Can Togay filmrendező, forgatókönyvíró, színész, költő, kulturális diplomata, egyetemi tanár, jelenleg - számos munkája mellett - a Veszprém Európa Kulturális Fővárosa pályázat csapatának aktív tagja. Arról, hogy mégis hogyan került Veszprémbe és térségébe, illetve a pályázatról, magát Can Togayt kérdeztük.

Jelenleg Felsőörsön él. Hogy került a Balaton környékére?

Már nagyon régóta terveztük, hogy leköltözünk Felsőörsre, de mindig közbejött valami. Sok minden késleltette, hogy belevágjunk, egyéb munkák vagy az engedélyeztetési dolgok. Végül sikerült, de most is a potsdami Filmegyetem és Felsőörs között ingázom. Ami engem nagyon vonz, az a Balaton egészen különleges szelleme. A bor, a víz, a nap, a táj, az életmód... Kétségkívül egyedülálló régiója ez az országnak.

Ha azt mondom, Veszprém, mi jut az eszébe? Mit jelent az Ön számára?

Nekem Veszprém egy hely lépésről lépésre történő felfedezése. Eddig a Balaton kapcsán, jóllehet jártam gyakran a városban, Veszprém jobbára kívül esett az látóteremen. Persze számos balatoni ismerősömről tudtam, hogy veszprémi háttérrel rendelkezik, engem végül egy munka kapcsán hívtak a városba. Örülök, hogy az eddig szerzett tapasztalataimmal talán segíthetek. Annak is örülök, hogy egyelőre rokonszenvező kívülállóként tehetem ezt, talán ebből az elfogulatlan alapállásból is születhetnek használható javaslatok.

Hogyan került a pályázati munkába?

Megismerkedtem egy igen dinamikus, tettre kész emberrel, Mészáros Zoltánnal, és egyik beszélgetésünk során az EKF-fel kapcsolatban vetettem fel gondolatokat. Eleinte csak fejezetcímek voltak ezek. Később megkértek, hogy dolgozzam ki egy részüket. Lépésről lépésre kerültem így a csapatba.

Számos nép kultúrájával érintkezett már. Élt Franciaországban, Németországban, Finnországban… Belelát Veszprém kulturális életébe?

Felelőtlenség lenne, ha azt mondanám, hogy igen, hiszen a fesztiválokat leszámítva csak felületesen ismerem a város kulturális életét. De jellemzőnek éltem meg nemrég, amikor az Utas és Holdvilág antikváriumban részt vettem egy barátom könyvbemutatóján, és igen sokan összejöttek abban a kis boltban. A hangulat, amivel ott találkoztam, a kultúra eredeti igényét és erejét jelezte. Egy kisváros kultúrájában különösképpen tetten érhető a személyesség. A közösség saját maga számára hozza létre a kultúrát, létrehozó és fogyasztó nincs olyan nagy távolságban egymástól.

Ami pedig a fiatalokat illeti, ők élettanilag is arra predesztináltak, hogy nagy erővel keressék és létrehozzák a kultúrát. A fiatalságnál nincs dinamikusabb, vagy sikerül megteremtenie a maga távlatos közegét, vagy elindul megkeresni azt. Ez minden hely kihívása, nemcsak Veszprémé, nem csupán Budapesté. Az EKF ebben is lehetősegeket teremthet.

Szabó Eszter
Fotó: Domján Attila