A festészet kapcsán egyfajta kegyelmi állapotot élhetek meg. A teremtés apró homokszemeként részt vehetek a magam részéről is a világot formáló és szebbé varázsoló változásban. Oravetz Dániellel beszélgettünk. 

Miért váltottál? Az üzleti szférából a kulturálisba léptél. Racionálisból az irracionálisba.... Mi volt az a pont, ami döntő volt?

A kérdés elgondolkodtató és rendkívül mély. Visszatekintve az elmúlt évtizedekre ez egy igen összetett folyamat volt. A váltásra hosszú évek óta készültem legbelül, azonban életem egyik mélypontján, egy terápiás rajztanfolyamon indult el a valódi változás bennem. Néhány nap alatt ráeszméltem, hogy van érzékem a rajzoláshoz, a vizuális művészetekhez, és megszületett bennem az elhatározás, hogy festőművész leszek.

Ki segített? Mi inspirált, inspirál?

Feleségem és barátaim unszolására mestert kerestem s találtam is, Horváth Lajos személyében. Lajos Mester műtermébe négy évig jártam, és hétről hétre sajátíthattam el a
festészet alapjait, technikáit, mesterfogásait. Felemelő élmény volt ez az út, még akkor is, ha lelkileg megannyi változással és kihívással járt. Az inspirációt mind a mai napig a belső világomból merítem. A festészet és a művészet gyógyító ereje segít hidat képeznem a legbelső énemtől a közösség irányába. Szeretem látni a kiállításaimon, hogy a képeim nem csupán vizuális élményt nyújtanak a szemlélőiknek, hanem bevonják őket, élményeket, gondolatokat és érzelmeket hívnak elő belőlük.

Ha nézem a képeidet az első, ami hatással van rám, azok a színeid. Teljesen felkavarnak, rabul ejtenek.

Jóleső érzés, hogy ezek szerint Rád is hasonlóan hatnak az alkotásaim, köszönöm a megerősítésed. Sokan mondták már, hogy egyedi a színhasználatom, ez a szakemberek
szerint mentális problémámnak is köszönhető. Ugyanakkor tudatosan is törekszem arra, hogy napról napra megpróbáljak újat hozni a világba, olyan különleges élményt nyújtani a képeimen keresztül, amit előtte így még nem élhettek meg a művészetkedvelők. Az alkotás folyamata hihetetlenül inspiráló érzés!

Hogyan építed magad? Mennyire vagy tudatos az alkotásban... 

Arra törekszem, hogy napról napra felülmúljam önmagamat. A festészet kapcsán egyfajta kegyelmi állapotot élhetek meg. A teremtés apró homokszemeként részt vehetek a magam részéről is a világot formáló és szebbé varázsoló változásban. Picit olyan érzés, mintha az univerzumunk legnagyobb művészének, az Örökkévalónak lehetnék egy apró mókusszőr az ecsetjén. Ehhez pedig alázat, nagyon mély tudatosság és önátadás szükséges. Sajnos Lajos Mester néhány éve elhunyt, így egyedül haladok tovább az úton, viszont kedves művésztársakkal rendszeresen összejárunk, és inspiráljuk egymást a fejlődésben. Nem egymással vagyunk versenyben, hanem önmagunkkal. Atyai jó barátom Sáska Tibor, aki korábbiakban, még menedzser koromban foglalkozott velem néhány hónapot. Ma is szeretettel emlékszem azokra az időkre. Egykori történelem tanárom, dr. Praznovszky Mihály irodalomtörténész is meghatározó példaképem, aki legutóbbi tihanyi kiállításom megnyitóján igazi békebeli, kávéházi hangulatot varázsolt az egybegyűltek nagy örömére.

És a marketingben?

A jó öreg marketing... Sajnos mai rohanó világunkban ezen a területen is állandó és folyamatos tudatosság szükséges. Szomorú tény, hogy ma már a kultúra és művészetek terén is egyre nagyobb jelentősége van a marketing és PR tevékenységnek. Azt gondolom és tapasztalom is, hogy ezek nélkül rendkívül nehéz elérni ma már a közösséget, a műkedvelőket egyaránt. Hosszú évekkel ezelőtt jött szembe egy ezzel kapcsolatos gondolat: “Ma már nem elegendő a legjobb egérfogót gyártanunk, hanem meg kell tudnunk mutatni az utat az embereknek a műhelyünkhöz, ahol mindez elkészül.” Álmomban sem gondoltam volna, hogy ez a festészetre is igaz lesz egyszer...

Egyedül dolgozol, magányosan, vagy keresed a társakat?

Alapvetően magányos farkas vagyok a művészet rögös útján, ugyanakkor az élet olykor mellénk rendel bennünket segítő társakat. Az idei év nagy ajándéka számomra dr. Bujáky Éva művészet terapeutával kötött barátságunk, akivel közös terveken törjük a fejünket. Tihanyi kiállításom kapcsán szintén baráti szál alakult ki Bánhalmi Norberttel, aki a tihanyi Rege Galéria művészeti kurátora, fotóművész és marketing szakember egy személyben. A festészet terén Sáska Tiborral vagyunk közeli kapcsolatban, s már nagyon várom a hűvös, együtt átbeszélgetett téli estéket.

Merre tovább? Jól ismerlek, tudom, vannak terveid....

Továbbra is célom a személyes fejlődés, és vele párhuzamosan a közösség fejlesztése is. Jelenleg egy újabb szellemi közösség létrehozásán dolgozunk dr. Bujáky Évával, akivel a “Művészkör”-t közösen álmodtuk meg. Elképzelésünk szerint egy rajzolás és festészet iránt érdeklődő, a művészetre fogékony alkotói kört hívunk életre, melynek tagjait kísérjük a művészet útján. Legyen szó hobbiról, önismeretről vagy akár a festészet iránt mélységében érdeklődőkről.

Szöveg: Pethő Imre
Fotó: Babják Tamás