A falu, és az általa könnyebben elérhető természet erejéről, üzenetéről beszélgettünk Varga Erzsébet festőművésszel. 

Festményeid fő témája a természet. A Balaton és a Bakony mennyire meghatározó?

A Bakonyban, a "magas fennsíkon" Tésen éltem gyerekkoromban. Az akkor még majdnem érintetlen ottani környezet egész életemre a legnagyobb hatással volt.
Kisgyerekként bámultam a jégcsapokat a csatornákon, a befagyott ablakokra rajzolódó jégvirágokat, hallgattam a szél zenéjét, gyönyörködtem a madarakban (hatalmas sasok nász táncot jártak a virágokkal borított rétek fölött), esténként a nagymamám pitvarában néztük a csillagokat és beszélgettünk. Minden napnak megvolt az élménye, minden évszakot szerettünk. Állatok éltek körülöttünk és volt meleg tej este a cicáknak is. A karácsonyt másként  ünnepeltük, nem az ajándék volt a középpontban.

Veszprémben élsz, legutóbbi kiállításod címe: A magyar falu. A falu milyen szerepet játszik az életedben?

Minden festményem témáját megéltem, a falusi élet ma is csodás. A falu a visszavezető utat jelenti a természethez. Szükség van erre nagyon-nagyon.

Egyre több absztrakt, nonfiguratív képet festesz. Ezeknek mi az ihletője?

Az ihlető itt is ugyanaz: a különleges pillanat varázsa.

Elégedett vagy? Mit szeretnél még elérni, megvalósítani?

Elégedett vagyok. Nyugodt, félelemmentes pillanatokat szeretnék és nemcsak magamnak, hanem a virusvilág által fenyegetett emberiségnek is.

Szöveg: Pethő Imre - Poler Imre
Képek: Varga Erzsébet

Parkban

Vizi világ