Nem kérnek többet, csak a maximumot

Könnyű megközelíthetőség és látványos turisztikai attrakciók – többek között ezt a célt tűzte ki maga elé Török László, amikor hat évvel ezelőtt kinevezték a veszprémi Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark Nonprofit Kft. ügyvezető-igazgatói posztjára. Mi valósult meg a tervekből, milyen jövőt lát az állatkert előtt? Egyebek mellett ezekről is beszélgettünk vele.

– Már középiskolás éveim alatt – amikor még Kasza Laci bácsi volt az igazgató – rendszeresen eljártam a veszprémi állatkertbe társadalmi munkát végezni, ekkor szerettem meg az állatokat. Később úgy alakult az életpályám, hogy több mint húsz év elteltével visszatértem Veszprémbe. Hosszú utat tettem meg.

– Ne szaladjunk ennyire előre. Merre járt abban a két évtizedben, amíg nem itt élt?

– Több állatkertben is dolgoztam, így Budapesten vagy éppen Ausztriában, Németországban tevékenykedtem, mint üzemeltetési vezető, parkvezető. Mindez nagyszerű alapot nyújtott ahhoz a munkához, amit itt végzek, segítette a piaci alapú szemléletet. Nem elég szeretnünk az állatokat, a fejlesztésekhez szükséges forrást is elő kell teremteni.

– Milyen indíttatásból pályázta meg a veszprémi állatkert igazgatói székét?

– Jó viszonyt ápoltam az állatkert korábbi igazgatójával, Sigmond Istvánnal. Felhívott, nyugdíjba szeretne vonulni, s mivel az állatkert a második gyermeke lett, szeretné jó kezekben tudni a jövőjét. A korábbi nagy szerelem ismét fellángolt, jelentkeztem az igazgatói posztra, ekkor tértem vissza Veszprémbe. Akkor öt évre megkaptam a bizalmat az önkormányzattól, azóta újabb megbízást adtak, s bizony nagy utat tettünk meg az elmúlt hat évben.

– Milyen tanulmányok szükségesek ahhoz, hogy valaki egy állatkertet vezessen?

– Szükséges hozzá egy állatorvosi, mezőgazdasági vagy természetvédelmi egyetem, de az állatkerttel kapcsolatos szakmai ismeretek csak tapasztalatok útján szerezhetők meg, hiszen állatkert igazgatói képzés Európában nincs. Az ismereteket csak úgy lehet megszerezni, ha az ember minden nap bent van az állatkertben, külföldi tapasztalatokat gyűjt, konferenciákra, képzésekre jár. Ezekből jön létre az a tudás, amit később hasznosítani lehet.

– Egy állatkert vezetése menedzseri vagy inkább szakmai munkát jelent?

– Az egyik nem megy a másik nélkül. A jelenlegi gazdasági helyzetben talán nagyobb hangsúlyt kell fektetni a menedzseri munkára, de ez nem jelenti azt, hogy az állatkerti feladatok a háttérbe szorulhatnak. Remélem, aki ma végig sétál az állatkerten, azt látja, hogy magas színvonalú beruházások valósultak meg.

– Milyen koncepcióval indult neki a kihívásnak hat évvel ezelőtt?

– A célom az volt, hogy az állatkertet könnyen meg lehessen közelíteni, megfelelő parkoló álljon a rendelkezésre, olyan állatkerti és turisztikai attrakciókat hozzunk ide, amelyek  hosszú távon biztosítják a magas látogatottságot, illetve megújuljunk a marketing területén is, új, egyedüli arculattal pozícionáljuk magunkat. Kiváló természeti adottságokkal rendelkezünk, ez nagyban hozzájárul a veszprémi állatkert sikeréhez. A finanszírozás szűkössége miatt léteztek olyan állattartási helyek, amelyek a legnagyobb igyekezet ellenére sem feleltek meg az elvárásoknak. Például a csimpánzok jogszabályi, illetve turisztikai elvárásoknak megfelelő elhelyezése is gondot okozott. Amikor elvállaltam a munkát, ez volt a legfontosabb feladatom: belátható időn belül meg kellett oldani a csimpánzok tartását. Rengeteg munkával és nagyon sok támogató összefogásának köszönhetően már az első évben sikerült letenni a Csimpánzvilág alapjait. De egy állatkert soha nincs kész, mindig újabb és újabb ismereteket szerzünk a ránk bízott állatok biológiai igényeiről, tartási körülményeikről, s ezeknek megfelelően a tartást is korszerűsíteni kell. Az önkormányzat nem kért többet, csak a maximumot az állatkert, a város lakói és az ideérkező turisták érdekében. Egyértelmű volt, hogy a fejlesztésre szánt összegeket magunknak kell előteremteni, olyan koncepcióra volt szükség, ahol a növekvő látogatói létszámból, a jól megépített, olcsón üzemeltethető projektekből hosszú távon fenntartható állatkertet tudunk építeni, olyan turisztikai attrakcióval, ahova a nehezebb gazdasági helyzetben is szívesen jönnek az emberek.

– Melyek voltak a legfontosabb lépések?

– Elsődleges célunk volt az attraktivitás növelése. Azon állatfajok tartásának átépítését kezdtük meg, amelyek nem illettek a következő 5–10 év koncepciójába. Voltak olyan állatfajok, amelyek esetében úgy láttuk, nem tudjuk finanszírozni az új tartási helyük megépítését, ezért inkább megváltunk tőlünk. Változtattunk az állatkert marketing megjelenésén is. Fő projektünk volt a kölyökdzsungel játszóház és terrárium. Sokan nem értették, miért fontos ez ennyire. A családok a hétvégi programjukat gyerekcentrikusan töltik el, ezért helye van nálunk a környezetbe illő játszóháznak. Ha a gyerekek jól érzik magukat, akkor már a felnőttek is szívesen jönnek. Ez a számokban is megmutatkozott, a kölyökdzsungel megnyitását követő évben rekordszámú éves bérletet adtunk el, amit azóta is tartunk. Felfedezték a veszprémiek, hogy bár számos játszótér található a városban, hidegebb időben ezek bizony nem éppen a legkellemesebb időtöltést kínálják, míg nálunk fűtött játszóház várja őket.

– Számos új faj kapott helyet az állatkertben. Mi alapján döntöttek?

– Vannak olyan állatfajok, melyek egy modern, a piaci alapokon nyugvó állatkertből nem hiányozhatnak, ezek a gyermekkorunk  képeskönyveinek állatai: az oroszlán, a tigris, a kígyó, a majom, a zsiráf és az elefánt. A korábbi közvélemény-kutatásunk is ezt igazolta, amikor hat éve megkérdeztük a látogatóinkat, milyen állatfajokat hiányolnak. Azóta már jobb helyen élnek a majmok, és érkeztek zsiráfok, komoly figyelmet fordítottunk arra, hogy megépüljön az Afrika ház, s idén tavasszal megnyitottuk a kibővített Afrika szavanna kifutót is.

– A korábban tapasztalt parkolási gondokra is sikerült megoldást találni.

– Hat évvel ezelőtt azzal szembesültünk, hogy a fejesvölgyi bejárat előtti parkoló nem tudja befogadni azt az autó mennyiséget, amely egy-egy kiemelt napon érkezik hozzánk. A idei tavaszi beruházás erre igyekezett gyógyírt találni. Nincs rosszabb az elégedetlen látogatónál, aki ráadásul azért elégedetlen, mert a belépés előtt nem talál magának parkolóhelyet. Erre jelentett megoldást, hogy tavaly óta a külső körgyűrű felől is meg lehet közelíteni az állatkert felső részét, idén tavasszal pedig megnyílt az új gulyadombi bejáratunk. Ezzel párhuzamosan szintén egy sokat kritizált ponton sikerült javítani, összekötöttük az állatkert alsó és felső részét, egy gyalogos átjáró biztosítja a látogatók közlekedését.

– Sikerült mindent megvalósítani az első öt évre kitűzött célok közül?

– Rengeteg dolgot elértünk az elmúlt időszakban, de nem vagyok az az elégedett típus. Úgy érzem, a rendelkezésre álló pénzügyi háttérből kihoztuk a maximumot, de ez nem jelenti azt, hogy készen vagyunk.

– A nagy volumenű beruházások mellett szervezeti átalakítások is érintették az állatkertet.

– Mivel menedzser típusú vezető vagyok, eszerint is építettem fel az állatkert szervezeti piramisát. Minden feladat egymásra épül, mindennek van felelőse, a dolgozók tudják, mi tartozik hozzájuk, saját területükön döntési jogkörrel rendelkeznek. Olyan szervezeti felépítést sikerült megalkotni, amely alapja lehetett annak a sikernek, amelyet az állatkert maga mögött tudhat. Négy főből áll a menedzsment: ügyvezető-igazgató, üzemeltetési vezető, főápoló, projektmenedzser. Mellettük átlagosan ötvenen dolgoznak az állatkertben, természetesen nyáron egy kicsit többen, hogy az ilyenkor tapasztalat, akár 60 ezer fős havi látogatottság idején is minden zavartalanul működjön.

– Sok minden változott az évek folyamán, mi az az időtálló dolog, amit az elődöktől kapott?

– A veszprémi a legnagyobb hagyományokkal rendelkező vidéki állatkert Magyarországon. A korábbi igazgatók olyan dolgokat valósítottak meg, amelyekre akkor még nem volt példa itthon. Olyan fajokat sikerült meghonosítani, amelyek még a fővárosi állatkertben sem voltak láthatók. Az állatkerti fejlesztések mellett olyan marketing munkát sikerült véghezvinniük, amely az ország határain túl is ismertté tette  Veszprémet, elég ha csak Böbére gondolunk, akinek neve fogalommá vált. Legyünk őszintén, rá gondolva ma is sokan mosolygunk, s a fiatalabb generáció is hallott róla. Az állatkert fejlesztésénél ügyelünk arra, hogy a Fejesvölgy hangulata megmaradjon – egy 55 éves állatkertnek büszkének kell lennie a múltjára, fontos hogy egyes egységei emlékeztessenek a korábbi évekre, de helyet kapjanak a modern állattartás elemei is. Olyan értéket kaptunk az elődöktől, amelynek látogatottságával semmi nem tud versenyezni Veszprémben, évente 250 ezren érkeznek hozzánk.

– Milyen elképzeléseket, célokat fogalmaztak meg a jövőre tekintettel?

– Négy évvel ezelőtt elkészítettük az állatkert hosszú távú fejlesztési koncepcióját. Ennek alapján a Fejesvölgy bármilyen szép adottságokkal is rendelkezik, nagytestű állatok tartására a mai elvárásoknak megfelelően alkalmatlan. Ennek értelmében az alsó részen maradnak Európa és Ázsia kistestű állatai, s minden, ami nagy kifutót igényel, a Gulyadombon kap helyet. Mint ismeretes, hatalmas lépés történt augusztus végén: a kormány úgy döntött, hogy összesen 1,2 milliárd forinttal támogatja a veszprémi Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark tervezett fejlesztését. Az összeg 65 százaléka uniós forrásból származik, 35 százalékát pedig a költségvetésből különítették el erre a célra. A veszprémiek évek óta várnak arra, hogy újra elefánt költözhessen a városba – ez nagy valószínűség szerint már jövőre valóra válhat. A legmodernebb turisztikai és állatkertészeti elvárásoknak is megfelelő elefántparkot hozunk létre, amelyben 1100 m² fűtött területet építünk ki belső kifutóval és medencével, ehhez 5200 m² külső kifutó tartozik majd, amely egy kisebb csapat számára is elegendő életteret jelent. Az állatkert új madárröpdéje 5000 m² alapterületű lesz, és 16 méteres belmagassággal rendelkezik majd. A területen a látogatók az állatok között járkálhatnak majd a kiépített ösvényeken, soha nem tapasztalt közelségbe kerülhetnek a flamingókkal, pelikánokkal, számos récefajjal. Az egyik leglátványosabb újítás a vízivilág lesz, a 320 m² területű medencénél pingvineket és fókákat láthatnak az állatkert vendégei. Az állatokat a víz szintje alatt üvegfalon keresztül is meg lehet figyelni, a pingvinek számára költőhelyet is kialakítunk. Felépítünk egy orrszarvúházat is, hogy az állatkert egyik legnépszerűbb családját télen és rossz időben is fel lehessen keresni. Emellett a Gulya-dombi főbejárathoz egy látványkifutót is kiépítünk, ahol a park területére belépők elsőként a lámákkal és az alpakkákkal találkozhatnak majd.

– Milyen úton érkezik új egyed az állatkertbe?

– A vezető állatkertek Európában szövetségbe tömörültek, ennek egyébként az alapítástól fogva tagjai vagyunk. Vállaljuk, hogy az állatokat nem pénzért értékesítjük, hanem genetikai alapon egymás rendelkezésére bocsájtjuk, ami nekünk is, s nem utolsó sorban az állatoknak is előnyös. Így például az Afrika-ház esetében minden rendelkezésünkre álló forrást a kivitelezésre tudtunk fordítani, hiszen tudtuk, hogy az Európai Állatkertek Szövetsége tagjaiként a zsiráfokért nem kell fizetni. Egy nemzetközi fajkoordinátorral kell felvenni a kapcsolatot, ő dönt: mikor, honnan érkezhet egyed.

– A tél kritikus időszak az állatkertek életében, lényegesen kevesebb a látogató.

– Hollandiában az sem számít, ha esik az eső, ezzel szemben Olaszországban akkor is kiürülnek az állatkertek, ha befelhősödik az ég. Mi valahol a két véglet között vagyunk, de kétség kívül a nyári időszak adja a legnagyobb látogatószámhoz, amit részben a Balaton és környéke biztosít, ahonnan egy hűvösebb napon még többen érkeznek. A telet nem nevezném kritikus időszaknak, de valóban, lényegesen kevesebben jönnek hozzánk. Ezt megpróbáljuk úgy ellensúlyozni, hogy minden új projektünkbe egy belső látogatóteret is kialakítottunk, ahol megpihenhetnek, vagy éppen melegedhetnek a látogatók.

– Hova pozícionálja a veszprémi állatkertet?

– A területét tekintve a legnagyobbak közé tartozik az országban, összesen 30 hektáron fekszik, de azt is állíthatom, hogy a Dunántúl egyik vezető állatkertje lett. Természetesen nem állunk meg, az asztalom most is tele van tervekkel, és bízom abban, hogy az elkövetkező évek fejlesztései megerősítik eddig elért pozíciónkat.

 

Névjegy Török László már középiskolai tanulmányai alatt önkéntesként vett részt a Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark munkájában Kasza László irányításával. Iskolai tanulmányai elvégzése után a Fővárosi Állat- és Növénykertben kezdett dolgozni. Közel két évtizeden keresztül Ausztriában és Németországban szerzett szakmai tapasztalatot. 2008. január 1-jén vette át a veszprémi állatkert irányítását, öt évre kapott megbízatást, aminek lejártát követően újabb öt évre kapott bizalmat. 2013-ban a veszprémi állatkert és ezzel Veszprém város turisztikai vonzerejének növelése érdekében végzett sokoldalú munkája elismeréseként a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozatával tüntették ki.

 

Cseh Zoltán

Fotó: Babják Tamás