Csehbánya a Magas-Bakony egyik szép fekvésű települése, lakosainak száma 300. Minden oldalról erdők határolják, mondhatjuk, hogy tisztás az erdő közepén. Ötven éve a lakosság döntően német származású volt, ma már a többség magyarnak vallja magát. A 8. sz. főúttól Városlődtől négy kilométeres bekötőút vezet ide, Veszprém 24 km-re található. Veszprémből, ha sietünk, 20 perc alatt, kényelmesen pedig 25-30 perc alatt itt vagyunk.
Nem mindig volt ez így! A bekötőút 1960-ban készült el, addig Városlődre eljutni sem volt egyszerű. Édesanyám csehbányai születésű, négy éves koromtól 7-8 éven át a nyarak egy részét itt töltöttem. Mária néniéknél, anyám nővérénél laktam, a falu főterén álló házhoz nagy udvar és hatalmas kert tartozott. Gyakran voltam nagymamáéknál is, aki fiával és annak családjával élt együtt. Négy éves lehettem, augusztus vége, vége a nyaralásnak, eljött a haza utazás ideje. János bácsi, Mária néni férje vitt Veszprémbe, aki a két tantermes csehbányai iskola tanítója, tanára, igazgatója volt egy személyben. Korán reggel indultunk Városlődre. Elbúcsúztam mindenkitől, a két vörös cicától is, akik hű barátaim lettek, a macskákkal itt kötöttem életre szóló barátságot. A falu határában lévő Grundon át mentünk, ami mára hangulatos rendezvényhelyszín lett kemencés épülettel, kis sportpályával.
Az utat erdők szegelyeztek, balról a vörösiszap katasztrófája elhiresult Torna-patakkal, amely a falu határában ered, Városlődön át folyik Ajka felé. Egy darabig bírtam a gyaloglást, majd elfáradtam, ekkor János bácsi a nyakában vitt tovább. Megint gyaloglás, aztán lassan meg is érkeztünk Városlődre. A kocsma ugyanúgy mint ma, a falu közepén volt. Betértünk ide, ettünk egy szendvicset, ittunk egy üdítőt, erőt gyűjtöttünk az út hátralévő részére. Jött a vonat gőzmozdonnyal, a veszprémi vasútállomástól helyi járattal mentünk a szüleim lakására. Itt ebéd várt minket, beszélgetés, aztán János bácsinak indulni is kellett, hogy még sötétedés előtt visszaérjen Csehbányára.
A
bekötőút megépítése nagy változást hozott a falu életében. Erős zúgás hallatszott délről, majd megjelent az első földmunkagépek a fák között, nyomukban csőrös Zilek, Csepelek szállitottak el a kitermelt földet, kőtörmeléket. Aztán elkészült az út, Veszprém, Ajka irányába is közvetlen buszjárat kapcsolta be a falut. Aki akart, tudott munkát vállalni Veszprémben, Herenden, Ajkán, a közeli bauxit bányákban.
A busz ritkán közlekedett, érkezése eseményszámba ment, kik érkeztek, jöttek-e idegenek. Az asszonyok hajnalban elmentek gombát szedni a hat km-re, Bakonybél határában lévő Laposokba. Késő délután jöttek meg gombával telt kosarakkal, meg a fejükön is egyensúlyoztak ilyeneket. Másnap reggel busszal bevittek a veszprémi piacra, ahol jó áron el tudták adni a gombát. Többször én is egyedül utaztam busszal Csehbányárra. A kis dobozos Ikarus a buszpályaudvarról indult, irány Markó, Herend, Városlőd. Itt pár perc várakozás, bevártunk egy ellenirányból érkező buszt, hogy aki Csehbányára megy, át tudjon szállni a miénkre, mert az ő járatuk nem ment be a faluba. A 24 km-es út megtétele így legalább egy órát vett igénybe. A kanyargós, erdők szegelyeztek úton megerkezni Csehbányára nekem ma is élmény, a buszozás egy kis kirándulás élményét adta.
Így visszatekintve mi az ami nagyon megfogott, és megmaradt bennem? Az erdők, a patak, a gombák, a szamóca. A virágok a búzaföldeken, a kertekben, a konyhák falán lévő városlődi a lányok emlékkönyveiben. A falut körülvevő erdők zöme bükkös, vannak tölgyesek is. Nagyon fiatalon feltárult előttem ez a világ, csodálom azóta is a madarakat, lepkéket, virágokat. Az erdők jótékony hatásáról azóta sok mindent megtudtam, akkor inkább csak éreztem ezt a mindent átható harmóniát. Akkor még sok gomba volt, főleg rókagomba vagy nyúlgomba, illetve vargánya. Élmény volt szedni, látni ahogy egyre telik a kosár. Gombapaprikás, gombapörkölt, leves, nagyon finom és egészséges, a vargányát szárították is, Ma már kevesebb a szamóca is. Kis szemű erdei eper csodálatos illattal, ízzel. Megmostuk, úgy ettük, vagy üveg pohárba tettük, kiskanállal osszenyomkodtuk. Ha fokozni akartuk az élvezetet, tettünk rá házi tejfölt, esetleg egy kis porcukrot, számomra ez a legfinomabb csemege. És a patak! Nagyon tiszta vize volt, ittunk is belőle. Nyáron a nagy melegben is finom hűs volt, úgy éreztem mintha sűrűbb lenne mint a városi ivóvíz.
A faluban nem alakult TSZ, a családok többségének volt pár hold földje, amit műveltek. Termeltek búzát is. Aratáskor összeálltak, a férfiak kaszáltak, a nők voltak a marokszedők. Mi gyerekek kosárban vittük az ebédet nekik, nagy fémkannában a hideg ivóvizet. Mindig megcsodáltam a búza között növő pipacsot, búzavirágot, ezekből szép csokrokat készítettünk. Az aratás végén közösen cséplőgépet béreltek, a búzát egy közeli malomban őrölték meg. Minden hasznosult: a lisztet sütéshez, főzéshez használták, a korpát az állatok ettek, a szalma ment az istállóba a tehenek alá. Nagyon tetszettek a falusi virágos kertek is. A házak előtt elkerítve tavasszal, nyáron is szépek voltak, de a legszebbek talán ősszel. Szerettem a konyhákat a fa tüzelésű sparherddel, a falakon a virágmintás városlődi kerámia tányerokkal. Ezek és a sparherd mellett a fahasabok számomra nagyon élővé tették a teret, kint a virágos- és zöldséges kértek, a fű, az erdő.
A lányoknak emlékkönyv volt, ami egy bőr- vagy műbőr kötésű, vastag fehér papírlapokból álló könyv.
Nem volt internet, Facebook, a lányok névnap, születésnap, családi események alkalmából ebbe írtak jókívánságokat egymásnak, és nagyon szép virágokat rajzoltak bele. A búzaföldek, a virágos kértek, a kerámia tányérok virágai és az emlékkönyvekbe rajzolt virágok számomra egy sajátosan szép világgá álltak össze.
Nagy élmény volt, amikor nagymama péntekenként kenyeret sütött a kemencében. Ez egy kerek, öt kilós, kovászos kenyér volt, ami még hatnaposan sem morzsolódott. Amikor sült, fenséges illatok jöttek a kemencéből, a héja is nagyon finom volt. Egy szelet zsíros kenyér a kertben frissen szedett paprikával, paradicsommal, zöldhagymával a kedvencek közé tartozott. Nagymama sütött házi rétes tésztából túrósat, mákosat, káposztásat. Termeltek káposztát, mákot, volt házi túró, tejföl.
Ezekből egy körözött, túrós csusza nagyon finom volt. Csehbányán jó minőségű krumpli is termett. Anyám másik nővére, Krisztina néni nagyon finom tócsit készitett, a tepsiben vastagon elteritett alapanyag a sparherd sütőben lassú tűzön sült meg. A teteje aranybarna lett, a tepsivel érintkező része sötét barnára sült, talán ez volt a legfinomabb. A tetejére tett házi tejföllel lehetett fokozni az élvezeteket.
Mária néni bablevese is a kedvencem volt a kertben frissen szedett juliska babból, zöldségekből, krumpliból A leves színe szinte fehér lett a házi tejföltől. Számomra ma is az a bableves, a tócsi, a kenyér. Az egyszerűség dicsérete: mit ki lehet hozni a lisztből, krumpliból, babból, a káposztából a finom fűszeres káposztás rétessel.
Szinte önellátók voltak, tartottak állatokat: teheneket, tyúkokat, disznókat. A teheneket reggel kihajtották a legelőre, késő délután jöttek vissza. Kiváló minőségű tejet adtak, egy részét eladták, a maradékból túrót, tejfölt készítettek, megitták. Minden gazdának volt szekere, ezt is a tehenek vontatták. A trágya ment a földekre. A tyúkok a baromfiudvarban kapirgáltak, kaptak búzát, kukoricadarát. Mindezt kiváló minőségű tojással hálálták meg. A disznók ólban laktak, 'ha volt ételmaradék, ők kapták, nagy üstökben főztek is nekik. Az üstökben héjas krumpli, darabolt tök, korpa, csalán, víz került. A korpát a emberek nem fogyasztották, a disznókkal etették meg. A csalánt a gyerekek szedték, szecskavágóval vágták össze. A főzés vége felé már olyan illatok jöttek, hogy mondtam is nagymamának: Nagymama, hadd kóstoljam meg, olyan jó illata van!
Jaj, dehogy kisfiam, az a disznóknak lesz! Éhes vagy, adok neked valami finomat! - mondta nagymama. Szerintem ezek az emberek számára is jó alapanyagok lettek volna. Kiváló húst adtak a disznók, nem akarom a húslevest propagálni, de tény, hogy a csehbányai hurka, kolbász, sonka fogalom volt. Értettek a füstöléshez, ez nem gyors pác, vagy gyors füstölés volt. Egy csehbányai sonkából, tojásból készült ham and eggs-hez azt hiszem, egy angol úr is gratulált volna.
Kedvencem a Főtérrel szemben elhelyezkedő kis fennsík, a Grund, az új út az erdőben, a Torna-patak forrásvidéke, a Mária-kápolna. A kis kápolna a falu szélén az erdőben található. Kint is vannak padok, jó itt üldögélni, merengeni, nagyon jó kisugárzása van a helynek. Kijövünk az erdőből, szemben Kab-hegy, jobbra Városlőd, a távolban Ajka gyárkéményei.
A mai faluban nagy a csend, nem zörögnek szekerek, alig vannak állatok. Szép napsütésben többször jöttem a Grundtol felfelé, és úgy éreztem, minden a helyén van, a falura is rávetul az erdők örök harmóniája.
Tiszta levegő és víz, vegyszer- és műtrágya mentes élelmiszerek, tiszta emberek - egyszerű ez nagyszerű világ volt ez. Minden szerves, szerves kapcsolódások, távol a diszharmóniától és a műanyag dolgoktól. Ez az, amit nagyon elfelejtettük: az egyszerűből kihozni a maximumot, s felismerni, milyen hasznos és szép is ez. Kemény munka volt e mögött, gyerekként is rájöttem erre.
Hajnali fél hatkor a szekerek zörgésére ébredtem. Mentek dolgozni a földekre, és sokszor este érték haza. Működött a közösségi szociális háló - ha valaki megbetegedett, látogatták, vitték az ételt, segítettek neki. A nagyobb munkákat közösen végezték.
Az öregek nem kerültek szociális otthonba, a nagy családdal éltek.
Ma azt halljuk, baj van, felborult az egyensúly, baj van az emberiség öko lábnyomával.
A konzumvilág áruközpontjainak tömött bevásárlókocsijai tele szép csomagolású áruval. Hogy belül mi van, azt sokszor jobb, ha nem tudjuk - a legegyszerűbb élelmiszerekben is többféle adalékanyag van. Belefulladunk a hulladékba, a szemétbe, akkor hulladék alig képződött, szinte minden hasznosult. Egyre több ember érzi, hogy nem jó ez így, és próbál kiutat keresni.
Köszönöm nektek, akik velünk vagytok, és nektek is, akik már nem, hogy fogtátok a kezemet, ha kellett, éreztem óvó szereteteket. Most látom, milyen fontos számomra, hogy segítettetek egész fiatalon megismerni és megszeretni az erdőt, a természetet, közösségeteket.
Csopak, Csehbánya, Csend. Úgy alakult, hogy ez a három szó - és tartalom - fontossá vált az életemben.
Örülök, hogy így alakult. Sokat kaptam, s kapok tőletek.
Szöveg: Poller Imre
Kép: Polgár Martina/Straub Ferenc/Egri Rozália
