Németh Józseffel, a Veszprém Megyei Amatőr Színjátszók Egyesületének elnökével és az Alig Színpad vezetőjével beszélgettünk a színjátszás öröméről, saját csoportjáról, és Veszprém kultúrájáról.

– Milyen amatőr színjátszással foglalkozni három veszprémi színház mellett?

– Különbözik a profi színház és az amatőr színház, két külön kategória e kettő. Az előzőek hivatásukként művelik ezt, mi pedig a munka,    a tanulás mellett, úgymond kedvtelésből. Persze semmiképpen sem gondolnám, hogy a profi és az amatőr minőségi különbséget jelenten. Sokszor létrejönnek  olyan szintű színvonalas amatőr produkciók is, amelyek nagy figyelemre tartanak számot.

– Mikor alakult az egyesület?

– Nagyon régen alakultunk, szinte az elsők között 1989-ben, még a rendszerváltáskor. A cél akkor is az volt, ami most – bár mára már egy kicsit módosult –, hogy a megyében tevékenykedő amatőr színjátszókat összefogjuk, fellépési lehetőségeket teremtsünk, képzéseket és nyári táborokat szervezzünk.

– Melyek a legfőbb eredményeik, sikereik?

– Egyik legfőbb eredményünk, hogy létrehoztunk egy olyan találkozót – mindjárt a megalakulás utáni évben, 1990-ben –, amely megyei szinten indult, aztán kinőtte magát előbb több megyéssé, majd 10 évvel ezelőtt országossá. Ez az Arany Deszka Országos Minősítő Színjátszó Fesztivál. Rendezvényünk annyiban más, mint a többi – és talán a népszerűségét is ennek köszönheti –, hogy a fődíj, az „Arany Deszka Díj” és a legjobb színészi alakítások díjai is közönségszavazással dőlnek el. A közönség egy jól bevált technikai módszerrel tetszés szerint szavazhat a neki legjobban tetsző produkcióra, a legjobb női és férfi szereplőre vagy epizódszereplőre. Hihetetlen presztízsük van ezeknek a díjaknak. Ez arra is ösztönzi a csoportokat és tagokat, hogy megnézzék egymást, mert csak így tudnak szavazni egymásra. Idén 11. alkalommal rendezzük meg. Korábban felváltva történt Ajka és Veszprém között, évente váltottuk a helyszínt, most az utóbbi három évben maradtunk Ajkán, de nem lehetetlen, hogy egyszer visszakerüljünk ugyanebbe a szisztémába, így Veszprémbe.

– Az egyesületnek melyek a legfőbb céljai és jövőbeni tervei?

– A fesztiválunkat szeretnénk mindenképpen fenntartani országos formában, éppen a népszerűsége és színvonala miatt. Szeretnénk újraindítani nyári táborainkat, amelyek néhány éve szünetelnek. Ezek sem megyei hatókörűek voltak, hanem az ország, a Kárpát-medence bármely tájáról lehetett jelentkezni rájuk. Ha sikerülne újraindítani a nyári táborainkat, akkor az nagyon nagy eredmény lenne a fesztivál mellett. Ez a két alappillérünk, amit ha megvalósítunk, akkor már azt mondhatom, nem hiábavaló az egyesület léte.

– Milyen problémák merülnek fel az egyesület életében?

– Nem meglepő, hogy a finanszírozás a legfőbb problémánk. A tagdíjbevételeink szinte elhanyagolhatók, ezért csak pályázatok segítségével tudjuk fenntartani magunkat, illetve szervezni a programjainkat. Ezek viszont sajnos csak esetlegesek – vagy kiírják a pályázatokat, vagy nem, vagy nyerünk, vagy nem; ha nyerünk, akkor sem mindegy, hogy egy országos fesztiválra mennyi pénzzel indulhatunk. Eddig még mindig sikerült megoldanunk az utolsó pillanatban a problémáinkat.

– Ön az Alig Színpad vezetője is. A színpad milyen formában működik az egyesület mellett?

– Minden tagszervezetünk önállóan működik, az egyesület nem tart fent egyetlen csoportot sem. A csoportokkal szövetségesként működünk együtt, ezt úgy kell elképzelni, hogy körülbelül 8–10 megyei amatőr színjátszó csoport tartozik a köreinkbe. Az egyesületen belül az Alig Színpad valamilyen úton-módon meghatározó szereppel bír – valójában mi bonyolítjuk le házigazdaként, szervezőként az Arany Deszka Fesztivált. Az Alig Színpad nagyon régi csoport, 1993-ban alakultunk, ősszel ünnepeltük 20 éves évfordulónkat, ami amatőr csoportként nagyon hosszú időnek tekinthető, mert ebben a műfajban jellemző, hogy 7–8 év után eltűnnek a közösségek, ugyanis nagyon ember- és vezetőfüggő egy ilyen közösség működése. Ebben a műfajban éppen az a szép, hogy ide addig jár valaki, amíg jól érzi magát, nem köti ide semmilyen feltétel, az itt töltött „jóérzésén” kívül nincs más vonzása, hogy ide járjon. A színpad érdekes módon mintha nőtt-nőtt volna „felfelé”, mert gyerekszínpadként alakultunk, aztán maradt egy mag, aki középiskolás korba lépett, majd továbbtanult, egyetemista vagy dolgozó fiatal lett. Jelenleg körülbelül 15 fővel működünk. Tagjaink átlagban 25 év körüli veszprémiek és Veszprém környékiek, de volt és van 16 és 50 éves tagunk is. Most egy frissítés közepén járunk, szeretettel várunk bárkit. A próbáink pénteken 15 órakor zajlanak a Művészetek Házában. Aki ebben a műfajban ki akarja próbálni magát, jöhet hozzánk bátran, hiszen ez egy játék, ami tehetség és adottság, nem képzettség kérdése.

Az Alig Színpaddal előszeretettel járunk a megye kistelepüléseire vásári, népi komédiákkal, olyan helyekre, ahova a profi színház méretek és anyagiak miatt nem jut el. Talán mi vagyunk az egyik olyan lehetőség, amikor egy kistelepülés lakója élő szót hall a színpadról. Ha nem is állandó, de gyakori szereplői vagyunk a veszprémi városi rendezvényeknek is. A színpad szinte állandó résztvevője néhány fesztiválnak. Korábban – amíg jobban lehetett erre anyagiakat szerezni – többször szerepeltünk a határokon túl is.

A színpad talán attól is sikeres, hogy összetartó a társaság, hűségesek a tagjaink, hiszen ez nem csupán foglalkozási csoport, hanem baráti kör is. Nemcsak itt, a próbán találkozunk, hanem számtalan más alkalommal, így nagy összetartó erő munkál közöttünk. Minden évben rendezünk egy nyári tábort, ez a Művészetek Völgye időszak alatt zajlik, ahol napi egy előadással lépünk fel. Most más formában működik a „Völgy”, és Nagyvázsony is kiszállt belőle, ám ennek ellenére ezt a táborunkat megtartjuk, és meg is szeretnénk tartani. Klasszikus magyar népi komédiákat játszunk 2000 óta, de a tagok közül bárki hozhat vagy írhat darabot, amit együtt átbeszélünk, és ha megvalósításra érdemesnek ítéljük, színre is állítjuk. A rendezést is szívesen átengedem másnak, akinek kedve van hozzá. A népi komédiákat azért szeretjük, mert szeretnénk felhívni ezekre a darabokra a figyelmet, és bemutassuk, hogy a legjobb szerzőink ilyen darabokban is kipróbálták magunkat, és nem is kis sikerrel.

– Mi a véleménye Veszprém kulturális életéről és a civilek ebben való szerepvállalásáról?

– Veszprém kulturális életének minden területe le van fedve intézménnyel. Vannak színházak, bábszínház, a zeneművészetet a most átadott Hangvilla képviseli, van múzeumunk, könyvtárunk, közművelődési intézményeink, és persze itt van a Művészetek Háza is, amely nagy támogatónk. Tehát ez az intézményes része teljesen jól működik. A civil részt gyengébbnek érzem, mint hogyha nehezebben, vagy egyáltalán nem sikerülne hozzájuk megtalálni a kapcsolatot. Civilek alatt nem csak azokat értem, akik jogilag és formálisan be vannak jelentve, hanem bármelyik kört vagy csoportot, akik összejönnek hímezgetni, vagy bármely más indokkal. Őket nem éri el a város. Épp ezért tartom jónak azokat a szerveződéseket, amikor mi magunk próbálunk összefogni, és kilépni a nyilvánosság elé, gondolok itt például a Veszprémi Civil Ház rendezvényeire. A civilek részvételét Veszprém kulturális életében sokkal nagyobb lehetőségnek gondolnám, mint amit most tulajdonképpen kihasznál ebből a város. Nagyon jó, hogy vannak a nagy fesztiválok, de ennél sokszínűbb lehetne a kulturális élet, a jelenleginél jobban ki lehetne használni az adottságokat és a tereket ebben a csodaszép városban.

Janni Anikó
Fotó: Babják Tamás