Interjú Ónodi Rékával, A Kézműves Bolt tulajdonosával.

 

Kérlek, mesélj egy kicsit magadról: ki vagy te, honnan érkeztél, hogyan született meg ez a bolt?

Született veszprémi vagyok, mondhatnám úgy is, hogy „helyhez kötött”, és nagyon szeretem ezt a szűk közeget, ami körülvesz itt a belvárosban, innen elmozdulni sem nagyon tudok sokszor. Mindig is veszprémi voltam és maradtam, és a tanulmányaimtól teljesen elkanyarodva, azoktól függetlenül hoztam létre A Kézműves Boltot. Megvolt az indíttatás hozzá, hiszen mindig is szerettem alkotni. Édesanyám nagyon szépen fest, nagyon ügyes, kreatív, ezért gyerekkoromban mindig csináltunk valamit. Akkoriban viszont nem voltak ilyen eszközök, anyagok, amik mostanában fellelhetők, így mindig abból kellett élni, amit találtál. Aztán 19-20 éves lettem, néptáncoltam és ekkortájt kezdtem el drótékszereket készíteni. Ezekkel eljutottam vásárokba, a kézműves, alkotó vonal aztán megmaradt valamilyen szinten az életemben. Később jött egy nagy életváltozás, és 21 évvel ezelőtt nyitottam meg a boltot. Amikor elkezdtem gyöngyözni, azt láttam, hogy nagyon sok alapanyagért Pestre kell menni, hiába volt már Veszprémben egy hasonló üzlet, mégsem elégítette ki az igényeimet. Talán így született meg A Kézműves Bolt ötlete. Innen indultam, a mostani műhelyből. A kezdetek kezdetén Robin, a páromon kívül senki nem nagyon hitt ebben, ő viszont azóta is aktív részese a bolt működtetésének. Féltem is egyedül belevágni, így ezt a műhelyt kezdetben ketten béreltük, de a másik fél soha nem nyitotta meg a bizsuboltját, tehát tulajdonképpen az egész terület az én birodalmam volt. Két év után mentem ki az utcafronti helyiségbe, ahol most is található az üzlet. Nem tudom, hogy mai fejjel bele mernék-e vágni, de egy percig sem bántam meg, mert bár nem gazdagodtam meg belőle, de ennél szívesebben semmit nem csinálnék.

Tehát a célod az volt, hogy létrejöjjön egy üzlet, amely mindenféle kreatív igényt kielégít és az is, hogy te ebben a vevők segítségére leszel?

Igen. Nagyon sok anyag nekem is új volt, nekem is ki kellett próbálnom, ki kellett tanulnom. Most sincs a boltban olyan dolog, amit nem próbálunk ki, így gyakorlati tanácsot tudunk adni a vevőknek. Hozzáteszem: nagyon ügyes vevőim vannak, akik közül sokan bizonyos technikákat nagyon magas szinten művelnek, sőt, van olyan vevőm, aki már 21 éve bejár! Mellettünk gyerekek születtek, nőttek fel, ez fantasztikus dolog. Azt szoktam mondani: ez egy kézműves család. Barátságok alakultak ki, nem csak a vevők és köztem, hanem sokszor én hoztam össze két vevőt, akik között aztán jó kapcsolat alakult ki.

Mekkora ez a kézműves család?

60 és 100 fő között. Sok vevő rendszeresen bejár, de van olyan, aki csak nyáron jön le a Balaton-partra, így vele nyáron tudunk együtt dolgozni. Szeretnek beszélgetni az emberek. Én is szeretek beszélni, érdekel, amit mondanak, csak szeretném tudni, hogy ennek a fajta kereskedelemnek van jövője hosszú távon. Azzal ijesztgetnek bennünket, hogy a webáruházak, az online felületek elszipkázzák a vevőket. Nekem is olyan igényem van, hogy olyan üzletbe menjek be, ahol ismernek, és hál’ istennek ezt érzem azokon is, akik ide bejárnak hozzám.

Hogyan sikerült átvészelnetek a járványhelyzetből fakadó nehézségeket (boltbezárás, csökkentett nyitva tartás)?

Tavaly nem kellett bezárni tavasszal, meg kellett felelni bizonyos feltételeknek, de nyitva voltunk. Észrevettük azért, hogy átalakultak a vásárlói szokások, webáruházon keresztül rendeltek az emberek, de szerencsére volt egy-két vevő, akire lehetett számítani, aki nálunk vásárolt. Illetve megfigyelhető volt mindkét „bezárás” előtt, hogy az emberek nagyobb tételben szereztek be kézműves alapanyagokat nálunk. Az évek alatt egyébként átalakult az egész vásárlói kör, úgy érzem, elvesztettük a gyerekeket, mint vásárlókat. Ha a szülő nem készít ilyet, ha az iskolában mint lehetőség, nem vesznek részt ilyenben, vagy ha a gyerekben magától nem merül fel az igény, mert nem lát maga előtt példát: akkor ez az egész kézműveskedés elmegy mellette. Illetve aki gyerekként bejár vásárolni, az aztán középiskola és az utána következő években már nem jár vissza, elköltözik, mást csinál. Majd később, már mint családos ember, talál rá újra a kézművességre.
Az a jó ebben a tevékenységben, hogy óriási a fejlődési lehetőség, az egyén fejlődése. A másik nagyon jó dolog, hogy ha valami nem tetszik, át lehet dolgozni, át lehet alakítani. Van egy számodra nem tetsző tárgyad, és újrahasznosítod, az aktuális igényed szerint alakítod. Úgyhogy összefoglalva: átvészeltük, remélem, soha többet nem lesz ilyen. Azt gondolom, mi még szerencsések voltunk, a mi szegmensünk, hiszen ez egy kivételezett helyzet. Az is a bolt forgalmának előnyére válik, hogy a nagy átalakításoknak reneszánsza van: ha van egy jó szerkezetű, jó formájú bútorod, akkor nem dobod ki, nem veszel másikat. Ez fenntarthatóság szempontjából is megéri. Az egész kézműves iparágnak nagyon jó hozadéka ez a fajta átalakítás és az ember szívét nagyon meg tudja melengetni, nagy elégedettséggel tölti el, hogy ha átalakít valamit és az beilleszthető közvetlen környezetünkbe.

Felfogható a munkád egyfajta művészeti nevelésnek? Ha valaki tanácsért jön hozzád, mitől függ, hogy merrefelé irányítod?

Úgy gondolom, mindenkinek megvan a maga stílusa. Engem is meg lehet határozni: nem szeretem a barokkos túlzásokat, inkább kevesebb anyagot használok, és a műhelyben is afelé próbálom irányítani a vásárlókat, foglalkozáson résztvevőket, hogy a kevesebb több. Olyan vevőim munkáit, akik ide jártak hozzám korábban a műhelybe, nagyon sokszor felismerték a kézműves piacokon, észrevették a hozzáértők, hogy ők nálam sajátították el az alapokat. Ha valaki ilyen hosszú ideig csinál valamit, annak megvan a stílusa. Nem próbálok senkire ráerőltetni semmit. Nyilván az elején mindenki másol, aztán azt szoktam a vevőknek, tanítványoknak tanácsolni: találják meg a saját stílusukat. Van olyan vevőm, aki nagyon jó dolgokat csinál, de hiába látom a technikát, mégsem tudnám ugyanúgy megcsinálni, mint ő.

21 éve létezik a bolt, biztosan felfedeztél trendeket az idők során, változást: mikor mi a divatos, mit keresnek az emberek leginkább?

Mindig megvolt a húzóerő, évekig tartotta magát bizonyos technika. Annak idején a dekupázs (szalvéta) technika vezette a mezőnyt, mindenki gipszképeket csinált. Később nagyon nagy divat volt a matricafesték. Azóta az is teljesen átalakult, nem használnak annyit, nincsenek is akkora kiszerelések belőle. Volt az üvegfestéknek egy nagy reneszánsza, később a gyöngyös időszakban mindenki Swarovski gyöngyökkel készített ékszereket. Mostanában azt látom, hogy ilyen nagy trend nincs. A bútorfestés jó, hogy bejött a képbe, rengeteg eszközünk van hozzá: stencilek, különböző alapanyagok meg adalékok. Inkább azt tudom megmondani, hogy mi az, amivel leálltak a vásárlók: kevés üvegfestéket, kevés matricafestéket adunk el, de például járnak hozzám fiatal lányok, akik drótékszereket, gyűrűket csinálnak. Nagyon jó, hogy mindig van, aki valamiben ügyeskedik és élnek nyitott gyerekek a városban.

Láttam a nyári táborok hirdetését: mit lehet róla tudni?

Voltak már korábban is kis létszámú táborok a műhelyben, nem is szeretek nagy létszámmal foglalkozni, foglalkozásonként is 5 vagy 6 ember szokott lenni, mert velük lehet érdemben dolgozni. Amikor meg kell mutatni valamit, nem szabad, hogy azt érezze valaki, hogy rá nem jut elég idő. Szívesen jönnek vissza évről évre, és amikor azt mondják a korábbi résztvevők, hogy mennyire hiányzott nekik, hogy nem volt tavaly: az nagyon jó érzés. Idén sok kicsi lesz, van olyan jelentkező, aki még csak most megy iskolába, ez megint izgalmasnak ígérkezik.

Nem érzed olykor eldugottnak itt a boltot (Virág Benedek utca 3.)?

Sokan úgy emlegetnek, hogy a Réka boltja, ez is nagyon jó. Azt gondolom, hogy Veszprémben bejárható távolságok vannak, gyalogosan a bolt könnyebben megközelíthető, de meg is lehet állni rövidebb időre előttünk, vagy ha valaki hosszabb ideig marad, akkor az udvarban. A vidéki észrevesz bennünket, a turista, mert ő néz. Mi a megszokott közegünkben csak rohanunk, nem nézünk körül, és aztán egyszer csak ráeszmélünk, hogy jé, van itt egy üzlet. Azért az ilyen kisboltok fennmaradásának biztosítéka, hogy időnként vevőként ránézünk, bemegyünk. A rendszeres vevők nagyon fontosak, minden vevő fontos. Igyekszünk visszakérdezni, hogy hogyan sikerült az alkotás, mondjuk a vevőknek, hogy üzenhetnek, hívhatnak bennünket, jelezzenek vissza.

Nyilván ez a nagy többlete A Kézműves Boltnak egy online áruházzal szemben, hogy itt van az elkészült munkákról visszajelzés, tanácsadás, tanácskérés, egy állandó párbeszéd a vevőkör és közted.

Megint csak ismételni tudom: nagyon nagy a fejlődés lehetősége, mind technikában, mind szépérzékben bárki nagyon sokat tud fejlődni. Ami még megkönnyíti ezt, hogy rengeteg videó áll rendelkezésre. A videóknak persze negatív hozadéka is van, hogy a vloggerek sokszor bizonyos termékeket reklámoznak, ezek nem feltétlenül a legjobbak, de mégis van hatásuk a nézőkre. A vevőknek szoktam mondani, hogy ezeket a reklámozott termékeket lehet helyettesíteni mással és akkor jobban fog sikerülni a munka, szebb a végeredmény.
Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy olyat csinálok, amit szeretek, hogy nem volt még olyan, hogy úgy jöttem be: jaj, nem akarok. A boltot csak úgy hívjuk Robival magunk közt, hogy „a boltocska”. Szeretem ezt a helyet, a városnak ezt a részét, hogy nem a betondzsungelben vagyok, hanem szép házak között, külön megközelíthető helyen. Komoly barátaink lettek innen, ez megint egy olyan plusz hozadéka a boltnak, amit sehol máshol nem kaptunk volna meg.

 

Szöveg: Szikra Ági
Fotó: Babják Tamás