Csikós Balázs a veszprémi Ipari Szakközépiskola és Gimnázium tanára, emellett dobosként több zenekarban is közreműködik, illetve alapító tagja a veszprémi zenészek segítő-érdekvédelmi szervezetének a VEKKORDnak is. E hivatások egymásra hatásáról, a veszprémi gyökerekről és a civilek szerepéről beszélgettünk.

– Hogyan lesz valaki zenészből tanár, tanárból zenész? Melyik volt előbb? Mi a Colorado zenekar története?

– A zene volt előbb. A Colorado zenekar a gimnáziumi évek alatt alakult, ’88–’89 környékén. A történetünk talán egy kihagyott osztálykirándulással indult. Míg a többiek kirándultak, mi itthon a Tobacco Road-ot gyakoroltuk – ha jól emlékszem, ez volt az első dal, amit megtanultunk. Az első koncertünkre sem kellett sokáig várni, 90’-ben zajlott a Lovassy  énektermében lelkes közönség előtt. Hozzá kell tenni, hogy ugyan a zenekar a Lovassy László Gimnáziumban alakult, az ismeretségünk a tagokkal még ennél is régebbre tehető: a gitárossal, Suda Jenővel és az énekessel, Kredics Lacival ovistársak voltunk, a basszusgitárossal, Szaksz Balázzsal pedig az általános iskolában ismerkedtem meg. A Colorado két felállásban működik, az egyik a „Nagy – összesen nyolc tagból álló – Colorado” a másik pedig a Colorado Minimál, ami négytagú. Erre a megoldásra azért volt szükség, mert a társaságot elég nehéz mozgatni – több tagunk is máshol él, Budapesten, Szegeden, ezért ma már ritkábban van alkalmunk teljes létszámban együtt zenélni. A tanári hivatásról: mindenkinek az életében vannak olyan mentorok, példaképek, akik az ember pályáját alakítják, hatással vannak rá. Az, hogy történelmet és németet tanítok, többek között egy ilyen nagy példaképnek köszönhető. Ő a gimnáziumi osztályfőnökünk Schindler László. A harmadik szakom, a latin pedig onnan jött, hogy az egyik osztálytársam édesapja nagyon jól tud latinul, és a gimnáziumi évek alatt minden vasárnap délután foglalkozott velünk, tanított minket erre a gyönyörű nyelvre. A latin iránti szeretetem tőle eredeztethető, ő Dr. Kredics László, aki a Veszprémi Érseki Könyvtár vezetője.

– Hogyan hat a két hivatás egymásra? Vannak e rajongóid a diákjaid között?

– Az biztos, hogy az ember népszerűségét a zenélés nagyban növeli, és hála istennek nagyon sok diák eljön a koncertünkre, tetszik nekik, szeretik, amit csinálunk. Izgalmas dolog, ha nemcsak a tanárt látják bennem a diákok, hanem az embert is, illetve azt, hogy a munkaidőn kívül mivel is foglalatoskodom. Persze arra figyelni kell, hogy ez ne váljon öncélú dologgá; én személy szerint arra törekszem, hogy ezek az élmények, kreatív energiák az osztálytermekben is vissza tudjanak köszönni. Sokszor előfordul, hogy a diákjaimmal zenét hallgatok – Cseh Tamást, Hobót például –, és örömmel szoktam nyugtázni, hogy értik és szeretik ezeket a szövegeket, előadókat.

– A Colorado zenekar mellett egy másik bandában is játszol. Hogyan osztod be az idődet ennyi elfoglaltság mellett?

– A Coloradóval leginkább feldolgozásokat játszunk. A Sántakutya (Bodor Áron ének, Dobosi Gergő gitár, Szoboszlay Zsolt basszusgitár) 2010-óta létezik, és annak az igénynek köszönhetően jött létre, hogy kipróbáljuk magunkat a zeneszerzés, valamint a szövegírás terén is. Az első visszajelzések arról árulkodnak, hogy ez jól sikerült; sokan ismernek már minket. Eddig egy kislemezünk és egy albumunk jelent meg szerzői kiadásban, és készül a második album is. Az időm beosztása természetesen nem könnyű feladat, de szerencsére a családom mindenben támogat, így nem panaszkodhatok.

– Hogyan született a „Miénk ez a város” című szám? Mi motivált a szöveg megírásánál? Mennyire volt nehéz a várakozásoknak megfelelni?

– A dal megírására Pethő Imre, a Szabad-Sajtó Kulturális és Ifjúsági Közhasznú Egyesület vezetője kérte fel a zenekart. Az alkotás olyan szempontból nehéz volt, hogy ugye nem mi voltunk az első banda, akik írtunk Veszprémről; ott van például a Rubber Puppet vagy a Hollywoodoo. Nem volt egyszerű az ő árnyékukban valami újjal előrukkolni. Igazából a kiindulópontot egy mondat jelentette, ami már régóta a fejemben volt: ez a „Ha alszol is, én tovább álmodok” sor – úgy éreztem, hogy ez lehetne a dal egyik központi gondolata. Veszprémet sokan sokféleképpen szeretik, de hála istennek egyre többen vagyunk, akik teszünk is valamit a városért. Nekem ez a sor elsősorban ezt jelenti: továbbálmodni, újragondolni! Ezen túl nagyon szeretem azt, ha a dalokban valamilyen módon megjelennek a nagy példaképek; nyilvánuljon ez meg akár a dallamvezetésben, a hangulatban vagy akár egy-egy összecsengő sorban. A dal néhány sora például egyértelmű főhajtás az LGT és a HBB előtt. Elvárásoknak, várakozásoknak nem akartunk megfelelni, a dal elkészült – a zenéjét Nyakas Krisztián írta –, és nekünk nagyon tetszik.

[video:http://youtu.be/x3hyDgxfFIQ]

– Milyen érzés volt a városodról, a városodnak írni? Mit jelent neked a veszprémi életérzés?

– Egy öt éves időszak – a szegedi egyetemi éveim – kivételével egész életemet Veszprémben töltöttem. Ahogy a dalban is elhangzik: mi itt nőttünk fel, minden ide köt, minden nagyobb dolog itt történt velünk, illetve jó ez a város, az atmoszférája, az adottságai és most, hogy a kulturális élet nagyobb teret kap, talán még izgalmasabb lesz. A gyökerekhez való kötődés pedig egyébként is nagyon fontos és megnyugtató érzés zenészként (is), valamit visszaadni abból, amit a várostól kaptam életem során.

– Milyen visszajelzéseket kaptatok a dal kapcsán?

– Kaptunk mi érte hideget is, meleget is. A negatív vélemények engem személy szerint rosszul szoktak érinteni, és persze megvan az a tulajdonságuk, hogy hajlamosak az egyébként többségben lévő pozitív visszajelzéseket is elhomályosítani. De például nagyon jól esett, amikor Reider Laci személyesen gratulált. Nagy megtiszteltetés ez számunkra, hiszen ők egy roppant népszerű „Veszprém-dalt” tudhatnak magukénak.

– Aktív tagja vagy a VEKKORD Egyesületnek is. Mesélj kicsit az itt végzett munkáról!

– A VEKKORD ötlete abból adódott, hogy az ismerőseimmel egyetértésben úgy láttuk, nincsenek igazán olyan helyek, fórumok, ahol a veszprémi együttesek bemutatkozhatnak; gondolok itt blues-kocsmákra, ahol rendszeresen felléphetnének, vagy fesztiválokra, rendezvényekre, amelyek ezt a célt szolgálnák. Ebből kiindulva arra gondoltunk, hogy  alapítsunk egy egyesületet, ami felkarolja a veszprémi zenészek ügyét. Munka közben jött az ötlet, hogy ne csak a zenészeket, hanem minden veszprémi vagy Veszprém környéki művészt, alkotót próbáljunk meg bekapcsolni ebbe a közösségbe. Nagyon örülünk neki, hogy a jelenlegi állás szerint a dolog működőképesnek látszik, több szerveztet is csatlakozott hozzánk, illetve együttműködik velünk, és természetesen pont ezért örülünk a „Zenehíd – Veszprém megszólal” kampánynak is, mert ez reményeink szerint még jobban összefogja a veszprémi civil szervezeteket. Nagyon sok a tehetség, és úgy érzem, úgy érezzük, hogy kevés lehetőség akad a megjelenésre ezeknek az embereknek. Az egyesületből többen is nagyon jó ötletnek tartanánk például egy nyári fesztivált, amin attól függetlenül, hogy profik vagy kezdők, meg tudnák mutatni magukat a helyi zenészek, művészek.

– Milyen eseményeken, helyszíneken mutatkozott már be az egyesület?

– Nagyon sok zenei, képzőművészeti és összművészeti eseményt tudhatunk magunk mögött Veszprémben és környékén. Ezek részletesen is megtekinthetők a honlapunkon.  Aki úgy érzi, hogy szívesen csatlakozna a munkánkhoz, akár szervezőként, akár előadóként, szintén itt tudja felvenni velünk a kapcsolatot. Minden alkotó vagy alkotni vágyó veszprémit nagy szeretettel várunk!

– Mi véleményed általánosságban a civilek szerepvállalásáról Veszprém kulturális éltében?

– Fontos a civilek szerepe; fontos, hogy legyen politikától mentes összefogás, valami, ami nem megoszt, hanem összeköt. Ahogy pedig korábban mondtam, úgy érzem – talán e szervezetek hatására is – fellendülőben van Veszprém kulturális élete, de legalábbis sokszínűbbnek hat, mint eddig.

– Lehet várni a közeljövőben nagy Colorado koncertet?

– Lassan el kell kezdenünk gondolkozni egy nagy Colorado koncerten, mert jövőre, 2015-ben leszünk 25 évesek. Tehát mindenképpen készülünk egy nagyobb koncertre, ami természetesen a már említett egyeztetési gondok miatt nagyon nagy szervezőmunkát igényel, de minden erőnkkel azon leszünk, hogy sikerüljön!

Nagy Péter
Fotó: Vékony Balázs