A tanár és hallgató közösen alakítja a munkát, a tanulást. Egymást egészítik ki, egymást támogatják. Ennek a speciális munkarendnek köszönhetően nemcsak a hallgatók tudása, hanem a saját véleményük, világképük is fejlődik. Sőt a tanároké is – mondta el Dévényi Tamás Ybl-díjas építész, a Mesteriskola egyik tanára.

Miért hozták létre a Mesteriskolát?

A Mesteriskola rendszerhibává vált szinte elindulása pillanatában. A dísztelen (akkori szóhasználattal kozmopolita) építészettel szemben a szocialista realizmus érdemi megvalósítására szánt építész-élmunkások képzésére létrehozott szervezetet élére id. Janáky István került. Az a Janáky, aki polgári hátterű és akinek durva szocreál háza nem is létezik! A klasszikus mesteriskola három ciklus utáni megszüntetése a rendszerhiba felismerését mutatja a hatalom részéről. Azonban addigra hatvan fiatal építész végzett és kezdett el házakat tervezni. A következő tíz év alatt ez a hatvan építész a szakma maghatározó személye lett. Aztán 1970-ben más néven, más szervezet keretein belül, de újraindulhatott a képzés. Az elmúlt bő ötven évben rengeteg dolog alapvetően megváltozott, de a mesteriskola az maradt, ami volt – szorgosan őrizte az építészet lángját. Az a rengeteg fiatal, akik az egyes ciklusokba jártak, egyértelműen a szakma javát jelentették, amikor végeztek, s jelentik ma is. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne neves magyar építész, aki nem volt mesteriskolás! Ez csak erősíti a szabályt.

Hogyan képzeljük el a képzést?

Abban az időben csak állami nagyvállalatokban folyt építészeti tervezés. Az itt dolgozó fiatal építészek jelentkezhettek a mesteriskolára (ez akkor közhasználatban lévő kifejezés volt és pl. volt festészeti, de mezőgazdasági mesteriskola is). A hallgatók „fölé” egy mester került kiválasztásra. Az ideológiai képzés ugyanúgy része kívánt lenni az első ciklusok tananyagának, mint az épület-, és várostervezés és mondjuk az akvarell festés. Az újraindítás után lassan megváltozott a mesterek szerepe, már nem dolgoztak együtt mesteriskolásaikkal, aztán eljött az idő, amikor az akkreditált képzés lett a felsőoktatás alapvetése, de a mesteriskola nem állt be a sorba. Szóval az iskola is sokat változott, de a lényege semmit sem.

Mit kap az iskolában a hallgató?

Két év egy Mesteriskolai ciklus és mint említettem, nem akkreditált a képzés, azaz csak egy saját diplomát állítunk ki. A hallgató nem fizet az iskoláért, a tanárok pedig nem kapnak fizetést. Mégis a szakma legjobbjai tanítanak mindig és a jelentkezők száma sem kevés sosem. A mindenkori képzést a tanulmányi bizottság állítja össze, jó ideje már a hallgatók bevonásával. A mesteriskolások először is megismerik a saját korosztályuk legjavát – hét helyen folyik jelenleg építészképzés az országban – és kapcsolatba kerülnek olyan jeles, a szakmában már közismert kollégákkal (a mesterekkel), akikkel a képzési időszak alatt egyáltalán nem biztos, hogy találkoztak. Az általában kéthetente tartott összejöveteleken a művészeti- és tudományos élet legfontosabb személyiségei adnak elő, félévenként 1-2 tervpályázatot készítenek a mesterekből és hallgatókból álló csapatok több kisebb és egy nagy kirándulás is van a két év során.

Milyen új tervezői gondolatokat, kérdéseket hoz magával a mai hallgatói mezőny?

A Mesteriskola hallgatói nem hallgatnak. Arra bíztatjuk őket, hogy alakítsák saját maguk képére az iskolát és az építészetü(n)ket is. Így aztán nem csupán az történik, amit a mesterek szeretnének, hanem együtt találjuk ki, hogy merre, hová. Ez természetesen a tervpályázatoknál is így van, a mester és a hallgató nem alá-, illetve fölérendelésben állnak egymással, hanem mindenki annyit ad be a közösbe, amennyit akar. Azt is mondhatnám, hogy amennyit tud, de a tudás kevésbé fejezi ki a lényeget. A mesteriskola azon igyekszik, hogy mindenki sokat akarjon beadni a közösbe. A programok egy részét a hallgatók szervezik, ez nyilván azt jelenti, hogy a saját értékrendük jelenik meg ilyenkor. Erre a legeklatánsabb példa a tervpályázatok zsűrizése: mint minden becsületes pályázat esetében, itt is van bíráló bizottság, s a mesterek közül, aki nem pályázik, automatikusan zsűritag lesz. Azonban ezzel nincs vége! A klasszikus zsűrizést kíséri egy másik: a hallgatók külön szavaznak minden pályaműre. Így a végén két eredmény születik, a mely hol korrelál, hol meg alapvetően eltér egymástól. Én jobban várom a hallgatói végeredményt!

A szakma hogyan értékeli a munkájukat?

A Mesteriskolának van nimbusza. Rangot jelent mesteriskolásnak lenni. Ugyanakkor ez nem jelentkezik szinte sehogyan, mert nincsenek előjogai egy volt mesteriskolásnak.

Tanárok és a hallgatók között a kapcsolat megmarad a képzés után is? Szellemi network-nek tekinthetjük az iskolát?

A mesteriskola most lesz 70 éves. Áprilisban nyílik a Budapesti Építészeti Központban, a FUGÁ-ban egy nagy, összegző kiállítás, amely természetesen felülről nyitott lesz, hiszen ősszel indul a XXVII. ciklus. A kiállítást a mostani és részben az előző ciklus hallgatói és a mesterek tervezik és építik meg, de az összes valamikori mesteriskolástól kértünk – és részben kaptunk is – anyagot a kiállításhoz, az ennek kapcsán megjelenő könyvhöz és a későbbiekben elkészülő netes portálhoz. Volt, és éppen van is olyan pályázat (most itt, Veszprémben), amely később meg is épül és a hallgatók addigra már akár végzett mesteriskolások lehetnek. Sokan dolgoznak együtt az iskola után is és ez a mesterekre is értendő.

Változó világban változik az iskola is? Mi a jövőkép?

A Mesteriskola nincs a becsukás szélén, pedig eleddig nem tett sokat azért, hogy sokan jelentkezzenek ide. A Mesteriskolának közepes az ismertsége az egyetemisták körében, aztán kétévente mégis sokan felvételiznek. A történet elején újságcikkek jelentek meg a lapokban, hogy indul az új ciklus, most – jó esetben – kis reklámfilmeket forgatnak a ciklus tagjai, de általában marad a közösségi média és az építész portálokon való felhívások. A másik oldalon van a Mesteriskola híre, nimbusza. Ez nehezen megfogható. S hogy kell-e változzon az iskola? Persze! Azt azonban nem előre kell eldönteni, hogy miben, s miként. Ez a következő ciklusok dolga, nem kell félni, a saját képükre alakítják majd az iskolát!!

(pim)