Kezdetektől a céhekig
Pusztai vándorlásaink során elődeink között megforduló keleti utazók nagy elismeréssel írnak a magyar ötvösök remekmunkáiról: tarsolylemezekről, fémből készült szíjvégekről, remek fegyverekről. A letelepedés során a Kárpát-medencében már megjelent a „falusi ipar”. Települések, családok ügyesebb, kézművességhez jobban értő tagjai kovács munkákkal, fegyverekkel, szövés-fonással foglalkoztak. A Szent István korában kialakuló udvarházak országos rendszere a királyi udvar ellátását szervezte meg.
Céhek
A városok kialakulásával, fejlődésével párhuzamosan létrejönnek a céhek. Intézményesített, ellenőrzött szakképzésről innentől beszélhetünk. A céhek egy adott szakma jótékonysági, vallási és gazdasági szervezetei voltak, ahol az adott termék elkészítésének módját, az elvárható minőséget és még az árát is megszabták. De szabályozták a képzést is. Az évente megválasztott főcéhmester mellett az atyamester, más néven a céhapa ellenőrizte a segédek és az inasok képzését, munkáját. A bejárómester pedig a munkakörülményeiket, szakmai fejlődésüket és a magánéletüket figyelte, segítette. Hazánkban a 14. század óta tudunk céhekről, amelyek működését az 1872-es ipartörvény szünteti meg. Az inas, segéd, mester fogalmak igazi karrierutat jelentettek a középkor folyamán.
Iskolarendszer kezdete
A felvilágosult abszolutizmus idején született 1735-ben Selmecbányán a bányatisztképző iskola, amit néhány évtized múlva akadémiai szintre emeltek. A tananyag már tartalmazott elméletet és gyakorlatot egyaránt. 1763-ban számviteli és műszaki főiskola indult a Pozsony melletti Szencen. Vácon, az 1767-ben létrehozott Theresianumon műszaki, építészeti oktatásban részesültek a hallgatók. II. József 1782-ben bölcsészkari mérnökintézet megalapítását határozta el. Festetics György 1797-ben Keszthelyen mezőgazdasági oktató intézményt alapított, a Georgikont gazdatisztek képzésére.
A felsőoktatásban elindult változások lassan éreztették hatásukat a középfokú képzésben is.
Tanonciskoláktól a szervezett szakképzésig, szakközépiskolákig
A dualizmus időszaka a hazai ipar fejlődésének nagy időszaka. Ezzel párhuzamosan megjelentek az első „szakképzőiskolák”. Az ipartörvény 1872-ben megszünteti a céheket. Helyettük tanonciskolákban folyik a szakemberek képzése. Mester a tanoncát számolni, olvasni tanítja, jó erkölcsre, rendre és munkára szoktatja. Az 1884-ben kiadott szakképzéssel foglalkozó törvény remekmű, hiszen 40 évig alig nyúlnak hozzá. Minden községben, ahol legalább 50 tanonc van, kötelező volt iskolát indítani inasoktatás céljából. Néhány éven belül több mint 80 000 tanonc volt az országban. A kereskedelem területén megjelenik a középiskola, a felsőkereskedelmi iskola típusa. A Gépészeti Felsőbb Ipartanoda és a Budapesti Állami Középipari Tanoda is ezt a vonalat képviselte.
Szakirányú tanonciskolák
A Tanácsköztársaság tervezte a tanoncképzés reformját 1919-ben. A Horthy-korszakban 1922-ben módosították a törvényt. Tanonc csak 4 elemivel rendelkező vagy írni, olvasni, számolni tudó jelölt lehet. A törvény szabályozza az óraszámokat tantárgyakra, évfolyamokra lebontva. Az oktatás már nem este vagy hétvégén történik, hanem hétköznapok délelőttjén. A középfokú szakképzés, a felső-ipari iskolák száma lassan növekedett. Pedig a gazdaságban új iparágak: konzervipar, textil, finommechanika, vegyipar jelentek meg.
A kommunizmus ipari tanulói
Az 1949-es törvény változást hozott. Egyrészt ideológiailag, hiszen a munkáshatalom legnagyobb ereje a munkásság, aminek az utánpótlása a szakmunkásképzőkből kerül ki. Másrészt ennek a szovjet hatásnak köszönhetően a tanoncok már tanulók lettek, akik egyenruhában sokkal jobb körülmények között nagy figyelemmel kísérve tanulták a szakmájukat. A képzést 3 vagy két évben jelölték meg. 1950-ben létrehozták a technikumok hálózatát. Technikumban szakmát és érettségit szereztek a tanulók.
A rendszerváltás után
A piacgazdaság, a magántulajdon és az európai integráció kihívásaira is reagálni kívánt az 1993-ban kiadott új szakképzési törvény. A képzési formák: a szakmunkásképzők és a szakközépiskolák megmaradtak, ahol érettségi után technikus képzésre maradhattak a diákok.
2015-ben módosították a törvényt. A 3 esztendős szakmunkásképzőből szakközépiskola lett. Három év alatt szakmát, majd két év nappalin érettségit szerezhettek a tanulók. Az eddigi szakközépiskolából pedig szakgimnázium lett. Szakmai érettségi mellett szakképesítést szerezhettek a diákok.
2019-ben a szakképzés 4.0 került elfogadásra.