Zölden burjánzó növényfal az irodaház kellős közepén, lenyűgöző vertikális kert a klub homlokzatán, mintha egyenesen az épületből nőttek volna ki a növények. Mostanra idehaza is egyre több élő növénnyel borított zöldfalra bukkanhatunk, azt azonban kevesen tudják, kiknek köszönhető, hogy a vertikális kertészet Magyarországon is megkezdte hódító útját. Pedig a Mohány és Páfra története legalább olyan izgalmas, mint a falak látványa.
Már csak azért is, mert a kezdet kezdetén a vállalkozás tulajdonosai, Dancsuly Kriszta és Kiss Márton sem gondolták, hogy egyszer majd épített növényfalak telepítése lesz a munkájuk és a szenvedélyük. Éppen ellenkezőleg. Mindketten tájépítészmérnökként végeztek kerttörténet-műemlékvédelem szakirányon, a zöldfalakról pedig csupán annyit tudtak, hogy egy létező műfaj, egyébiránt nem tanultak róla az egyetemen.
| Mi is az a zöldfal? A zöldfalak növénnyel borított függőleges felületek, tulajdonképpen vertikális kertek, amelyeket két csoportra oszthatunk: természetes és épített zöldfalakra. Előbbiek jellemzője, hogy a növények gyökere közvetlen kapcsolatban van a termőtalajjal és növekedésük vertikális. Ilyenek a sövényfalak és a futtatott növényfalak (pl. borostyán, vadszőlő). Az épített zöldfalaknál ezzel szemben a növények gyökérzete nincs közvetlen kapcsolatban a talajjal: önálló felépítménnyel rendelkeznek, kül-és beltéren egyaránt megvalósíthatók, és általában teljesen automatizáltak, azaz a növények folyamatos víz- és tápanyag utánpótlását egy csepegtető-, adagoló-, vízelvezető rendszer biztosítja. |
Vállalkozásukat még ekkor, 2007-ben alapították spin-off modellben, eredetileg tizenketten, idővel azonban a tagok nagy része kivált, előbb hárman, majd Kriszta és Marci ketten maradtak. „Nem volt köztünk semmi konfliktus, békességben váltunk el és a mai napig nagyon jó barátságot ápolunk mindenkivel. Egyszerűen csak nem mindenki volt olyan elkötelezett, hogy két éven keresztül, a kockázatot is vállalva minden energiáját arra áldozza, hogy felépítsük a saját munkahelyünket” – emlékezik vissza Kriszta.
Mivel alapvetően a régi dolgokhoz vonzódtak, akkor még az volt a tervük, hogy bérházak belső udvarába vigyenek egy picit szebb és zöldebb életet. Csakhogy mire 2009-ben ketten maradtak, megtalálta őket egy munka. „Marci akkoriban egy belsőépítész csapattal, Nyirán Mártonnal és Huszár Danival dolgozott – ők álmodták meg Németh Anikó Manier Divatszalonjának dizájnját. Anikó és a férje, Horváth Gábor is fantasztikus emberek, sokat utaztak a világban és rengeteg tehetséges művészt és alkotót karoltak fel az évek alatt. 
Nekik köszönhetjük mi is, hogy elindultunk ezen az úton. Amikor ugyanis Anikó megtudta, hogy Marci tájépítész, megkérdezte tőle, hogy tud-e zöldfalat építeni, ő pedig egész egyszerűen rávágta, hogy persze. Engem már úgy hívott fel, hogy akkor hamarosan zöldfalat építünk, én meg megint csak rábólintottam és iszonyat lelkesen belevágtunk” – meséli nevetve Kriszta.
Fél évig kutattak, internetes forrásokból tájékozódtak és folyamatosan kísérleteztek. Mivel a növényfalakhoz általában használt kazetták túl drágák lettek volna, sörösrekeszekből építették meg a 25 m²-es falat, abba helyezték el az öntözőrendszert és a speciális földkeveréket (amelyet a mai napig is használnak, igaz, már nem a növényfalaknál), illetve a növényeket. „Tulajdonképpen az első zöldfal, amit élőben láttunk, a sajátunk volt és egészen lenyűgözött bennünket – mondja Kriszta. – Álltunk alatta, csak néztük és borsódzott a hátunk. Annyira megérintett bennünket, hogy akkor és ott tudtuk, ez az, amivel innentől kezdve foglalkozni akarunk, mert ennél jobb dolgot nem is csinálhatnánk a világon.”
Irodaháztól az arénáig, Budapesttől Debrecenig
Azóta a Mohány és Páfra Kft. piacvezető céggé nőtte ki magát, mindebben ugyanakkor rengeteg munkájuk van. Szép lassan haladtak előre, az első években még csak egy-egy falat építettek, aztán nagyjából három esztendő múlva eljutottak évi három falig. „Sok időbe telt, mire kijártuk az útját annak, hogy egyáltalán behozzuk a köztudatba, mik is pontosan azok a zöldfalak, hogyan működnek, mi a lényegük, mitől maradnak életben a növények, hiszen amikor kezdtük, még nem volt erre itthon példa. Előadásokat tartottunk, cikkeket írtunk, az interneten próbáltuk hírét vinni a műfajnak, persze a képességeinkhez mérten, mert mi mégis csak tájépítészmérnökök vagyunk, nem marketing szakemberek” – magyarázza Kriszta.
Időközben velük nagyjából párhuzamosan más cégek is megjelentek a piacon, közülük kettővel a mai napig jó kapcsolatot ápolnak, és ahelyett, hogy konkurenciaként tekintenének egymásra (ez az eltérő technológia miatt nem is indokolt), a kezdetektől segítették egymást, mert tudták, a siker érdekében a legfontosabb lépés a piac kiépítése és a minőségi zöldfalak telepítése.
Az pedig ma már szerencsére elég széles. Építettek növényfalat irodaházba a nulláról indulva, és a Groupama Aréna – FTC Stadionjába is, vettek részt egészen gigászi projektekben és kisebbekben is. Zöldfalaikkal olyan helyekre is eljutottak, mint a Google Irodaház, a K&H Székház vagy éppen a Telekom Székházba. 
De nem csak a fővárosban vannak jelen: szerte az országban találhatók növényfalaik. Vidéken a legtöbbet Debrecenben telepítettek, eddig a legnagyobb felületek is ott találhatók: 97 és egy 98 m²-nyi fal egy-egy helyi irodaházban. Emellett telepítettek Tatán, Pécsett és Pápán is, utóbbi helyen például egy magánlakásban.
Kriszta bevallja, az elején egy kicsit tartottak ezektől a magán megrendelésektől, mert egészen más protokollt igényelnek, de mára nagyon megszerették őket. „Egy zöldfal már önmagában családiassá varázsolja a környezetet és az emberek közötti kapcsolatot, a magánházakban pedig ez fokozottan igaz. Hiszen mi nemcsak megépítjük a falainkat, de fenn is tartjuk őket, rendszeresen kijárunk hozzájuk és gondozzuk őket. Magánházakban erre kevésbé van szükség, mert ott gyakran igénylik a megrendelők, hogy tanítsuk meg őket a helyes fenntartásra, így általában csak akkor hívnak minket, ha probléma van, és olykor telefonon keresztül is meg tudjuk azt oldani. Ugyanakkor az emberekhez, az otthonokhoz így is közel kerülünk, és ez nagyon jó élmény” – mondja.
Csak víz, fény és gondoskodás kell
No de hogyan is működik a gyakorlatban egy ilyen zöldfal? Maga a technológia cégenként eltérő, és attól függően is van némi különbség, hogy bel- vagy kültéri falról beszélünk. Mi most előbbit nézzük meg, hiszen alapvetően ez adja a Mohány és Páfra fő profilját.
Esetükben a rendszer teljesen automatizált, a működtetéséhez pedig folyamatos víz- és áramellátáson (egy csatornakiálláson és mesterséges megvilágításon) kívül semmire nincs szükség. A mesterséges megvilágításra egyébként gyártótól, technikától függetlenül majdnem minden növényfalnál szükség van annak érdekében, hogy a növények ne másszanak el az ablakok irányába, ahonnan a fény érkezik, hanem egyenletesen tudjanak fejlődni. Mint Kriszta mondja, a sörösrekeszes technikát elég hamar elhagyták, azt csak a Manier Szalonban alkalmazták, két-három év alatt pedig eljutottak odáig, hogy a kezdeti 30-40 centis termőközeget 2 centisre cseréljék, a rendszereikből pedig teljesen kihagyják a földet. Beltéri falaikhoz kizárólag egy speciális textíliát használnak és vízkultúrás termesztést alkalmaznak. „Ez azért jó, mert így sokkal tisztább és jobban átszellőző rendszert kapunk. A földes rendszereknél a zsebeket, amibe a növények kerülnek, időnként újra kell tölteni, abból kipotyoghat a föld, és a károkozók is könnyebben megtelepedhetnek bennük. Itt erre esély sincsen” – magyarázza Kriszta, hozzátéve, a technológia teljesen a sajátjuk, de világszinten is meglehetősen egyedinek számít, emiatt rendkívül büszkék is rá.
Emellett fontos volt számukra az is, hogy minél kisebb legyen a kockázati tényező, ezért a falak hálózatba kötöttek, csatornához és vízhálózathoz, így ha bármilyen váratlan gond adódna, akkor se keletkezzen kár. Magát a növényfalat szálcsiszolt, vízálló, takarítható, rozsdamentes acél kulisszalemez keretezi, ennek alsó, lábazati részében, mintegy 40 centi vastagságban van elrejtve az automatika, amelyekhez bármikor könnyen hozzá lehet férni.
Az öntartó vagy a falra rögzített, merevített raszteres felépítmény részét képezi emellett egy 15-20 centi széles zárólemez: ez akadályozza meg, hogy a rendszerből bárhol is elfolyjon az öntözéshez használt víz.
Kriszta szerint a folyamatos kísérletezésnek és kutatásnak köszönhetően ma már bárhova és bármilyen felületre képesek növényfalat telepíteni, legyen az íves, szögletes vagy éppen gigantikus méretű, vagy éppen egy sötét pince, hiszen mesterséges megvilágítással a fény pótolható. Megfelelő gondozás mellett pedig örök életűek lehetnek a kreációik. Utóbbira tulajdonképpen garanciát is vállalnak, hiszen a falak egy kicsit olyanok is számukra, mintha a gyermekeik lennének: ők építik meg és tartják is fent őket, az ő kezeik között növekednek a falak. „Van olyan hely, ahonnan a megrendelő cég már kiköltözött, de mi még mindig ott vagyunk és gondozzuk a falakat” – mondja.
Kockázatok és mellékhatások
Ha vertikális kertészetről beszélünk, sokan egyébként elsőre az épületek külső homlokzatán csodásan burjánzó vagy a többemeletes házak egyes emeletei között szinte „kizúduló” dzsungelekre asszociálnak, talán azért is, mert a mainstream médiában ezek kapnak nagyobb visszhangot. A kültéri növényfalak pedig valóban bámulatos attrakcióként tudnak szolgálni, a beltéri növényfalakkal szemben azonban rengeteg kockázatot rejtenek magukban.
„Egy ilyen fal rendkívül intenzív fenntartást és nagyon komoly odafigyelést igényel, már a kialakításánál rengeteg komponensre kell gondolni. Egy beltéri falnál például viszonylag állandó szobahőmérséklettel számolhatunk – már csak a saját emberi igényeinkből is kiindulva –, odakint viszont folyamatosan változik a hőmérséklet, nincs két egyforma nyár, tavasz, ősz vagy tél. Eleve nagyon körültekintően kell kialakítani az öntözőrendszert, hiszen van olyan falrész, ahova jobban odasüt a nap, máshova kevésbé, így eltérő az egyes területek vízigénye. Télen nagyon gyakran le is kapcsolják az öntözőrendszereket, önmagában már ez is gond. Az sem mindegy, hogy mennyi idő alatt tud stabilan begyökeresedni a növény: beltéren ez 2-3 hónap, de akár egy hónap alatt is stabilizálni lehet a falat, kültéren az állandó időjárás változás miatt 2-3 évvel kell számolni, és azzal, hogy közben folyamatosan pótolni kell a növényeket. Sajnos rengeteg új növénybetegség, kártevő is megjelent az elmúlt években, emiatt például 
bukszusokat ma már nem tudunk használni. Mindez tehát rengeteg energiaráfordítással és plusz fenntartási költséggel jár, miközben eleve a fal bekerülési költsége is igen magas. Tapasztalatunk szerint a hazai vevői piac viszont még általában nem tart ott, hogy vállalja ezeket a költségeket.” Éppen ezért, bár korábban ők is építettek kültéri növényfalat, ma már inkább nem vállalnak ilyen megrendelést áron alul, hiszen a magas minőségből nem engedhetnek. Mindenesetre nem tettek le róla, hogy egyszer még itthon is építsenek gyönyörű kültéri zöldfalakat: a mai napig folytatják a kísérletezést, Kriszta otthonának teraszán jelenleg is négy fal növekedik.
A világ legcsodálatosabb munkája és a jövő záloga
Kriszta bevallja, ha van egyébként szívfájdalma a munkájában, akkor az éppen ez. „Tíz éve építünk zöldfalakat, rengeteg problémával találkoztunk már, amit mind sikerült megoldanunk, nagyon nagy tapasztalatra tettünk szert mind az építés, mind a fenntartás során, de egy generálos tenderen még mindig nem az nyer, aki a minőséget hozza, hanem aki a legolcsóbb. Míg az építőipar két-háromszorosára drágult, a növényfalak ára nem nőtt a tíz évvel ezelőttihez képest, holott már 20-30%-os növekedéssel is elégedettek lennénk. Egyelőre azonban még sokszor el kell magyarázni azt is, hogy egy falnak fenntartási költségei vannak, mert különbség van élő és élettelen dolog között, és bizony egy növénynek is vannak igényei, akárcsak nekünk, embereknek. Persze ez nem baj, mert nagyon szép hivatás érzékenyíteni az embereket, és ez kicsit az ügyfelek körét is kiszűri: nálunk mindenki fantasztikusan együttműködő. De azért időnként eszembe jut, hogy tőlünk nyugatabbra erre nincs szükség, mert ott tudják, milyen hatalmas jelentősége van annak, ha például növények között dolgozhatnak az alkalmazottak.”
Ettől függetlenül az első zöldfal alatt megtapasztalt lelkesedésük nem csappant meg, sőt, továbbra is bizton állítják, ez a világ legcsodálatosabb munkája, eddigi eredményeikre pedig rendkívül büszkék. „Magyar cég vagyunk magyar technológiával, hazai vállalkozókkal dolgozunk együtt, és nagyon stabilak vagyunk. Azt gondolom, ez mind hatalmas érték. Az utóbbi időszak talán egy kicsit nehezebb volt, de legalább tudtunk pihenni, 
a családdal foglalkozni, ami szintén nagyon fontos számunkra. Mindeközben pedig új találmányokkal, fejlesztésekkel, új honlappal készülünk a jövőre” – meséli Kriszta.
Nem aggódnak, tudják, hogy az idő nekik dolgozik. Bár tájépítész mérnökként zsigeri elköteleződés van bennük a környezetvédelem iránt, első munkájuknál érezték igazán ők is, hogy amibe belevágtak, az maga a jövő építészete, és egyben a városi jövő záloga is. Hiszen a zöldfalak nemcsak rendkívül szemrevalók, de a mikroklímát is javítják és a levegőt tisztítják, a betonrengetegbe és a zárt falak közé természetközeli élményt visznek. Kriszta szerint ennek a missziónak a részese lenni nagyon nagy élmény, szép lassan pedig az emberek is rájönnek, mennyire fontos is ez. „Az alternatív növényesítésnek szerintem mindig lesz piaca, csak meg kell találni az új lehetőségeket, és újra és újra megújulni. Ez pedig nagyon jó, mert célt ad.”
RÖVID KÉRDEZZ-FELELEK
– Ha bárhova telepíthetnél növényfalat, hova építenél?
– Társadalmi szempontból a legnagyobb szükség a kórházakban lenne rá, illetve iskolákba is nagyon szívesen telepítenék növényfalat. Előbbire külföldön egy-két helyen, szanatóriumokban van példa, a hazai szabályozás miatt itthon viszont sajnos nincsen realitása. Pedig bizonyított tény, hogy azok a betegek, akik növények között gyógyulnak, sokkal hamarabb felépülnek, mint akik csak a négy fal között lábadoznak. Ezen kívül régi épületek falaira is szívesen telepítenék növényfalakat. Persze szép kihívás egy új épület felületeire telepíteni: adott esetben egészen különleges formákkal és dizájnnal dolgozhatsz, amire egy régi épületben nincs lehetőséged, és ami miatt fantasztikus élményt tud jelenteni ez is.
– Melyek voltak azok a növényfalak, amelyek leginkább lenyűgöztek a nagyvilágban járva?
– Berlinben, a Galeries Lafayette homlokzatán található egy négyzet alakú növényfal, amit Patrick Blanc, a zöldfalak megálmodója épített. Amikor ezt először megláttam, egészen lenyűgözött és nagy lendületet adott kültéri növényfalak megvalósításához. Nagyon izgalmas növényfalakat láttam Ázsiában is, New Yorkban, a Phytouniverse épületében pedig egy egészen monumentális fallal találkozhattam, amit szintén Patrick Blanc készített. Érdekes egyébként, mert találkoztam Bécsben is zöldfalával és egyáltalán nem volt tökéletes: kevésbé volt dús és itt-ott láttam rajta kis növénybetegségeket. Akkor jöttem rá, csak itthon elvárás, hogy tökéletesnek kell lennie egy növényfalnak, pedig nem minden növény fejlődik egyformán. El is kezdtem kérdezősködni, ki tartja fent a falakat, és kiderült, hogy Blanc ugyan megépíti ezeket a vertikális kerteket aranyáron (2000-2500 euró/m² áron, mi idehaza 400-500 eurónál mozgunk), viszont a fenntartásában már nem vesz részt, hanem helyi kertészekre bízza őket. Ez talán egy picit meg is látszik rajtuk, hiszen annak inkább szívügye lesz a fal gondozása, aki építette. Mindenesetre nagyon szeretném még látni Párizsban a Quai Branly Múzeum homlokzatára és a madridi Caixa Forum tűzfalára telepített kültéri növényfalait. Általában úgy is utazunk a világban, hogy előzetesen utánajárunk, van-e ott zöldfal, ahova megyünk.
Bertalan Melinda
Fotók: Móricz Simon, Bognár Péter, Nagy Benedek
Képek
