Veszprém, Európa Kulturális Fővárosa, 2023

November 9-én adtuk be a végleges pályázatunkat a 2023-as Európai Kulturális Főváros címre. A másik két pályázó várossal, Debrecennel és Győrrel nyilván van egyfajta rivalizálás, vetélkedés. Árgus szemekkel figyeljük egymást a médiában, az instagram-on, a facebook-on. Ünnepelve a pályázat beadását, Győr a főterén óriáskereket ácsolt és zenekarokat hívott egy amolyan össznépi örömködéshez. Mi, talán kicsit megkésve, nem előre tervezve, hogy ezt ünnepelnünk kellene, abban biztosak voltunk, hogy egy finomabb textúrájú, művészibb üzenetet kellene, hogy küldjünk, ha egyáltalán. Valami olyat kerestünk, ami jellemző Veszprém kulturális életére, és ami nem pusztán az örömünket, hanem a részvételt és a közös kiállást is megtestesíti a pályázatunk és a címmel kapcsolatos ambícióink mögött. A Veszprémben tradicionálisan erős énekkari hagyományok miatt is talán, de az jutott eszünkbe, hogy milyen szép üzenete lenne annak, ha a beadás napján, 9-én délután, a szép, napos, 20 fokos kései őszben az Óváros tér délután háromkor egyszer csak megtelik a város énekkaraival. Az egyik jobbról, a másik balról, a harmadik oldalról, nem kiöltözve hanem hétköznapi viseletükben megtöltik ezt az amúgy nem túlnagy teret, és közösen énekelnek valamit. Mondjuk Beethoven Örömódáját, vagy a Hallelúját, vagy egy népdalt, akármit. Minderre meghívjuk a városlakókat is, csatlakozzanak hozzánk, és énekeljünk együtt.Minderre szervezünk médiát, fotósorozat, videó készül róla, egy flashmob, livestream, ami csak belefér.

Másnap estig gyakorlatilag az összes kórus, így vagy úgy, ezért vagy azért, de nemet mondott az ötletre. Mind a hét, egytől egyig. A városi zenei élet egyik meghatározó szereplője aztán még azt is kifejtette nekem, hogy maga az ötlet is úgy ahogy van, rossz.

A pályázatunkban hosszú hónapok vitája után a beyond lett a befutó, mint szlogen. Túl azon az elsődleges  üzenetén, hogy a beyond, a valamin túl, a legegyszerűbben talán túllépésként lefordított szlogenünk nyilván jelzi a városhatár fizikai túllépését, azt, hogy Veszprém nem egyedül, hanem a Balaton régiót bevonva indult neki a pályázatnak, számomra ma máregyértelműen egy kiváló szlogen. Az önmagunkon, az első és borzalmasan sokszor negatív reflexeinken való túllépést jelenti leginkább.

Mert mindig van három indokunk arra, hogy mit miért ne csináljunk. Ahogy valamennyi énekkar vezető is talált ilyeneket, és nem jött létre valami jobb, több és szebb, mint amit a szürke mindennapok nyújtanak.

Ahogy olvasom az EKF oldalainkon a háborgó, negatív, kétkedő, pesszimista borzalom-komment halmazt. Hogy az első reakciója sokaknak a nem. Vagy a csak azért sem.

Az „Ugyan már, eszetek elment?”,a „Komolyan gondoljátok?”, a „Nem kellene előbb a kátyúkat betömni, meg a húszemeletest lebontani, meg a Sédből Niagarát fakasztani inkább attitűd?

Sok nagy és komoly tervünk van 2023-ra. Én mégis egy apróbb, de elképesztően nehéz és fontos dolognak örülnék nyertességünk esetén leginkább. Annak, ha 2023-ban a mostani három miért nem csináljuk meg helyett, három hogyan csináljuk meg merül fel majd bennünk. Hát ezért beyond, és ezért a túllépés.

Mészáros Zoltán
Fotó: Domján Attila