoz a világra. A kölykök önállósodása 6–7 hetes korukban kezdődik el, ivaréretté pedig 4–10 hónap után válnak. Ha az utódok számát tekintjük, messze felülmúlnak minket, és messze elmaradnak az egerektől. A macskák életükben akár 100 utóddal is gyarapíthatják a faunát, és az ebbéli rekordot ki más, mint egy amerikai macska tartja 480 kölyökkel.  

Ha macska, akkor tej. Azonban ne feledjük vadászó őseit, és azt, hogy vadászó múltjuk hozadékaként macskáink nem élvezik (ugyanis nem érzik) az édes ízeket, amit valószínű sok nő irigyel tőlük. Növényeket nagyon ritkán fogyasztanak, viszont egérre, madárra, rágcsálókra és mindenféle apró mozgóságra előszeretettel vadásznak.

Gyakran meséli macskás kolleganőm, hogy cicája a lábaihoz tette aktuális zsákmányát, ami voltaképpen az étel megosztását, a gazdi társnak tekintését jelenti. Vagyis azt, hogy az ember képes asszimilálódni a macskatársadalomba. Macskául: néha kegyelemből bevesznek minket a bandába. (De ez nem egyenlő a macskaarisztokrácia hatalmának gyengülésével.)

A macska, ha akar, szinte mindent megeszik, ami nem növény. A macska, ha akar, önként éhezik, és a macska, ha akarja, kinézi szánkból az ételt. Azonban vigyázzunk, hiszen az, hogy nem eszik csokit, nem azt jelenti, hogy nem hízhat el… Apropó csoki. Soha ne adjunk nekik, hiszen mérgezést is okozhat náluk.

Ha macska, akkor tisztálkodás. Ki ne látott volna mosakodó macskát. Szerintem nincs olyan ember. A mosakodás előnyeit nem kell ecsetelnem, a tisztántartás, szagtalanítás  funkciójával mindenki tisztában van. A cicamosdás közben a nyelvre ragadt szőr a macskagyomorban összeragad, majd egy erős böfivel a felszínre kerül. A kádban való mosdatásról lebeszélem embertársaimat a macskák nevében, hiszen majdnem minden macska utálja a vizet! Ha már a víznél tartunk, el kell hogy mondjam: a macskákat állítólag meg lehet tanítani az emberi WC használatára, azonban ha ehhez nem fűlik a fogunk, és a macskáé se, minden esetben hajtsuk le a WC tetejét, hiszen ki tudja, mikor támad kedve kedvencünknek felfedező túrát tenni…

A cicusok magányos felségként járnak-kelnek körülöttünk, ha úgy tetszik nekik, keresik társaságunkat, ha meg úgy hozza a macskasors, képesek keresztül-kasul barangolni egy várost, és mindenhonnan hazatalálnak (több száz kilométerről is), hiszen tájékozódási képességük is remek.

Hát nehéz befejezni a macskákról való értekezést, hiszen annyi minden lenne még. (A karakterszám meg csak nő, és nő…) Az mindenesetre biztos, hogy egyik háziállat sem őrizte meg annyira a szabadságát, mint a macskák, és egyik sem tud úgy hízelegni a kegyeinkért, mint ők.

Németh Viktória