Informatikusként kezdte és folytatta – sikeresen. A kívülálló szemszögéből egyszer csak váltott, és elkezdte írni könyveit, valamint könyvkiadót alapított. Utóbbit is sikeresen működteti. És még számtalan vasat tart a tűzben hatalmas lelkesedéssel, eredményesen.

– Miért váltott?

– Váltás helyett inkább úgy fogalmaznék, hogy tevékenységeim összességében áthelyeztem a súlypontot máshova. Jelenleg is létezik még informatikai vonal az életemben, ugyanakkor próbálok profilt tisztítani. Szószátyár és grafomán vagyok, de ha csak írnom kellene, az nagyon fárasztana.  Maga az alkotófolyamat vonz, a felkészülés, a szervezés, a könyvírás, annak megtervezése, aztán – ha útikönyvről van szó – a személyes feltérképezés, megtapasztalás. Később a feldolgozás, a könyv kivitelezése, külső megjelenésének megkreálása és így tovább.

– Ír nagyregényt, útikönyvet, gyerekeknek mesekönyvet. Hogyan választ témát?

– Mindenképpen fontos, hogy két azonos műfaj ne kövesse egymást. Egy-egy munka körülbelül egy évig eltart, ez idő alatt annyira elegem lesz az adott témából, hogy utána biztosan valami egészen más területtel fogok foglalkozni. Most például egy színdarabon dolgozom, tragédián.

– Legutóbbi mesekönyve, az Igaz mesék a magyar történelemből. Hogyan született meg az írás, és mi a sajátossága?

– Két ötéves kislány apukája vagyok, így természetes volt, hogy a mesék világa is érdekelni kezdett. A kiadvány minden tekintetben újdonság, hiszen igaz történetek alapján íródott, gyerekeknek szól, de a felnőttek is tanulhatnak belőle. Sok időt töltöttem a magyar történelem tanulmányozásával, és találtam izgalmas valós eseményeket, amelyekről az átlagember nem tud. Ezeket transzformáltam át mesékké. Egyik királyunk például koraszülött volt, azonban akkoriban – köztudottan – nem létezett még inkubátor. Egy korabeli orvos azt találta ki, hogy vágják fel egy malac hasát, és abba helyezzék a még anyaméh-meleget kívánó apróságot. Természetesen a történetet vér nélkül tálalom a piciknek, de anyának és apának minden mese végén áll egy rövid történeti, realista összefoglaló. Hivatalosan hatéves kortól ajánlom, de én már olvasok belőle a gyerekeimnek. A kötet külsőre a kódexekre hajaz: a lapok szélén körben rajzos keret található, iniciálékkal kezdődik minden mese, a szövegben kiemeléseket helyeztünk el, valamint a betűtípus is követi a régi sémákat. Gévai Csilla illusztrálta a művet, akinek rajzai olykor szokatlanok, de én  megszerettem ezeket a figurákat. Tetszik, hogy nem Disney-arcokat látok, hanem lélekkel rendelkező, különleges szereplőket.

– Hogyan leli meg ezeket a sztorikat?

– Nehezen találok inspirációt. Történelmi témájú könyveket tanulmányozok, de csak háború háborút követ bennük. Olvasgattam a leghíresebb magyar felfedezőkről is, köztük felfedeztem magamnak is egyet: Sass Flórát, aki férjével a XIX. században a Nílus forrását találta meg, mégsem tudunk róla semmit itthon, másutt jobban ismerik. Gondoltam már rá, hogy kiadom a mesealapanyagok keresését történésznek vagy muzeológusnak, de nincs rá garancia, hogy őt pont azok a leírások ihletik meg, amelyek az én fantáziámat is beindítanák. Bonyolult, nem bonyolult, már készülünk a második kötettel, amely terveink szerint októberben jelenik meg.

– Most milyen könyvön dolgozik?

– Balaton címmel jött ki a legfrissebb alkotásom, június 2-án volt a nagyszabású bemutató Balatonfüreden – és június 3-án neki is láttunk a bővített kiadás létrehozásának. Tavaly májustól októberig csak az előkészítéssel foglalkoztam, körbebarangoltam a régiót, kutattam, anyagot gyűjtöttem, egyeztettem, majd november elsejével bevonultam a barlangomba egészen március 15-ig, és összeraktam, megírtam a tartalmat. Azóta a feldolgozás folyt, a szakmai ellenőrzés, a korrektúra, a tördelés, a nyomdai előkészítés.

– Meg tud ebből élni?

– Igen, ugyanis projektszemlélettel dolgozom – úgy is mondhatnám, elébe megyek a könyveknek. Mielőtt nekivágnék, támogatókat vagy speciális üzleti modellt keresek, és valamennyire igyekszem megfelelni a piac elvárásainak is úgy, hogy közben ne adjam fel írói céljaimat se. Ma már nem elég az, hogy csak író vagyok, és csak írok, vagy festő vagyok, és csak festek. Mindig azzal példálózom a tanítványaimnak is, hogy Caravaggio és Michelangelo is épp eleget dolgozott megrendelésre – nem álltak ellen a piac hívó szavának. Egyszer eljött hozzám egy lány azzal az ötlettel, hogy ki szeretné adatni a verseskötetét. Ecsetelte, mennyire forradalmi és modern verseket írt, és én igyekeztem már a mondandója elején megállítani. Kértem, ne folytassa, mivel tudomásul kell vennie, hogy mindenkinek muszáj némileg a piac felé „görbülni”, kicsit „prostituálódni” is kell, el kell adni magunkat. Tökéletesen félreértette a szóhasználatomat, lefehéredett, és  kijelentette, hogy egy könyv miatt ő senkivel nem akar lefeküdni… Íróként talán annyi fórom van, hogy a versenyszférából jöttem. Eszembe sem jut, hogy csak úgy nekiálljak írni. Akadnak ismertebb szerzők vagy harminc megjelent könyvvel a hátuk mögött, mégsem látható a nagyobb kereskedőknél egy darab könyvük sem. Óriási a harc a piacon, napi negyven könyv jelenik meg. Bár furcsa lehet, itt is könyökölni kell a bejutásért. Érdemes előre kialakítani a befogadó közönséget. Sokan blogírással, vagy jól tervezett facebook-tevékenységgel teremtik meg előre ezt a hátteret, mint például teszi ezt Nyáry Krisztián. Mindezek mellett a vállalkozásom holdudvarába tartozik az írás oktatása is, ahol többnyire jómagam adom át az ismereteket, osztom meg a szakmai fortélyokat. Mint kiadó is igyekszem profitra szert tenni, a könyvértékesítés alternatív módjait megtalálni, illetve – mint említettem – az informatika sem kopott ki az életemből. Több lábon állok.

– Mit kell tudni az írótanfolyamáról?

– Ez egy háromnapos intenzív kurzus, amelyet Budapesten tartok háromhavonta a CEU-n. Próbáltam Székesfehérvárra is megszervezni, de ott a kutyát se érdekelte. Amint felvittem a fővárosba, nyomban teltházas lett a tanfolyam – és természetesen Fehérvárról is jöttek tanulni vágyók. Az első napon a könyvkiadásról, annak hátteréről esik szó, majd az írás kerül a középpontba, a harmadik reggeltől pedig a formára helyezzük a hangsúlyt. Előkerül az önmenedzsment, a tervezés kérdése, s persze azt is átrágjuk, íróként a hallgatók hogyan engedhetik ki magukból írás közben a vadállatot. Átnézzük a trükköket, és foglalkozunk a mondatalkotással, a nyelvi eszközökkel is. Nagyon büszke vagyok arra, hogy Párizsból és Hollandiából is jöttek kint élő magyarok a képzésre. Nyáron egyébként Balatonfüredre szervezek egy diákoknak szánt írótábort.  Ugyanez a feszes tempó jellemzi majd a kurzust, csupán máshonnan veszem az esettanulmányokat, más példákkal állok elő.

– Mondhatjuk az írást, kiadást szerelemnek?

– Inkább kettyóként definiálnám.

– Szerelem vagy kettyó, hatalmas önfegyelem szükségeltetik ehhez a munkához, ugye?

– Nagy önfegyelemmel kell végigvinni. Ami például az útikönyveket illeti, óriási tervezéssel kell nekiindulni, kitartóan és pontosan, végig igényesen, fáradhatatlanul. Macerás és drága műfaj, ezért nincs ilyen útikönyvből túl sok. Olyan műfajközi  nóvumban gondolkodom, amely nem a neutrális beszámolók stílusát követi, hanem annál sokkal személyesebb, szubjektívebb, ugyanakkor a lexikális tartalom is fellelhető benne, ugyanakkor nincs híján a humornak sem – megpróbáltam a jó arányt megtalálni. Toszkán útikönyvem az ötlet megszületése után másfél évvel megvalósult, de addig az életem szinte csak az előkészületekről szólt. Megtanultam olaszul, végigkutattam a szállásokat az interneten, megterveztem az útvonalat, felvettem a kapcsolatot a szükséges emberekkel, hónapokat töltöttünk kint. Hazaérkezés után várt rám az írás, a szerkesztés, a fotóválogatás, az utómunkálatok elvégzése. A létrehozás rengeteg ellenőrzést igényelt. Kidolgoztam a könyvben irányadó ikonokat, melyek segítenek első látásra kiszúrni, mire alkalmas az adott település, tájegység. Igényes kivitelű munka, sok energiát elvitt, talán többet is, mint amennyi indokolt lenne. Az anyagi oldalát tekintve egy ilyen kiadvány, mint a Balaton útikönyv megírása nem gyors megtérülési forma. Az egész a túrákkal, a fotózással, a kidolgozással, a kivitelezéssel, a szakemberek megfizetésével együtt a húszmillió forintot közelíti. Minimum öt-hat év, mire megtérül.

– Melyek a legközelebbi tervei?

– A Balatonról mint úti célról még több speciális kalauzt szeretnék kínálni az olvasóknak. Terveim között szerepel egy kimondottan kerékpárosoknak szóló munka, amelyben fellelhető lesz majd az összes kapcsolódó szolgáltatás, megfelelő útvonalak, alkalmas szállások, valamint információ bringásoknak szóló kedvezményekről. Később ugyanezt gasztronómiai, aktív kikapcsolódás, vízi sportok témában is meg szeretném jelentetni. Szívesen írnék még Bretagne-ról, de az sajnos nem lenne eladható, ahogyan a skandináv országokról szóló könyválmom sem. Amiben látok fantáziát és pénzt is, az Magyarország több gyönyörű tájegységének bemutatása abban a stílusban, ahogyan az megszokott tőlem. Ilyen például a Bakony, az Alföld, az Északi-középhegység vagy Pécs környéke. Valamint gondolkodom egy olyan sorozatban is, amelyben hosszú hétvégékre szóló utazásötleteket kínálok Európában. De mindehhez sok apró tyúklépés, azaz előkészület, tárgyalás szükséges.

Szabad Eszter
Fotó: Babják Tamás

Képek

sigmond_istvan

sigmond_istvan-006

sigmond_istvan-008

sigmond_istvan-009

majomhaz-001

majomhaz-003

zsirafhaz-001

majomhaz-004