Alkatilag nem a tea és a kávé bűvkörében élek. Sokkal jobban lázba tud hozni egy sör, pezsgő, vagy éppen egy pohár vörös-, fehérbor. Ennek ellenére életem egyik meghatározó pontjává vált az Íródeák. Szinte mindennapos vendég vagyok a teázóban. Miért? Mert jó. Mert van hangulata. Mert bármelyik felszolgálóval tudok szót váltani. Mert itt lehet üzenetet hagyni, levelet leadni. Mert lehet találkozni jó arcokkal. Bármikor kialakulhat a „spontán őrület”. Egyfajta 3 D-s facebokként működik számomra.
A titok neve: Babják Tomi. Ő a hely szelleme. Neki köszönhetően egyedi a teaválogatás. Ilyet kevés helyen lehet inni – és az utóbbi időkben a hely hangulata, meg a korom miatt egyre több serkentőre van szükségem, vagyis egyre több teát fogyasztok. Ajánlom mindenkinek a zöldekből a „tajvani erőt”, a feketék közül pedig a „lapsangot” és az „assamot”. Brutálisan jók! Persze nem mehetünk el szó nélkül a kávék mellett sem. Főleg azért, mert itt pörkölődnek. Ha valaki ezt a folyamatot átélte, pontosabban átillatozta, tudja, miről beszélek. Presszó, hosszú, tejes, jeges – jöhet mind!
De Tomi nem állt meg a teáknál, kávéknál. Tudta, tudja nagyon jól, önmagában egy ital nem minden. Más is, élmény is kell hozzá. A kiállítások, irodalmi estek, beszélgetések, kötetbemutatók, nyáron az udvarban rendezett koncertek, bulik szolgáltatják azt a bizonyos pluszt, amitől speciális hely az Íródeák.
Az Íródeák kulthely a javából. Az Utcazene perifériáján szervezett estek hihetetlen mennyiségű embert vonzanak, hiszen csak itt hallhatunk nagy dózisban helyi zenekarokat – a Sánta Kutya, a Colorado, a Sapphyre Project, a Mozi már-már leltárba kerülnek a könyvtár udvarán. Az épületfestést is itt láttam először. Poller Iminek és „a Zöldnek” köszönhetően pazar élményben volt részem évekkel ezelőtt, amikor egy DJ-est alkalmából befestették az egész udvart. Ez maga volt a mesevilág.
És ebben a mesevilágban talált otthonra a Portré szerkesztősége – a heti megbeszélések, bemutatók többségét itt tartjuk. Miért? Mert ez egy jó hely!
[video:http://www.youtube.com/watch?v=y09kPVLwumk]
Pethő Imre
Fotó: Vékony Balázs, Íródeák
Videó: vehir.hu