Dr. Pintér Márta Zsuzsanna egyetemi docenssel, a Pannon Egyetem színháztudományi tanszékének tanszékvezetőjével beszélgettünk a színház közösségteremtő szerepéről, a Petőfi Színház meghatározó korszakairól és arról, hogy vajon járnak-e színházba az egyetemisták.

– Mi a színház szerepe általánosságban egy város életében?

– A 19. század eleje óta a polgári közösségnek, a városi kultúrának az egyik legfontosabb tényezője a színház. Szinte minden város törekedett arra, hogy hosszabb-rövidebb időre fogadjon színtársulatot, és nagyon hamar  felvetődött az az igény, hogy legyen állandó színházépületük is. Ez Veszprémben kicsit máshogy alakult, hiszen a településen 1821-től már rendszeresen játszottak vándortársulatok, de egészen 1908-ig nem volt színházépület, így a különböző városi vendéglőkben, például a Nap fogadóban zajlottak az előadások.

– A városiasodás, polgárosodás korszakában miért volt fontos, hogy létrejöjjön ez a színház Veszprémben?

– Ezt kolleganőm, Dr. Ordasi Zsuzsa tudná a legjobban elmondani, aki megírta a Petőfi Színház megépítésének történetét, és azt, hogy miként kapcsolódott az épület a város terébe, mindennapjaiba. Azért is fontos volt a színház megépítése, hogy legyen egy tér, ahol a város közössége találkozni tud. Azzal, hogy a kaszinó, az étterem, a szálloda és a park össze volt kötve a színházzal, létrejött egy olyan szórakoztató centrum, ahol mindent egy helyen megtalálhatott a városi polgár, ráadásul a város szívében, a lehető legjobb helyen. Az épület pedig egy polgári összefogás eredménye, egy olyan összefogásé, amelyből az egyház is kivette a részét, persze kellett hozzá egy olyan elhivatott, erős akaratú városi polgár, képviselő is, mint Óvári Ferenc. Napjainkban is egészen kivételes helyzetben van a város, mert a nagy színházépület mellett működik a Játékszín is, és további alkalmas termek, sőt a szabadtéri előadásokhoz is nagyon jó színhelyek léteznek a településen, amely két színtársulattal és egy bábszínházzal is rendelkezik. Azt hiszem, még jobban ki lehetne használni ezeket a színházi tereket, és bálok, könyvbemutatók, különböző estek, jótékonysági rendezvények helyszíne is lehetne a színház – van is erre törekvés a városban. A színháznak olyan közösségi térré kell válnia, ahol a város lakói az előadások mellett sokféle kulturális élményt élhetnek át együtt, ahol kiállításokat lehet rendezni, találkozókat tartani, beszélgetni – ezért is volt olyan fontos a régi színházépületekben a fogadótér és a büfé.

– Milyen szakaszokra lehet osztani a Veszprémi Petőfi Színház történetét?

– A színház 1926 óta viseli Petőfi Sándor nevét, de egészen 1961-ig nem volt állandó társulat az épületben. A többi dunántúli várossal együtt 1949-ig úgynevezett színikerületi rendszer szerint fogadta a vidéki társulatokat, amelyek vállalkozásként működtek egy-egy színigazgató vezetésével. A saját társulat minőségi változást hozott. Egy színház életében meghatározó az igazgató személye, tehát az elmúlt ötven év történetét a színigazgatók fémjelzik igazán, illetve az az első, több mint húsz évig tartó szakasz, amikor a Petőfi Színház a magyar drámák országosan elismert bemutatóhelyéül szolgált. 1961-62-ben Szilágyi Albert, 1962-64-ben Lendvai Ferenc, 1964-66-ban pedig Turián György vezette a színházat, majd Pétervári István (1966-1980) és Hegyeshalmi László (1981-1990) igazgatósága következett. Eleve magyar darabbal nyitotta meg kapuit a színház 1961-ben, A kőszívű ember fiai drámaadaptációjával, és ez már mutatta, hogy milyen helyet kíván elfoglalni a magyar színházművészetben a teátrum: elsősorban magyar drámákat akar bemutatni. A ’80-as évek végéig magyar ősbemutatók követték egymást: Illyés Gyula, Németh László, Sarkadi Imre drámái.  Azóta is minden színigazgató sajátos színt hozott a színház életébe, volt olyan időszak, amikor sok rockoperát, musicalt játszott a színház, máskor a Játékszín előadásai voltak nagyon jelentősek. Sok rendező és sok vendégtársulat is járt itt azóta (1995-től), amióta magam is figyelemmel kísérem az előadásokat. A mostani igazgatás számos elemet szeretne visszahozni a színház legjobb korszakaiból, de nincs könnyű helyzetben.  

– A 21. században mennyire változott meg a színház szerepe?

– Az embereknek egyre kevesebb idejük van azokra a társas eseményekre, amelyek a két világháború között vagy a századfordulón annyira jellemzőek voltak. Ma már ritkaság a három felvonásos előadás, nincsenek hosszú szünetek, ha egy előadás nem ér véget fél 10-kor, 10-kor, már türelmetlenek vagyunk, és nem szokás vacsorázni menni a színház előtt vagy után. Mindenki rengeteget dolgozik, a színházi estére rászánják az időt az emberek, de azon túl másra (színházi beszélgetésre, konferenciára, könyvbemutatóra) már nemigen.  Természetesen megváltozott a színházi repertoár is: sokkal több a zenés darab, rengeteg musicalt, operettet játszanak a teátrumok, de több a két-háromszereplős kamara-előadás is, és jelentős helyet foglalnak el egy színház életében az ifjúsági és gyermekdarabok is. Sokféle igényt kell kielégíteni egy-egy teátrumnak.

– Hogyan kapcsolódik egymáshoz a színháztudományi tanszék és a Petőfi Színház?

– Amikor Bécsy Tamás 1994-ben megalapította a tanszéket, jó kapcsolat alakult ki az egyetem és a színház között, amely azóta megerősödött. Már az első évtől kezdve tanítottak nálunk a színház vezetői, rendezői, színészei. Tartott kurzust Vándorfi László, Kolti Helga, Eperjes Károly, volt beszélgetés, előadás Bajcsay Máriával, Szinetár Miklóssal, Oberfrank Pállal, és még sorolhatnám a neveket. Minden színigazgatóval és a színészekkel is nagyon jó a kapcsolatunk, eljönnek hozzánk a tanszék nyílt napjára, előadásokra, és segítették az itt működő egyetemi színpad munkáját is.  Van ennek a fordítottjára is példa: a tanszék oktatói közül  Szigethy Gábor majd Nagy András segítette egy ideig a színház munkáját rendezőként, illetve művészeti tanácsadóként. A színházi menedzsment kurzus egy részét a színházban tartjuk: a hallgatók megismerkednek a közönségszervezés, a művészeti titkárság, a gazdasági vezetés működésével is. Külön kiemelném, hogy amióta ez a tanszék létezik, szinte minden évben tart nálunk egy kurzust Perlaki Róbert, a Petőfi Színház díszlettervezője, szcenikusa, aki nagyon sokat segít a hallgatóknak és az egyik legnépszerűbb oktatónk. Végzett hallgatóink közül többen dolgoznak a Petőfi Színházban, és ott töltik szakmai gyakorlatukat a mostani hallgatók is. Szeretnénk, ha lenne külön együttműködési szerződés a Petőfi Színház és a Pannon Egyetem között, ennek kidolgozása most folyik. 

– Járnak-e a Pannon Egyetem hallgatói színházba?

– Volt olyan időszak ez elmúlt ötven év alatt, amikor nagyon sok egyetemista látogatta az előadásokat, amikor több napra kellett egyetemi bérletet szervezni, ám az utóbbi tíz évben megfordult ez a dolog. A bolognai rendszer is rontott a helyzeten, hiszen kevesebb évet töltenek a városban a diákok, anyagi lehetőségeik is szűkültek, iskola mellett sokan dolgoznak. De sok az egyetemi rendezvény is, így a hét elején inkább azokra mennek el a hallgatók, csütörtökönként pedig már sokan hazautaznak, nem maradnak Veszprémben. Így az egyetemi bérlet – amely nagyon jól működik évtizedek óta – egyre inkább az egyetemi oktatók bérletévé vált. Ezen mi is szeretnénk változtatni: az Egyetemünk című lapban külön színházi rovat működik, amelyet a hallgatóink írnak, és a levelezőlistákon, közösségi oldalakon és a saját honlapunkon is felhívjuk a figyelmüket az előadásokra. A színháztudományi szak hallgatói kitüntetett helyzetben vannak, mert ingyen, illetve szakmai jeggyel látogathatják a Petőfi Színház előadásait, részt vehetnek főpróbákon, végigkísérhetik a szakmai gyakorlaton az előadások próbafolyamatát, sokféle rendezői módszerrel, szemlélettel is megismerkedhetnek. De jó lenne, ha a mérnök-, a közgazdász- vagy az informatikus hallgatók is sokkal többet járnának a színházba, mert az értelmiségi léthez hozzá kell tartoznia a színháznak is.

Szikra Ágnes

Fotó: Babják Tamás