Az M.C.S Blues Band két alapítótagjával, Csincsi Balázzsal és Wágner Balázzsal beszélgettünk kezdetekről, lehetőségekről, tervekről.
– Hogyan és mikor kezdődött az M.C.S. Blues Band története?
– Balázzsal 1995 környékén kezdtünk el közösen foglalkozni a zenével. A zenekar alakulása 1998 áprilisára tehető, amikor Németh Gábor basszusgitáros és Starcsevic
s András dobos is csatlakozott hozzánk. Eleinte feldolgozásokkal próbáltuk ki, hogy mennyire működik a dolog. A buliba pár hónappal később beszállt Peresztegi Csaba is, akinek szájharmonika-játéka azóta meghatározó szerepet tölt be a zenekarban. Az elmúlt tizenhét évben két dobos-váltás is történt, jelenleg Pergely István üti a bőröket.
– Tizenhét év rengeteg idő egy zenekar eletében. Mi volt a célotok akkor, amikor elkezdtétek, és mi most?
– Eleinte csak annyi volt a cél, hogy közösen létrehozzunk valami értékeset, és megmutassuk mindenkinek, aki erre nyitott. Nem álmodtunk sztárságról, örültünk környezetünk pozitív visszajelzéseinek, ami bátorított minket a saját dalok elkészítésében is. Szerencsére mind a feldolgozások, mind a saját számok nyitott fülekre találtak. Ez talán annak is köszönhető, hogy látszott rajtunk a színpadon, valóban szeretjük, amit csinálunk. A kezdeti sikereknek köszönhetően megfordult a fejünkben, hogy egy kicsit komolyabban vesszük ezt az egészet, és megpróbálunk profitálni belőle. Sajnos pont abban az időszakban kezdtük el a blues műfaját művelni, amikor az már fél lábbal a szakadék felett volt. Ahogy egyre tapasztaltabbak lettünk, rájöttünk: több lábon kellene állnunk műfajon belül is, ezért beépítettünk az angolszász, elektromos gitáros blues mellé a repertoárba egy autentikusabb stílust is, amivel akár kávéházakba is be tudunk férkőzni. Ha nem is lett belőlünk országosan közismert zenekar, azért sok vidéki és budapesti klubba eljutunk. A közönség pozitív visszajelzése és a zene szeretete az, ami továbbra is motivál bennünket.
– Többször léptetek már fel a stílus egyik legnagyobb magyar képviselőjével, Deák Bill Gyulával. Honnan az ismeretség?
– Deák Bill Gyulával több mint tíz éve
jó barátságban vagyunk, és számos közös koncerten játszhattunk vele együtt. Vannak közös terveink is, de ez még a jövő zenéje.
– Mit gondoltok, milyen lehetőségeik vannak a vidéki amatőr zenekaroknak?
– Szerintünk két lehetőség van. Az egyik, amikor piszkosul jó vagy, és különleges a stílusod. Ilyenkor a tehetség előbb vagy utóbb utat tör magának. A másik lehetőség, hogy melléd áll egy olyan menedzser, aki hisz benned, és küzd a zenekar sikeréért. Ha olyan szélmalomharcot folytatsz, mint mi, és ráadásul háttérbe húzódó stílust képviselsz, akkor sok mindenre nem számíthatsz. A fiatalok ma már nem hallgatnak bluest, de úgy gondoljuk, hogy változhatnak még a dolgok. Szerencsére manapság már befogadóbbak az emberek, és nyitottak az új zenekarok és műfajok megismerésére. Reméljük, ez a tendencia nekünk is kedvezhet a jövőben.
|
Névjegy
Az M.C.S. Blues Band 1998 áprilisában alakult. |
Csepely Máté
Fotó: M.C.S. Blues Band
Képek
