Az internetes rendszerek egészen pici manipulációkkal olyan függőséget képesek okozni ma már, mint amilyet a drogfüggők érzékelnek: észre sem vesszük, és ott tartunk, hogy a telefonunk nélkül fizikai rosszullétet érzünk. A digitális detox fogalma nyugaton éppen emiatt már egyre elterjedtebb, de a módszer bevezetésére itthon is szükség lenne. Klausz Melinda és Sáringer Viktória közösségi média szakértőkkel beszélgettünk erről.

– Nemrégiben Digitális Detoxot hirdettetek. Mi is ez pontosan?

– Klausz Melinda: A Digitális Detox lényege, hogy kicsit kiszakadjunk az online világból. Napjainkban átlagosan naponta közel 7 órát, a tinédzserek több, mint napi 9 órát töltenek az interneten – ez éves szinten 105 és 135 napot jelent!

A technológia, az internet rendkívül hasznosak lehetnek mindennapjainkban, megkönnyítik életünket és korlátlan mennyiségű információt, tartalmat, lehetőséget érünk el vele – azonban ennek kell, hogy legyen egy határa. Ha online végezzük a munkánkat a home office-ból, majd utána szórakozásként chatelünk, sorozatot nézünk a laptopon, majd online játékokkal ütjük el az időt, közben szünetként pedig a Facebook-ot és Instagram-ot pörgetjük, hogy lássuk, mi történt ismerőseinkkel, a követett influencerekkel, akkor észre sem vesszük, hogy milyen pici manipulációkkal függőkké tettek minket a rendszerek. S felvetődik a kérdés is: mikor marad időnk arra, hogy kicsit a digitális világból kiszakadjunk? Mikor töltünk egy kis időt a friss levegőn, mikor mozgunk, mikor tartjuk a kapcsolatot személyesen is, nem csak virtuálisan? A Digitális Detox célja, hogy felhívjuk a figyelmet, milyen függőséget okozó technikák működnek a felületeken, milyen – általunk megadott - adatokat használnak kvázi ellenünk, s emellett milyen alternatívák léteznek, melyek segítenek, hogy kicsit kiszakadjunk a virtuális valóságból és a való életben is elég időt töltsünk.

– Hogyan képzeljünk el egy ilyen detoxikálást?

– KM: A Digitális Detox lényege nem az, hogy teljesen elvágjuk magunkat az internettől, a virtuális lehetőségektől – mert napjainkban ezt nem is lehetne megtenni –, hanem hogy fokozatosan rávilágítsunk, mennyit is vagyunk valójában online és milyen módszerekkel tehetünk azért, hogy lefaragjunk ebből. Nézzünk egy egyszerű példát, ami már biztosan nagyon sokakkal megtörtént! Ránézünk a telefonunkra, hogy megtudjuk, mennyi az idő, de a kijelzőn látjuk az értesítést, hogy jött egy új komment az egyik poszthoz. Gyorsan megnyitjuk az alkalmazást, hogy mit írtak, majd ha már itt vagyunk, rákattintunk ismerősünk adatlapjára, megnézzük a lakóhelyünk csoportjában megjelenő híreket és így tovább, végül arra eszmélünk, hogy hosszú percek óta görgetjük a közösségi oldalt, miközben csak a pontos időre voltunk kíváncsiak. Erre egy egyszerű és nagyszerű megoldás, ha munka közben kikapcsoljuk a wifit, vagy letiltjuk a telefonon a közösségi oldalak értesítéseit, hogy ne vonják el figyelmünket. Vagy még ennél is egyszerűbb, ha szimplán beszerzünk egy faliórát, karórát, amiről gyorsan és anélkül tájékozódhatunk az időről, hogy elterelődne figyelmünk.

– Sokak szerint ez akkor lesz hatékony, ha a természetbe vonulunk ki, és ott aktívan mozgunk, dolgozunk, túrázunk. 

– Sáringer Viktória: A Digitális Detox lehet alkalmi és apró lépéseket tartalmazó is. Azonnal elvágni az egészet és kijelenteni, hogy akkor most nem internetezünk egy hónapig, szinte lehetetlen, hiszen a munkavégzésünk vagy a kapcsolattartásaink jelentős része is ezeken a felületeken keresztül valósul meg.

A Digitális Detox célja egy olyan megoldás kínálása, amivel fokozatosan, napról napra lehet kisebb részcélokat, sikereket elérni. Ezeket a tippeket, tanácsokat pedig ezután beépíthetjük mindennapjainkba, és így hosszútávon is változást érhetünk el online szokásainkkal kapcsolatban. Az nem feltétlen megoldás, ha kimegyünk a szabadba, mert sokan rendelkeznek mobilnettel, amellyel bárhol netezhetnek, egyesek pedig akár az egész kirándulásukat képesek online közvetíteni közösségi oldalaikon. Itt nem az a fontos, hogy a lakásban vagy a szabadban vagyunk, hanem hogy hányszor nyúlunk telefonunkhoz és mennyi időt töltünk a digitális világban, legyünk fizikálisan bárhol is.

– Ezt éves, havi, heti, vagy akár napi szinten valósítsuk meg?

– SV: A Digitális Detox szükségessége emberfüggő. Van, akinek elég egy évben egyszer egy picit eltávolodni az internetezéstől, a közösségi oldalaktól, míg másoknak ennél jóval gyakoribb ’tisztulás’ szükséges. Akár naponta, kis lépéseket is tehetünk, amivel minden nap folyamán lecsípünk mindig csak egy kicsit az interneten töltött órákból, így haladva a kívánt cél felé.

– Nyugaton már ismert és elfogadott a detox. Nálunk mennyire az?

– KM: Nálunk az emberek még nem feltétlen gondolják problémának, ha valaki folyton online van. Például a tinik akár akkor is nyomkodják a telefonjukat, miközben a nagymamával beszélgetnek, vagy a suliban, óra alatt is chatelnek egymással. Azt gondolnánk, hogy ők ebben nőttek fel, nekik ez a normális, a többiek is így csinálják. Azonban könnyen kialakul a függőség és ha a szülő elvenné a telefont büntetésből, elképesztő dühöt és ugyanolyan elvonási tüneteket válthatna ki a fiatalból, mint alkohol- vagy drogelvonás esetén. Sőt, az is lehet, hogy már az furcsa neki, ha nincs karnyújtásnyira a telefon és nem tudja pár percenként ellenőrizni. Ez utóbbit FOMO-nak (félelem attól, hogy kimaradok valamiből) nevezik a szakirodalomban, de illetik a CRACKBERRY névvel is, ami egy telefonmárka és a crack, mint drog szóösszetételből ered – ám egyelőre kevés visszahangja van a médiában és kevésbé ismert a szülői körében is.

– Milyen egyéb új trendeket látsz?

– KM: Az utóbbi időben több nagy befolyással bíró influencer kapcsán (vagy által) a médiában felkapott témává vált a kérdéskör, miszerint megosszuk-e gyermekeink képeit az interneten, a közösségi oldalakon, főleg akkor, ha jelentős, idegenekből álló követőtáborral rendelkezünk, és etikus-e felhasználni a kiskorú gyermeket hirdetési, pénzszerzési célokra. Ez a probléma a külföldi és már a magyar sajtót is foglalkoztatja, ami kiemelten fontos, ugyanis a lehetőségeket, veszélyeket megvilágítva, beszélgetést indítva a témában mindenki mérlegelhet, mit tart helyesnek és mit szeretne alkalmazni a saját esetében. A gyermekek online biztonsága is egy olyan téma, amiről az utóbbi időben egyre több szó esik, így informálva a szülőket a lehetséges veszélyekről. Sajnos azonban azt is tapasztalom, hogy nagyon gyakran a szülők úgy védekeznek, hogy az ő gyereke úgysem csinál rosszat, nem történhet vele baj, csak amikor megtörténik egy-egy internetes zaklatás – ami ma már minden 5. gyereket érint –, akkor már nehéz mit tenni. Amíg a vállalkozóknak szóló közösségi média könyvekből a többedik utánnyomást kell kiadni, addig pont az ilyen témákat feldolgozó könyvek még játékos formában sem éppen a legkeresettebbek. Egy-egy felkapott sajtóhír, nagyobb visszaélés, gyermekbántalmazási botrány kapcsán ideig-óráig tudatosabbá válunk az internethasználatot illetően, majd ugyanúgy visszatérünk a megszokott normáinkhoz többségében. Érdemes lenne megtalálni az arany középutat és minden egyes megosztás előtt végiggondolni, hogy ez vajon évekkel később, ha más helyzetbe és/vagy környezetbe kerülünk, is jó lesz-e minden érdekeltnek.

Pethő Imre