Családban élünk. De valójában, mi is az a család. Mi a feladata, szerepe? 

Család

Család mindennapi életünk alapja. Az emberi történelem során állandóan változott, alakult. Kezdetekben a nők, majd később a férfiak jelentették az alapját. Nálunk a keresztény kultúrkörben a monogám család az elfogadott, vagyis egy férfi és egy nő házassága. De máshol találkozhatunk poligám megoldásokkal, miszerint egy férfi több nővel köt házasságot. Legritkább, amikor egy nő több férfival köti össze az életét.

Sokan sokféleképpen fogalmazták meg, mi is a család. Lehet jogi, közgazdasági vagy éppen szociológiai szemszögből vizsgálni. Összeségében talán az alábbi megfogalmazás a legpontosabb, a család egy ősi társadalmi, működési egység, amelynek saját törvényei, műkődési mechanizmusa van. Generációs folytonosság és belső identitás jellemzi. Létezése alatt családi hiedelmek, reagálási módok, tabuk, mítoszok alakulnak ki. Egyfajta belső családtörténetek fogalmazódnak meg, amelyeket a tagok ismernek, felidéznek. 

A család feladata

Ősi idők óta a reprodukció, az újrateremtés, vagyis a gyereknevelés a legfontosabb feladata. A gyermek érkezése, nevelése olyan belső energiákat szabadít fel, ami semmihez sem mérhető. Megmozgatja, alakítja a családot, és egyben erősíti is. Védelmet, támogatást nyújt a tagjainak, miközben egy gazdasági vállalkozásnak is tekinthetjük, hiszen mindezt fent kell tartani, finanszírozni kell.  A család tagjai figyelmet, támogatást, segítséget nyújtanak egymásnak. Folyamatosan tükröznek, visszajeleznek egymásnak, vagyis nevelnek, formálnak. De egyben a pihenés helye is, ahol elfogadnak olyannak, amilyen vagyok. A családi pihenésnek, kikapcsolódásnak óriási szerepe van, hiszen ezáltal az érzelmi teherbírásunkat erősíti. 

Családtípusok 

A hagyományos családok két, közjogi értelemben házas szülőből és gyermekeikből állnak. Ezeknek a családoknak lehetnek egy vagy több biológiai vagy akár örökbefogadott gyermekeik is, és alapvető jellegzetességük, hogy két szülő neveli fel őket együtt, a közös otthonukban. Bár nem minden esetben működőképes ez a felállás, sőt az utóbbi évben hanyatlásnak indult, sokak szerint ez volna az ideális környezet a gyermekek felneveléséhez.

Az egyedülálló szülők családjában egy szülő nevel egy vagy több gyermeket. Ezekben az esetekben a szülő sosem házasodik meg, özvegy vagy elvált. Bár a hagyományos családok hívei úgy vélik, hogy a gyermekeknek mindkét szülőre szükségük van, az egyszülős családok is nagy biztonságot adhatnak a gyermekeiknek.

A hagyományos családtípust nemcsak a nukleáris családok testesítik meg, sok helyen évszázadok óta az egyik legelterjedtebb családtípus a kiterjesztett család, ahol két vagy még annál is több felnőtt neveli a gyermekeket. Jellemzően ezek a családok a szociális támogatás vagy a közös célok miatt élnek együtt: a szülők biztosítják az idősek ápolását, míg a nagyszülők a gyermekgondozásban segítenek. Én például egy ilyen családban nőttem fel, nagypapával és nagymamával egy nagy polgári lakásban.

Gyermektelen családok azok, akiknek nem lehet gyermekük, vagy nem akarnak gyermeket vállalni. Sok esetben ezeket a szeretetközösségeket nem tekintik családnak, pedig ez nagy hiba. E családok tagjai általában mindketten dolgoznak, háziállatokat tartanak vagy szeretnek más családok gyermekeire vigyázni. Olyan párok is lehetnek ők, akik életmódjuk (pl. folytonos utazás) miatt nem szeretnének gyermeket vállalni.

Mozaikcsaládról akkor beszélünk, amikor két különálló család egyesül. Ez többféleképpen is megtörténhet: például két elvált szülő házasodhat meg, vagy egy elvált szülő olyasvalakivel, akinek nincs gyermeke.

A legkevésbé gyakori felállás az, amikor a nagyszülők látják el a teljes szülői feladatot is, mert a szülők vagy nem tudnak vagy képtelenek gondoskodni a gyermekükről. Persze nem ez a legideálisabb helyzet, de sokkal jobb, mintha a gyermekek nevelőszülőkhöz kerülnének.

Pethő Imre