Otthonosan mozog a gasztrokultúrában, vezet két színvonalas, jól működő éttermet – a Chiantit és a Baricska csárdát –, valamint egy delikát üzletet, de főfoglalkozását tekintve HR szolgáltató cégeket irányít. Gazsi Attila a személyzeti tanácsadás mellett a VOSZ (Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége) Veszprém Megyei Szervezetének elnöke is.
– Miben változott meg a Chianti étterem, miután átvette az előző tulajdonostól?
– Társammal 2009-ben kezdtük el üzemeltetni az éttermet, amely tipikusan olaszos stílusú hely volt annak idején. Jelenleg kellemes, mediterrán hangulatú tér fogadja a vendégeket, amely az ételek ízvilágában is megjelenik.
– Milyenné kívánja formálni?
– Azt szeretnénk elérni, hogy a Dunántúl meghatározó étterme legyen. Ehhez folyamatosan próbálunk megújulni, mind a 
külsőségekben, mind a konyhatechnológiát, mind a személyzet felkészültségét tekintve. A legtöbb szakmai rendezvényen jelen vagyunk, rendszeresen látogatjuk Magyarország vezető borászatait és éttermeit, valamint évente több alkalommal külföldi szakmai utakat is szervezünk. Így lehet csak a gasztronómiai trendeket megismerni, és a saját elvárásunk szerinti magas szolgáltatási színvonalat fenntartani. Évente hat-nyolc alkalommal rendezünk exkluzív borvacsorát egy-egy híres borásszal. Az aktuális partnertől megkapjuk a borsort, amelyet bemutatni készül, mi pedig Varga Roland séffel, Martonosi Zsolt étteremvezetővel, valamint Ruprecht László tanácsai segítségével kitaláljuk, milyen finomságokat készítsünk el melléjük. Utóbbi szakember javaslatai alapján állítunk össze negyedévenként új étlapot, valamint ő segíti a betanítást is. Borestjeink mindig teltházasak, köszönhetően a kategóriában etalonnak tartott élménynek. Célközönségünk a gasztronómiára nyitott harmincas és ötvenes korosztály között helyezkedik el. Délidőben szellős, leginkább üzleti ebédek helyszíne a Chianti. Estére inkább megtelik az étterem, azonban nem csupán veszprémiekkel, hiszen már országosan elismert étteremnek minősülünk.
– Mindez üzleti vállalkozás vagy gasztromecenatúra?
– Is-is. Egyelőre az értéknövelésnél tartunk, befektetünk, beruházunk, amely a későbbiekben remélhetőleg megtérül. A fő szempont az, hogy a minőségi elvárásoknak folyamatosan megfeleljünk, ami úgy tűnik, sikerül. A napokban mindkét egységünkkel részt veszünk a Budai Gourmet Fesztiválon a Millenáris Parkban Budapesten. A Baricskát meghívta a Sziget szervezőgárdája a Balaton Soundra. A hamarosan megjelenő Népszabadság TOP 50 étteremkatalógusban szintén ott lesz a Baricska csárda és a Chianti is. Azt hiszem, ez elegendő ok a büszkeségre.
– Valóban szélesedik a paletta… Mikor és hogyan pattant ki az ötlet, hogy a Baricska csárdát is üzemeltessék, illetve delikátesz boltot nyissanak?
– A Baricska csárda üzemeltetése társam gyerekkori álma volt, én annyira nem is akartam belevágni, de mindketten láttunk benne fantáziát, így tavaly elindítottuk. A vendéglátóegység már kétszáz éve létezik, az utóbbi ötven évben ráadásul óriási népszerűségre is szert tett, leszámítva a legutóbbi néhány éves, nehezebb időszakot. Aki régebben szerette, az most is szereti, aki nem, az most adott egy új esélyt a csárdának. 
A Balaton partján bőven található jó étterem, azonban olyan nem nagyon, ahol a vendégek kilencven százaléka visszatérő magyar. Nagyon jelentős visszajelzés számunkra, hogy a tavalyi szezon végén a Magyar Konyha a legjobb magyar csárdának nevezete a Baricskát, a Gault & Millau 2014 étteremkatalógus szerint is a Balaton északi partjának egyik kiemelkedő „étterme” a Baricska. A kínálat tradicionális magyar ételekből áll, de kicsit felfrissítve, gazdagítva. A túrós csusza például házi tésztából készül, az almás pitét a csárdagazda édesanyja, Marika néni készíti. Hétvégékre asztalt kell foglalni, mivel nagy az érdeklődés, de nem szeretnénk, ha a minőség a mennyiség rovására menne. Tisztességes alapanyagokkal, modern konyhatechnológiával dolgozunk. A delikáteszt főleg azért hoztuk létre, mert a legtöbb dologból a helyi, kézműves alapanyagot szeretjük a legjobban. Praktikus is, mert könnyebben ellátjuk így az éttermet és a csárdát is a szükséges magas minőségű termékekkel. A környékbeli és nemzetközi kiváló portékákat így be tudjuk csatornázni egy helyre. Áruljuk például a közeli termelők sajtjait, lekvárjait, csokoládéit, a hazai borászatok összes jelentős tételét, de vannak spanyol és olasz felvágottjaink, sonkáink is… Természetesen akadnak különleges hozzávalóink is, amelyeket így egyszerűbben be tud szerezni helyi vagy Veszprém közeli étterem is.
– Melyik részét szereti legjobban a munkafolyamatoknak?
– Az elindítást. Az mindig lendületet ad, feltölt, különösen az, amikor kijönnek az első ételköltemények, és megkapjuk az első elismeréseket. Az új ételek fotózása is izgalmas, komoly szakmai feladat, melynek eredménye folyamatosan nyomon követhető a közösségi hálózatokon. A Chiantinak már tizenkétezer, a Baricska csárdának hatezerötszáz követője van a facebookon, ez is nagyon jó érzés tud lenni.
– Milyennek látja a veszprémi gasztrokultúrát?
– Jobbnak tartom az országos átlagnál. Ehhez régóta kapcsolódik egy színvonalas kulturális háttér, amelyet például a VeszprémFest vagy az Utcazene Fesztivál generál, de fontos szerepe van a Veszprémi Turisztikai Egyesület tevékenységének is. Az ide látogató turista szerintem elegendő igényes helyet talál. Pozitívumnak tartom, hogy egyre több veszprémi éttermet értékelnek szakmai szempontból nívósnak, negatívumnak a gyenge vásárlóerőt, amely behatárolja a gasztronómiai vállalkozások lehetőségeit.
– Mi a cél, amit szeretne elérni?
– Nincs most újabb gasztronómiához kapcsolódó tervem, illetve az a cél, hogy a csárda és az étterem szolgáltatásának minősége fejlődjön, tevékenysége friss maradjon, és minden vendégünknek élmény legyen a Chiantiban vagy a Baricskában eltöltött idő.
NÉVJEGY
|
Szabad Eszter
Fotó: Vékony Balázs
Képek
