A Veszprémi Építész Klub és Alkotóműhely (VÉKA Egyesület) tavaly szeptemberben alakult, tagjai a városhoz kötődő, itt élő építészek, építészhallgatók. Fiatalok, lendületesek, új, friss színt hoztak a városba. Ismerhetjük őket az Utcazenéről, a Kolontár kiállításról, vagy éppen a használt biciklikből épülő kerékpártároló tervezéséről és megvalósításáról. Elnökükkel, Kazinczy Gyöngyvérrel beszélgettünk.
– Kinek a fejében született meg az egyesület ötlete?
– Egy-két alaptag fejében fogalmazódott meg, hogy jó lenne, ha végre Veszprémben is történne valami építészeti téren – kiállítás, konferencia, akármi –, mert mindig Pestre vagy Pécsre, más városokba kellett utaznunk, ha valami „építészes” programon szerettünk volna részt venni. 
Egy építésznek fontos, hogy állandóan „képben legyen”, töltődjön, inspirálódjon, lássa, hogy mások mit csinálnak, egyszóval: szakmai közösségben mozogjon. Ezért alakítottuk meg a Veszprémi Építész Klub és Alkotóműhelyt, amely szervezeti formáját tekintve egyesület.
– Mi volt az első VÉKÁ-s megmozdulás?
– Elkezdtünk azon gondolkodni, hogy mi legyen a bemutatkozásunk, mivel lépjünk ki a közönség elé – amikor október 4-én bekövetkezett a kolontári tragédia. A BME Építészmérnöki Kar Lakóépület Tanszékének veszprémi származású vezetője (Varga Tamás DLA egyetemi docens) kiadta a hallgatóknak azt a feladatot, hogy tervezzenek a hely szelleméhez illő, korszerű, használható lakóépületeket az iszapkárosult családoknak. A tervekből először Pesten született kiállítás az egyetemen, aztán pedig mi mutattuk be a legérdekesebb, legjobb darabokat Veszprémben, majd Kolontáron és Devecserben. A veszprémi kiállítást az Eötvös Károly Megyei Könyvtárban rendeztük meg. A megnyitó utáni kerekasztal-beszélgetésen részt vettek a tragédiában érintett települések önkormányzati képviselői, és elindult egy beszélgetés – akkor még csak gondolatok szintjén – az újjáépítés lehetőségeiről.
– Más városokban létezik ilyen „építész közösség”?
– Építészképzés jelenleg öt helyen zajlik az országban (Pécs, Győr, Sopron, Budapest, Debrecen). Budapesten működik egy egyesület – a KÉK (Kortárs Építészeti Központ) –, amely hasonló megmozdulásokat szervez, mint mi. Náluk alkalmazottak dolgoznak a projektekben, mi pedig a szabadidőnkből, 
saját örömünkre csináljuk a VÉKA-t.
– Hogyan tervezik az építészet népszerűsítését a városlakók körében?
– Az építészet ugyanolyan művészeti ág, mint a zene, a festészet, a szobrászat – az emberek mégsem így gondolnak rá. Szeretnénk a veszprémiekkel megszerettetni ezt a művészeti ágat, és elérni, hogy igenis foglakozzanak vele, érdeklődjenek iránta – tájékoztatni az őket érintő építészeti kérdésekről, megkérdezni a véleményüket, ugyanis fontos lenne a helyi összetartás ezekben a kérdésekben is.
– A helyi középiskolákkal is együttműködnek?
– Igen, végzős gimnazistáknak szeretnénk tájékoztatót tartani arról, hogy mit kezdhetnek egy építész diplomával, hol tudnak majd elhelyezkedni, melyek a szakma szépségei, nehézségei, mire számítsanak az egyetemen, a felvételin, hogyan készüljenek fel a felvételire.
– Milyen elképzeléseket kívánnak még megvalósítani az aktuális munkákon kívül?
– Feladatunknak tartjuk a fenntartható, környezettudatos gondolkodást elhinteni az emberekben, környezettudatos építészetet művelni, és arról tájékoztatni az embereket, hogy ez miért fontos. Többek között ezekben a témákban szeretnénk előadássorozatot tartani, cikkeket is szívesen írnánk a helyi újságokba, különböző tematikákban – zöld építészet, műemlékvédelem, de a sor sokáig folytatható. Panel-rehabilitációval is akarunk foglalkozni: kiadványt összeállítani azok számára, akik panelben élnek, tanácsot, iránymutatást nyújtatni, hogyan élhetnek „zölden”, milyen eszközök, pályázatok állnak rendelkezésre panelházak esetében, hogy a rezsiköltségeiket (víz- és energiafogyasztásukat) csökkentsék. Rengeteg ötletünk van, az energiánk és a szabadidőnk pedig sajnos véges.
– Építész alkotóműhelytől talán kissé szokatlan gesztusként filmklubot kezdtek el tartani.
– Úgy éreztük, hogy kevés kulturális program van Veszprémben hétköznap esténként, amire munka után el lehet menni – ezért hoztuk létre a filmklubot. Jelenleg a helyszín az Expresszó Tranzit, a vetítés pedig ingyenes és bárki számára nyitott. A Veszprémi Építész Kamara tagjai is kapnak a rendezvényeinkről hírlevelet, ezért csodálkozom, hogy viszonylag kevesen jönnek. 
Az egyesület „kemény magja” mindig ott van a vetítéseken; utána beszélgetünk a filmről, az építészetről, a munkáinkról, az aktuális projektjeinkről. Tehát egyelőre nem mozgat meg sok embert, de mindig többen és többen jeleznek vissza, hogy köszönik a meghívást és legközelebb is értesítsük őket. A filmklub tematikája megtalálható a honlapunkon: http://www.vekamuhely.hu/tevekenyseg/filmklub
– Egy év alatt mennyire ismerték meg az egyesületet a városlakók?
– Az Utcazenének hála elég sokan, hiszen egész héten kint voltunk a Megfagyott Muzsikus Kultúrpavilonban. Sok családos embert vonzottunk magunkhoz, a gyerekeknek kézműves foglalkozást tartottunk, volt rajzpályázat is, a felnőtteknek pedig előadások, filmvetítés, beszélgetések.
– Hogyan alakul az egyesület belső élete, jöttek-e új tagok?
– Sok építészt megismertünk, kiderült, hogy bőven vannak a városban, csak senki nem tudott eddig a másikról sokat. Jó társaság jött össze az egy év alatt, igazi csapat lettünk, és bővül a tagságunk, nyitottak vagyunk minden érdeklődőre. Jó egy közösséghez tartozni − jó időről időre összejönni, beszélgetni −, az építészeti diskurzus, ami azelőtt hiányzott, most megvan.
– A közeljövőre milyen terveik vannak?
– „R+P” – Ride and Park nevű akciónk keretében a kerékpártárolók számát szeretnék gyarapítani Veszprémben a lakosság bevonásával. A tároló kihelyezése 
valószínűleg október közepére csúszik, de az összegyűlt használt bicikli-alkatrészek már a műhelyben vannak. Közösen terveztük meg, és tíz bicikli tárolására lesz alkalmas. A buszpályaudvar környékére szeretnénk helyezni, de még keressük a legmegfelelőbb helyszínt. A helyi gördeszkások gyakorló területe a Jutasi út – Budapest út kereszteződésébe épülő körforgalom miatt megszűnt, így (a Pro Veszprém Kft.-n keresztül) hozzánk fordultak segítségért, hogy találjunk nekik egy helyet, melyet akár meg is tervezhetnénk. A terv itt van a fejünkben, már csak a konkrét tervrajzot kell összeállítani, és a helyszínt kell kijelölni. Az egyik ötletünk a Színházkert lenne, a másik pedig az Erzsébet sétány egy szakasza, amelyet érdekesen meg lehetne csinálni a gördeszkások számára anélkül, hogy az bárkit is zavarna.
(A Veszprémi Építész Klub és Alkotóműhely honlapja: http://www.vekamuhely.hu)
Szikra Ágnes
Fotó: Babják Tamás
