A hó vakító fehér csendje
Könnyed futása szikrázó kék haboknak
Bordós-vöröses átmetszett szívverésem
Ha akarom, mindez Te vagy.

Akarnám akarni, hogy
mindazzá válj, ami lehetsz
Hogy minden, mi szemem s
agy-féltekéim között aranylón beérett:

Rád hulljon, megölelje pillantásod
Simogassa borzongó bőröd, tökély-
feszülésű csigolyaív-sorod; világom
kitörölhetetlen lényege légy.

Poller Imre

Fotó: Polgár Martina