Sajkod, Lackó, szamurájok művészete. Fenyvesi Ottót legkedvesebb helyeiről, művészeiről, művészeti produktumairól kérdeztük.

Kedvenc balatoni hely, strand:

Szigliget és Sajkod.

Az egyik kedvenc helyem Szigliget, ahol 1991-ben életem egyik legszebb nyarát tölthettük – családommal – a szigligeti Alkotóházban a jugoszláviai égszakadás-földindulás előtti utolsó pillanatban. Ott volt sok íróbarátom családjával együtt: Zalán Tibor, Nagy Gáspár, Esterházy Péter, Jankovics József, Szkárosi Endre, Dés László, Mészöly Dezső és sokan mások. Később, az 1990-es években, amikor áttelepültünk Veszprémbe és még kisebbek voltak a gyerekek, minden nyáron Sajkodra jártunk, az az a pont, ahol már majdnem tenger a Balaton, gyorsan mélyül és a tekintet szabadon szárnyal. Isteniek a sajkodi öbölben a naplementék. Ezért is esett nagyon rosszul, amikor egyszer csak, állítólag a vaddisznók elleni védekezésül, „szögesdróttal” bekerítették a strandot. Nem szeretem a „rezervátumokat”. Azóta nem igazán szeretek ott. Zsigmond unokámmal az alsóörsi és a csopaki strandra járunk, ezek szépen kiépített fürdők, kisgyerekeknek ideálisak. És Noémi lányom is itt szokott úszni, ha Zürichből hazajön karácsonyra vagy húsvétra, mindig megmártózik a jéghideg vízben. Csak csodálni tudom.

Kedvenc bakonyi hely:

Lókút. A kilencvenes évek elején jártam ott először dr. Horváth Balázs barátommal, nagyon megfogott annak a kis sváb falunak a hangulata és varázsa, amely – ha jól tudom – az egyik legmagasabb tengerszint felett fekvő magyar falu.

Kedvenc veszprémi épület, utca, helyszín:

A várban lévő VEAB-székház, ahol 18 évig dolgoztam, mint az MTA szervezőtitkára. Sokat látott ódon falak. Előadások, konferenciák színhelye, melyeken sok kiváló tudóssal ismerkedhettem meg, nemcsak az Észak-dunántúli régióból, hanem az egész országból, sőt a határon túlról is. Előadásaikat hallgatva nagyon sokat tanulhattam az élet minden területéről. Nem mellékesen isteni kilátás nyílik innen a viaduktra, ennek a csodálatos fekvésű városnak talán a legszebb részére, ami mindig megnyugtat, ellazít, legyen a lelkem bármekkora görcsben is. Szeretem még a Cholnoky lakótelepen a Mindszenty templomot, a megjelenésében és lelkületében is korszerű Isten házát, ami akkor épült, amikor az áttelepülésünk után, a templom tőszomszédságában próbáltuk újra összerakni magunkat. A fiam itt bérmálkozott, a lányom itt volt elsőáldozó. Azóta már Lovason élünk, ahol egy gyönyörű, középkori kis templomba járhatunk, de gyakran eszembe jutnak a Cholnoky lakótelepi misék, amikor besüt a nap a különlegesen kialakított, az ég felé nyitott tetőszerkezeten át az oltárra. Aztán volna még mit sorolni hosszasan, például a Szilágyi Lackó által kifestett Enyhe Fintor klubot, ami eltűnt az időben, igazából már csak a fotókon létezik és néhányunk emlékezetében…

Veszprémi zeneszerző, együttes:

Berzevici Zoltán. Szeretem a veszprémi költők verseire írt dalait. Nagy beleérzéssel, kreativitással tolmácsolja a költeményeket. Énekelve, a zene szárnyán sokkal több emberhez eljut az üzenet.

Kedvenc helyi (balatoni, bakonyi, veszprémi) alkotó:

Szilágyi László (Lackó) festőművész. Sajnálom, hogy öngyilkos lett. Az ő munkássága szerintem messze túlmutat az ország határain túl is.

Aztám meg kell említenem Kovács Endre (Alsóörs) fotóművészt, aki a kilencvenes évek elején települt haza Svájcból és egészen sajátos prizmán át lát és láttat bennünket a képein. Gyerekkorában Szigligeten együtt csónakázott Kassákkal, majd a világhírű New York-i Squat színház tagjaival volt alkotói kapcsolatban, Szentjóby Tamással, a magyar neovantgarde művészet egyik meghatározó alakjával együtt emigrált és csavargott Európában. De közel áll hozzám Hegyeshalmi László gesztusfestészete is.

Kedvenc helyi élmény:

A helyi férfi kézilabdacsapat mérkőzései az ezredfordulón, az első BL-döntő a Magdeburggal. 2000 körül sokszor láthattam a csapat veszprémi és zágrábi mérkőzéseit, ez az a „hőskorszak”, amikor még Zlatko Szaracsevics is a csapat tagja volt és valami iszonyú nagy energiabombaként működött az egész, hatalmas lelkesedést generálva, ami áthatotta az egész várost.

A kilencvenes évek második felében Áron fiammal és a Baláca utcabeli „magas fiúkkal” (Steirlein Marci, Csapó Gergő és Zolika) szabad időnkben gyakran kijártunk a Vetési Gimnázium udvarán lévő kosárlabdapályára, később csatlakoztak a barátaim és kollégáim is. Minden vasárnap délelőtt összejött egy tízfős társaság. Sok örömet okozott a közös játék, a baráti társaság. De nem csak a Vetési Gimnázium szabadtéri pályáján kosárlabdáztunk hetente egy alkalommal, hanem a helyi általános iskolák tornatermeiben is. Nagyon sok jóember megfordult ebben az alkalmi kosárlabdacsapatban: Tóth Ákos, Penovác Károly, Kilián Laci, Laki Pál, Molnár Balázs és fia, Molnár Áron, Németh (Jánoska) Anikó, Csapó Zoltán, Virág Rita, Kiss Niki, Novothny Ottó, Gáspár Gábor, Darcsi István, Király Feri, Angyal Zoli, Bánlaki Ildikó, Csizi Csaba Mihály, Mike György, Ravetzky Árpád, Borsos Sándor stb.

Film:

Amarcord (Federico Fellini), Sztalker (Andrej Tarkovszkij), Blade Runner (Ridley Scott), Ponyvaregény (Quentin Tarantino), A nagy Lebowski (Ethan és Joel Coen).

Könyvek:

Bodor Ádám és Tandori Dezső minden műve, Oravecz Imre: Halászóember. Szajla – töredékek egy faluregényhez, Tolnai Ottó: Nem könnyű. A külföldi írók közül Thomas Mann és James Joyce művei a kedvenceim, de meg kell említenem a beat költőket is. És egy életre szóló élmény a Hagakure (a szamurájok kódexe), amely alapjaiban változtatta meg életszemléletemet.