Lackó a Miklós utcában lakott, én a Patak téren dolgoztam akkoriban. Gyakran átjött, vagy én mentem hozzá, jókat beszélgettünk. Mesélt Kondor Béláról, Gustav Klimtről, Andi Warholról. Ilyenkor kinyílt, csillogott a szeme, úgy éreztem boldog. Varga Erzsike képeit is Klimthez hasonlította, erről írt Erzsike Emlékkönyvébe is. Talán akkor zártam igazán a szívembe, amikor egyszer ezt mondta: Imre olyan, mintha már óvodába is együtt jártunk volna - amúgy én tíz évvel idősebb voltam nála.

Egyik délelőtt átjött, megkért, menjek át hozzá. Délután átmentem, és mutatott egy festményt. Éjjel egykor felébredtem, odamentem a festőállványhoz, és megfestettem ezt a képet. Tetszik Imre, neked szántam. Jaj Lackó, nagyon tetszik, köszönöm szépen!

Így került hozzám a kép.

Poller Imre

Képek: Polgár Martina

Fotók: Polgár Martina