Mártony Zsuzsanna zeneterapeutával beszélgetünk a családot érő kihívásokról, problémákról, és azok megoldásáról. 

Milyen problémákkal keresik meg önt a családok?

Mindenfélével. Van ahol az a gond, hogy nincs gyerek. Van ahol az, hogy van. Egy család a szüntelen változások sorozata. Különböző életciklusai vannak, amelyekhez változó feladatok kapcsolódnak, amikhez alkalmazkodnia kell a tagoknak, és ez sok esetben nem könnyű. Ezek okozhatnak belső krízist, problémát. Sőt, válást, szétesést is. Az nem tragédia, ha probléma van, ha válság van. A probléma az, ha nem jól reagálunk rá, vagy ha a hibáinkból nem tanulunk. Legtöbbször az a baj, hogy nem akarják tudomásul venni a problémákat. Ki kell mondani: baj van, segítségre van szükségünk. Ehhez nyitottság kell, őszinteség. 

Azt mondta, a családnak életciklusai vannak. 

Az első maga a házasság. Egy nő és egy férfi összeköti az életét. Mindenki jön egy családból, jön egy saját, külön világból. Ezt egyeztetni kell, ki kell alakítani a szerepeket. El kell szakadni a szülőktől, meg kell találni az ő saját helyüket, szerepüket az új felállásban. Ez nem könnyű feladat, mert lojálisnak kell lennünk az új családunkhoz, a társunkhoz, miközben a régi családunkat, szüleinket sem árulhatjuk el. Ezt nagyon nehéz egyeztetni, és ez az egyeztetés évekig is eltarthat.

Aztán jön a gyerek. Öröm, de feladat is. 

Bizony, szülővé kell válni, meg kell találni a helyünket az új helyzetben. Miközben a partnerünkkel is meg kell tartani az intimitást. Plusz ott vannak a munkahely kihívásai, elvárásai. Piszok nehéz egy helyzet, mert a világunk egyre nagyobb kihívás elé állít mindannyiunkat.
Gondoljunk bele, hogy egy nő a családon belül anya, feleség, munkavállaló egyszemélyben. Minden területen kimagaslóan teljesíteni éveken keresztül, az lehetetlen. Óriási munka, terhelés ez nap, mint nap.

Egy gyermek folyamatos kihívás. Mondhatni állandóan új és újabb problémát vett fel.

Amikor egy gyermek megszületik,  az ő fejlődése, problémái adják a családnak a ritmust. Bölcsödébe kerül, onnan óvodába, iskolába. Az iskolakezdés óriási megmérettetés a család számára. Nemcsak a logisztikára gondolok, hogy ki viszi és hozza a gyereket, hanem arra is, hogy a gyerek hogyan felel meg az iskola elvárásainak, hogyan illeszkedik be a társai közé. Aztán jön a legnagyobb kihívás a kamaszkor. Ami most már korábban kezdődik és tovább tart, mint eddig. Radikális változások miatt, amit a kamasz kényszerit ránk, változtatnunk kell az eddigi szülői szerepen.  A családok túlnyomó részében a kamaszkor nagy feladatot ad a szülőknek.
De aztán folytatódik a sor: továbbtanulás, önállósodás… Számtalan újabb és újabb kihívás, amikre jól kell reagálni, jó döntéseket kell hozni, vagy korrigálni, újratervezni.

Erre fel lehet készülni?

Azt lehet tudni, hogy a gyerek iskolába megy, és egyszer kamasz lesz. De egy munkahely elvesztésre, természeti katasztrófára, balesetre nem tudunk felkészülni. Ezekben a krízishelyzetekben, új problémáknál változtatásokra van szükség, sokszor módosítani kell a család szabályain, vagy éppen újakat kell alkotni, szerepköröket váltani, módosítani.  Ez akkor működik jól, ha nyitott, rugalmas és stabil a család. 

Mitől leszünk stabil család?

A jó kommunikáció nagy segítség. Mindenki azt gondolja, ez nálunk rendben van, jól működik. Aztán válsághelyzetben kiderül, nem. Elbeszélnek a szülők egymás mellett, vagy nem is hallják meg egymást. Nagyon fontos, hogy hallgassuk meg a másikat. Hallgassuk meg és értsük meg. Legyünk empatikusak, gondoljunk bele, hogy ő mit érez, mit gondol. 
Ha nyitottak vagyunk egymásra, a külvilágra, az is nagyon sokat segíthet. 
A legfontosabb, hogy a család legyen erős. Ahol erősek a kötelékek, ott nagyobb viharokat is könnyebben túlélnek. 
Krízishelyzetek megoldásánál elengedhetetlen az őszinteség.  
El kell fogadnunk, hogy a világunk állandóan változásban van, tehát a családunk is. De ez nem baj, csak figyeljünk a világra és egymásra. És legyünk készek a változásra. 

Pethő Imre
Fotó: unsplash/John-Mark Smith