Hogyan készülődött városunk, megyénk az új állandó társulat fogadására, milyen események előzték meg a színháznyitást, és hogyan sikerült az első bemutató? A Petőfi Színház a Napló 1961-es számai tükrében.

A Veszprém Megyei Napló először 1961. május 10-én számol be arról lelkes hangon, hogy állandó színházat kap Veszprém megye, a terv szerint huszonöt fős társulatot hívnak össze – az országban elsőként –  pályáztatás útján, és széles körű bérleti rendszert építenek ki. „Hangsúlyoznunk kell, hogy a színházat nem Veszprém városa, hanem egész megyénk lakossága kapta pártunktól és kormányunktól.” – szólt a korabeli cikk.

Egy hónappal később megtudjuk, hogy nyolc bemutatóra készülnek az első évadban, és háromszáz előadást terveznek, a műsor kialakításába pedig szeretnék bevonni a megye leendő közönségét is.

Augusztus végén már konkrétumokról is szó esik a lap hasábjain: a színház igazgatója Szilágyi Albert, művészeti titkára Kocsis Margit, gazdasági vezetője Radványi László lesz. A négy kulturális központba (Veszprémbe, Pápára, Várpalotára és Ajkára) utaztatják majd be a környező települések lakóit, így nem kell szűk színpadon, nem kielégítő technikai feltételek mellett kisebb községekben játszani az előadásokat. Megvannak az állandó rendezők: Bencze Zsuzsa és Zólyom (Sprok) György, és kész a műsorterv is: 1. A kőszívű ember fiai, 2. Mesterházi Lajos: A tizenegyedik parancsolat, 3. Bekopog a szerelem című zenés vígjáték, 4. Szigligeti Ede: Liliomfi, 5. Arthur Miller: Pillantás a hídról, 6. Shakespeare: Vízkereszt, 7. Kálmán Imre: Montmartrei ibolya, 8. Szeress belém című zenés vígjáték (utóbbi helyett végül mást állítottak színpadra).

Szeptember-október folyamán a lapban egyesével, párosával bemutatják a színház teljes vezetését és a társulatot egyaránt, melyben helyet kap a friss diplomás Bencze Zsuzsa, Majczen Mária és Szilárd Sándor mellett a  Kossuth-díjas Görbe János is, ám alapvetően pályájuk első éveiben járó fiatalok szerződnek Veszprémbe. Szilágyi Albert igazgató a közönségtől megértést  és türelmet kér, és úgy nyilatkozik, hogy „szeretnők, ha (a Petőfi Színház) korunk színháza lenne: demokratikus, mai színház”. A bérletek ára 80-tól 150 forintig terjed, a színház nem luxus, a bérlet erkölcsi, kulturális haszon az embereknek, és alap a színház magas színvonalú művészi tevékenységéhez.

Balatonalmádiban gőzerővel folyik az átalakítás, június 26. és szeptember 17. között átalakítják a „4. sz. Mélyépítő” volt épületét 33 szobás színész-szállóvá. Munkában a műszak is, megújul a színház épülete: higany-gőz lámpával világítják meg, átalakítják a ruhatárat, a széksorok nyikorgása, csattogása megszűnik (!), a zenekari árokra eltávolítható burkolatot tesznek, az öltözőket megnagyobbítják, és lejtőssé alakítják a nézőteret. A társulat vadonatúj autóbuszt kap, és évadindításként Tapolcára kirándulnak, majd a szeptember 17-i első társulati ülés után elkezdődnek az első előadás, A kőszívű ember fiainak próbái. Az október 13-i díszbemutatón a megyei és városi pártvezetők és képviselők részvétele mellett maga Major Tamás szavalja el Petőfi Sándor Levél egy színész barátomhoz című költeményét.

Rajongás és kemény kritika egyaránt megjelenik egyazon lap hasábjain ugyanazon szerző, Koncz István tollából az előadás kapcsán. Elérzékenyül a legfiatalabb magyar  színház első  szárnypróbálgatásaitól,  és lenyűgözi az eredmény, ugyanakkor kíméletlenül bírálja az előadás hibáit: a díszletátállás ottfelejtett címerét, a rendezői bakikat, a színészi manírokat, több előadást is megtekintve azok romló színvonalát. Bencze Zsuzsa rendezése kapcsán úgy véli: az „újonnan verbuválódott társulattal elsőre ilyen egységes előadást produkálni – nem mindennapi érdem”. Egzaktan, részletesen ír minden színpadra lépőről, kritikájában kiemeli közülük Petur Ilka Baradlaynéját – „kellemes orgánuma, mély átélése, magabiztos fölénye a legjobb mai magyar színészek közé emeli”, Majczen Mária (Lindenwall Edith) „eredeti, igazán kitűnő alakítását”, és a „kitűnő epizodista”-ként bemutatkozó Haraszin Tibort (Pál úr). Görbe János Haynaujáról nem meri állítani, hogy „csak karikatúra” volna, de többet várt tőle a közönség, továbbá számon kéri a társulat egyetlen Kossuth-díjas művészét, amiért nem hajol meg az előadás végén. A cikk végkövetkeztetése az, hogy az első bemutató „meggyőzte a közönséget, megyénk dolgozóit: tehetséges, hivatása magaslatán álló művészgárda a Petőfi Színház társulata”.

A 39 előadást megért első bemutatót 10 085 ember látta a megyében. November 15-én képriporttal vesz búcsút az újság és a színház a darabtól, hiszen következik az új premier: Mesterházi Lajos A tizenegyedik parancsolat című drámája.

Szikra Ágnes

Fotók:  a Veszprémi Petőfi Színház archívumából