Dr. Karlinszky Balázzsal a Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár igazgatójával beszélgetünk feladatairól, kutatásról és az EKF kínálta lehetőségekről. 

Mennyiben más egy egyházi, mint egy „állami” levéltár?

A levéltárak több szempontból csoportosíthatók: fenntartó szerint lehet állami, önkormányzati (városi), egyházi vagy más szervezet által létrehozott; kutathatóság szempontjából vannak nyilvános és nem kutatható archívumok. Az egyházi levéltárak is csoportosíthatók a fenntartó felekezete szerint, azonban jogszabályi besorolás alapján ezek mind a nyilvános magánlevéltárak közé tartoznak. Működését, mint minden levéltárét, a vonatkozó szakjogszabály, az ún. levéltári törvény határozza meg, illetve ezen túl a katolikus egyházjog kánonjai is rendelkeznek a katolikus felekezet levéltáráról. Ez az egyik alapvető különbség.
Lényeges eltérés mutatkozik még az őrzött iratanyag jellegében. A Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár alapvető gyűjtőköre a mindenkori egyházmegye területén lévő római katolikus egyházi intézmények saját iratanyaga. Ebbe beletartoznak a püspöki székhelyen működő hivatalok, az egyházmegyét alkotó plébániák, a püspökség (1993 óta érsekség) saját alap-, közép- és felsőfokú oktatási intézményei, szociális és kulturális szervezetei, alapítványai. Utóbbi intézmények tekintetében az 1948–1990 közötti periódus nagy hiátust jelent, hiszen meglehetősen korlátozott körülmények közepette létezhettek hazánkban az egyházi fenntartók által működtetett intézmények. A rendszerváltás e tekintetben változást hozott, és az újonnan vagy újraalapított intézmények iratanyaga mostanában kezd „levéltáréretté” válni. Ennek megfelelően van egyébként kialakulóban az egyházi levéltárak államiakhoz hasonló szervellenőrzési jogköre, vagyis például a veszprémi főegyházmegyében lévő katolikus iskolák iratanyagát nekünk kellene átvenni és kezelni.

Sokaknak az anyakönyvek jutnak eszükbe az egyházi levéltárakról.

Teljes joggal, ezek számítanak a leginkább kutatott dokumentumainknak. 1895. október 1., a polgári anyakönyvezés bevezetése előttről az egyházi, plébániai anyakönyvek tekinthetők hivatalosnak. Ezeket vagy helyben a plébániákon, vagy ha az atyák átadták levéltárunknak, kutatótermünkben lehet kutatni, illetve mikrofilmen a területileg illetékes megyei levéltárakban. A mikrofilmekről készített digitális másolatok ugyancsak elérhetők a megyei levéltárak belső internetes hálózatában, valamint jogilag nem teljesen tiszta módon a familysearch.org internetes oldalon. Ez utóbbi kihívásra adott válaszként több egyházi levéltár – felekezettől függetlenül – immár egy évtizede elkezdte a mikrofilmek alapjául szolgáló eredeti anyakönyvek digitális fényképezését és internetes szolgáltatását – jogtisztán.

Milyen egy jó egyházi levéltár?

Elsődleges célunk alapfeladataink ellátása, vagyis a világi és egyházi jogszabályokban rögzített kötelezettségeinknek – kutatószolgálat, irattározás, a kutathatóság feltételeinek biztosítása, ügyfélszolgálat – kell megfelelni. Amennyiben ez nem szenved csorbát, akkor egyfelől mindig lehet ezek színvonalát emelni, gyorsítani, másfelől lehetőség nyílik kitekinteni a levéltár falain túlra. Az utóbbi években egy hosszabb távú tudományos koncepció megvalósítása révén egyháztörténeti tudományos konferenciák sorával igyekeztünk előkészíteni a máshol létező, de Veszprémben még hiányzó püspökség történeti monográfia megírását. De nagy lökést adott például levéltárunknak 2004-2005-ben az ausztriai sankt pölteni katolikus archívummal való kapcsolatfelvétel. Ők azóta az egyik nemzetközi levéltári szervezet alapítói és mozgatói lettek, és az európai – nemcsak egyházi – levéltárak digitalizálási tevékenységét koordinálják, szervezik. Az államiaknál lényegesen kevesebb feladattal bíró (és ennek megfelelően kisebb létszámmal dolgozó), az őrzött iratok értékét tekintve azonban kiemelkedő jelentőségű egyházi levéltárak kitörési pontja tehát a digitalizálás, a megfelelő minőségű internetes adatszolgáltatás lehet. Ebben a tekintetben missziós-evangelizációs szerepe is van az egyházi fenntartású archívumoknak: sok kutató csak kutatótermünkben vagy internetes felületünkön kerül közvetlen, személyes kapcsolatba a vallással, egyházzal – nagyon nem mindegy tehát, hogy milyen élményekkel távozik kutatása végén. A 2023-as Európa Kulturális Fővárosa programra az Érsekség is készül, projektjeinkkel remélem hasznosan járulunk majd hozzá az az évi kulturális rendezvényekhez, illetve infrastrukturálisan is megújulhat a Levéltár.

Mit ad hozzá a levéltáros az intézmény működéséhez? Hogyan látod helyzeted a levéltárban mint kutató?

Eredetileg három hónap próbaidőre jöttem Budapestről Veszprémbe, az érseki levéltárba az egyetem elvégzése után – ebből eddig tizenhat év lett. Nem gondoltam volna, hogy ekkorát fordul az életem, de ha már így alakult, igyekeztem kihozni belőle legtöbbet. A doktori képzés második évének végén ezért kutatási témát váltottam: luxusnak éreztem volna, hogy az egyik leggazdagabb középkori anyaggal rendelkező levéltárban ülve mással foglalkozzam, mint a középkori veszprémi püspökség története. Azóta a kutatási területem kiterjedt a püspökség teljes történetére – nyilván látom saját korlátaimat és az egyes specifikus témák kutatóinak munkájába igyekszem nem belekontárkodni. Negyvenen túl be kellett ugyanakkor látnom azt is így, hogy a levéltárvezetői és a kutatói munka is teljes odafigyelést igényelne – nem beszélve a családról. Ezek összeegyeztetése csak kompromisszumok árán történhet.

Mégis, mit szeretnél elérni kutatóként, történészként?

Elsősorban magammal szemben nagy adósságom a középkori veszprémi székeskáptalan adattárának megjelentetése. Úgy tűnik, ez idén végre megvalósulhat. Szeretném megérni azt is, hogy a püspökségtörténeti kötet megjelenjen. Ezzel párhuzamosan, a legújabb kori történelmet nem számítva, a Veszprémre jellemző város- és egyháztörténeti átfedések miatt örömmel látnám, ha érdemi munka kezdődne a várostörténeti monográfia kapcsán is. Ezekben szívesen működnék közre. Folyamatban van továbbá egy interdiszciplináris (művészettörténeti – építészettörténeti – egyháztörténeti) tudományos alapkutatásunk is, amely 2024 végére Veszprém megye templomainak adatbázisát fogja megvalósítani – remélem ezt is sikerrel zárjuk majd le.

Visszakanyarodva a levéltárhoz: ha saját kutatási területed ennyire a levéltárhoz kapcsolódik, megéri ez? Van ennek eredménye, számon tartanak titeket a tudományos közéletben?

Azt gondolom, hogy igen. Az évente megrendezett konferenciáink révén, ahol a történész szakma ismert kutatói, köztük egyetemi oktatók, történeti intézetek munkatársai, doktoranduszok és természetesen levéltárosok szoktak előadni, úgy vélem, hogy – mai szóval – egy jól csengő brandet sikerült felépítenünk. Azt is elismeréssel szokták emlegetni, hogy a konferenciáinkon előadott prezentációk meg is jelennek – ezek szerint máshol ez nem feltétlen van így… –, amelyek a mai tudományértékelési és eredményfelmutatási kényszerhelyzetben fontos szempontok. Nem mellesleg 2018-ban és 2019-ben is egy-egy kiadványunk Az Év Levéltári Kiadványa díját is elnyerte, tehát a levéltáros-történész szakma színvonalasnak gondolja a kiadványokat, és erre mi is büszkék vagyunk. (Néha úgy érzem, a városon kívül jobban ismernek minket, mint helyben.) A közgyűjteményi szférával, vagyis a levéltárakon kívül a könyvtárakkal és múzeumokkal való kapcsolat a közös rendezvények révén elsősorban az egyházi múzeumokra és könyvtárakra és jellemzően azok egyes munkatársaira koncentrálódik.