Tóth Loon a veszprémi Petőfi Színház művésze. Rendező, színész, műfordító, és emellett a Szent Genéziusz Egyesület és KultúrKommandó megálmodója. Alkotni vágyásról, akadályokról, sikerekről és ambíciókról beszélgettünk.

– Milyen céllal jött létre a Szent Genéziusz Egyesület és KultúrKommandó, mi volt a fő célkitűzés?

– Ugyanazért jöttünk létre, mint – valószínűleg – minden egyesület. Az általunk vágyott célokhoz pénzforrásokat szerettünk volna gyűjteni. Nemes célokat fogalmaztunk meg magunknak: olyan előadásokat szerettünk volna létrehozni,  amelyek függetlenül, a kőszínházi struktúrán kívül készülnek, a mi ízlésünket tükrözik, és más formában nem találkozhatna velük a közönség. Olyan kicsi előadásokat, melyek felpezsdíthetik, színesíthetik a veszprémi színházi palettát. A meglepetés erejével akartunk hatni! Ilyen volt például az Ezredik éjszaka című előadásunk, melyet Veszprém egyik kultikus kiskocsmájában mutattunk be. Az emberek gyanútlanul bejöttek az italmérésbe, és egy színházi előadással találták szembe magukat. A kezdeti elképzelésünk tehát ilyen és ehhez hasonló „kommandók”, „gerilla-előadások” létrehozása volt. Sajnos a lehető legrosszabb időben indultunk, ugyanis a gazdasági válság miatt pont abban az időben vonták vissza azokat a forrásokat, amelyekre számítottunk volna. Ettől függetlenül az egyesület eddig hat bemutatót tudhat maga mögött, a darabokat több mint ötven alkalommal, több országban játszottuk. Ami ebből kiderült számunkra, hogy olykor mindennemű forrás nélkül is lehet értékeset alkotni, csak jó szándék kell hozzá!

– Említette, hogy több országban is jártak. Gondolkoztak azon, hogy hasonlóképpen működő határon túli csapatokkal, színházakkal együttműködjetek?

– Bizonyos mértékű határon túli partneri kapcsolatokat már magunkénak tudhatunk. Itt van például a vajdasági Kishegyesen évente megrendezésre kerülő Dombos Fesztivál. Az itteniekkel nagyon jó kapcsolatot ápolunk, mindig kapunk tőlük meghívást, ha elkészülünk egy új darabbal. Ez a fesztivál nagyon jó, oldott légkörű összművészeti rendezvény, ahol van alkalmunk a társművészetek képviselőivel, nagy írókkal, zenészekkel és a fiatalabb nemzedékkel megismerkedni és együtt dolgozni.

– 2014-ben milyen konkrét tervekkel, darabokkal készülnek?

– Sajnos a tagjaink kilencven százaléka most nagyon leterhelt a munkahelyén, úgyhogy jelen pillanatban „kisebb fordulatszámon dübörgünk”. Eddigi munkáink közül most egy  nagyon helyes kis gyerekelőadás, a „Játszunk bohóct!”  fut. Ezt Módri Györgyi kolleganőm és Máté P. Gábor barátom csinálja. Ők most arra készülnek, hogy ennek az előadásnak csinálnak egy második részt is, amivel a veszprémi kisiskolásokat és óvodásokat fogják megörvendeztetni. Ezen kívül folyamatosan együttműködünk a Decanter bisztróval is. Csináltunk már felolvasóestet Nyáry Krisztián híres „Így szerettek ők” gyűjtéséből, illetve a „Bor akadémiája” című estem kapcsán Hamvas Béla, Krúdy Gyula és Márai Sándor írásaiból is szemezgettünk már a bisztró falai között. Biztosnak tűnik, hogy 2014 elején ezek az együttműködések és programok megmaradnak, illetve amint a társaság tud rá időt szánni, az Ezredik éjszakát és a Csapda című előadásunkat felújítjuk. Persze vannak ambiciózus ötletek, régi nagy álmok, amelyekről még nem tudjuk, hogyan leszünk képesek megvalósítani őket, de szeretnénk, hogy megtörténjenek. Ilyen például az a projekt, hogy az Utcazene Fesztivál alatt a koncertek közötti „üresjáratokban” Veszprém terein vagy esetleg kihasználatlanul álló üzlethelységekben ad-hoc performanszokat csinálnánk, akár egyetemisták vagy középiskolások bevonásával.  Persze ehhez megfelelő szakmai és technikai támogatottság szükségeltetne, illetve egy workshop, ahol a résztvevőkkel közösen gondolkozhatunk. Nagy vágyam továbbá, hogy a Csapdához, illetve az Ezredik éjszakához hasonló – mindenki számára befogadható nyelvezetű, ám univerzális morális üzenetet hordozó – darabokat tantermi előadások keretében eljutassuk a fiatalabb közönséghez is. Ez egy olyan szegmens, ami véleményem szerint nagyon hiányzik, nem csak a veszprémi, de általában a magyar színházi életből. Sajnos ez sem képzelhető el minimális támogatottság nélkül, pedig egy ilyen lehetőség teret adhatna olyan közvetlen néző-alkotó találkozásokra, párbeszédekre is, melyet működésünk elején, a kocsmaszínházi bemutatókon megtapasztaltunk.  

– Hogyan látja általában Veszprém kulturális életét, és a civilek ebben való szerepvállalását?

– Kulturális szempontból vannak területek, ahol Veszprém kimagaslóan erős: ilyenek például a kórusok. Veszprémben rengeteg magas színvonalú kórus működik – gyakorlatilag énekel az egész város –, le a kalappal előttük! Bár egyre inkább úgy látom, hogy a megsokasodott kulturális terekkel nőni fog a lehetőségek száma is, egyelőre még nem látom azt, hogy a civileknek ebben milyen szerepük lesz. Mi a magunk részéről megpróbáltunk eddig is kooperatívak lenni a civil szférában, és támogatni azon szervezetek munkáját, akiknek a célkitűzéseit nagyra értékeljük: ilyen például a Cserháti Társaskör Kulturális Egyesület vagy a Veszprém Városi Hátrányos Helyzetű Fiatalokért Egyesület.

– Hol lehet látni az egyesület produkcióit legközelebb?

– Egyelőre a Decanteres megmozdulások a legvalószínűbbek. Ezeket az eseményeket vagy a Decanter honlapján, vagy a Szent Genéziusz Egyesület honlapján, illetve facebook oldalán lehet követni!

Nagy Péter
Fotó: Kovács Bálint, Melczer Zsolt, Körösparti Bea, Szili Susu Péter