A fenntartó nem azonos az intézmény vezetőjével. Régen rossz, ha a polgármester akar a főrendező lenni – véli Porga Gyula, aki szerint számos olyan reprezentatív eseménye van a városnak – díjátadók, ünnepélyes pillanatok –, amelyeket érdemes lenne bevinni a Petőfi Színház impozáns épületébe.

– Városi fenntartásba került a Petőfi Színház, amelynek működéséhez eddig is hozzájárult a veszprémi önkormányzat. Hogyan értékeli ezt a lépést?

– Jogszabály mondja ki, hogy a megyei önkormányzat fenntartói lehetőségei megszűntek. Örömmel vettük át a szerepet, s ezt az is mutatja, hogy már korábban tárgyaltunk arról, milyen feltételekkel kerülhet át a fenntartói  szerep a városhoz. A megyei önkormányzat jó gazdája volt a teátrumnak, lehetőségeihez képest eleget tett a felmerülő költségvetési igényeknek, ami nem volt könnyű feladat, hiszen nehéz időszakon van túl a színház. Négy megyénél került a város fenntartásába a helyi színház, és Veszprémben a legrugalmasabb a megállapodás a megyei önkormányzattal. A korábbi években több területen is jól együttműködtünk, a színház támogatása mellett hozzájárulunk a kórház, valamint a könyvtár működéséhez is.

– Milyen célokat tűztek ki maguk elé?

– 2012-ben már felfelé ívelő pályára állt a működés, ezt kívánjuk folytatni, s ezt az is elősegíti, hogy a helyi képviselőtestület jobban érzi a színház mindennapjait. A megkezdett utat kell jól egyengetni, hiszen folyamatosan emelkedik a nézőszám, s az előadások minősége miatt sem lehet kifogásunk. A színház működtetése az idei költségvetésnek 150–160 millió forint plusz kiadást jelent, de ez olyan teher, amit egy magára valamit is adó megyei jogú városnak vállalnia kell. Biztos vagyok benne, hogy a Petőfi Színház betölti azt a szerepet, amelyre hivatott, s a város szellemi központjaként tekinthetünk rá – úgy, mint a ’70-es, ’80-as években. Bízom benne, hogy az a munka, amit a jelenlegi igazgató, művészeti igazgató elkezdett, hamarosan beérik, s az országban jegyzett, példaként emlegetett teátrummá válik ismét a Petőfi Színház, nagy formátumú színészegyéniségekkel, akikre sokáig emlékezünk. Nem csak egy működő intézményt vettünk át –a város szellemi és anyagi értelemben is gazdagodott, hiszen a színház működését biztosító ingatlanvagyon is a városi önkormányzat tulajdonába került.

– Sokoldalú Veszprém kulturális élete, amely még színesebbé válik a Hangvilla megépülésével. Hova helyezi el a színházat ezen a palettán?

– A színház különleges, semmihez sem hasonlítható hely, sokkal több, mint egy kulturális intézmény. A jelenlegi igazgató nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a felnövekvő generációt is elérje, sok ifjúsági előadást tartanak, jól működik ez a klasszikus alapküldetés. A színészek a város kulturális életének aktív szereplői, a Játékszín pedig kísérletezési lehetőséget biztosít számukra.

– Más szerepet is szánnak az épületnek?

– Eddig ritkán vettük igénybe a színház épületét, nem igazán adott helyet más jellegű rendezvényeknek. A város jelentős kulturális eseményeit többnyire a Városi Művelődési  Központban vagy éppen a Dubniczay-palotában rendeztük meg. Fontos, hogy tudatosodjon bennünk: már a miénk az épület, és használjuk is ki! Ha 300–500 fős rendezvénynek keresünk helyszínt, akkor toronymagasan a Petőfi Színház a legpatinásabb intézményünk. Számos olyan reprezentatív eseménye van a városnak – díjátadók, ünnepélyes pillanatok –, amelyeket érdemes lenne bevinni az impozáns épületbe.
 
– A városimázsban mennyire van szerepe a színháznak?

– Mindenképp meghatározónak kell lennie. Amikor Veszprémről beszélünk, sokaknak a pezsgő kulturális jelen jut eszükbe – a szimbolikus nagy események –, de ott vannak az intézményeink által biztosított különlegességek is. Ha sikerül megvalósítani azokat az elképzeléseket, amelyeket az igazgató úr és a művészeti vezető képvisel, akkor újra bekerülhetünk abba a vérkeringésbe, ahol mindig is helyünk volt, s az ország minden pontjáról érkeznek majd vendégek a bemutatókra.

– Ennek érdekében a fenntartó kíván valamin változtatni?

– A színházi szakmába nem akarok beleszólni. Annak idején a magyar kortárs szerzők darabjai arattak nagy sikereket, de most az igazgatónak kell ráéreznie, mire van igény. Az biztos, hogy csak a minőséggel lehet bármit is elérni. A célokban kell egyetértenünk, az ehhez vezető utat és feltételrendszert pedig biztosítanunk. A fenntartó nem azonos az intézmény vezetőjével. Régen rossz, ha a polgármester akar a főrendező lenni.

Cseh Zoltán

Fotó: Kovács Bálint