A nyugati civilizáció szó szerint retteg a haláltól, míg a kelet az élet részének, legfontosabb részének tekinti. 

A halállal alapvetően más viszonyt ápol a nyugati és a keleti civilizáció. 
Nyugati, állandó fejlődésre épülő civilizáció elutasítja a halált, az öregedést. Megszállottan, vakon csak a fiatalságban, az örök fiatalságban, az egészségben hisz. Az élet, a sikeres, állandóan fejlődő, mindig magasabb szintet elérő út. Számára csak ez felfogás elfogadható. Az élet a gazdaság, vagyis a fejlődés része. Nem lehet része a hanyatlás, az öregedés, a betegség, a halál.

Elfordul tőle. Elutasítja. Fél, retteg tőle. Sokszor még a nevét sem lehet kimondani. Ha halállal találkozik, nem is tudja, mit mondjon, hogy reagáljon. 
A halál, az öregedés nem divatos, nem stílusos számára. Nem része a csillogásra vágyó világképnek, mert szomorú, depresszív, sötét színű valami. Nem is akar tudomást venni róla. Nem akar tanulni róla. Semmit sem akar tudni róla. Nem ismeri, ezért retteg tőle. 

Az öregekkel sem tud mit kezdeni a nyugat. Csoszognak, nem dinamikusak, gond van velük, csak az időt pazaroljuk rá. inkább bedugja őket egy otthonba, elfekvőbe, vagy elfelejti, és magára hagyja. 

Kelet ezzel szemben jó viszonyt ápol a halállal. Az élet részének tartja. Számára érték az öregedés, elfogadható a betegség, és az élet vége, egyfajta célja a halál. Az öregek a család fontos, megbecsült tagjai, akik sokat tudnak az életről, akiknek hatalmas tudásuk van, akik bölcsek. Értékesek. Jó velük lenni. Ezért is laknak velük, vagy a közelükben. A betegség sem lehet gond, mert egyfajta tapasztalás, ami előbbre viheti az életünket.

Számukra a halál, az öregedés, a betegség az élet része. El kell fogadni. „Élni kell velük”, nem menekülni elölük, vagy éppen tagadni. 

Tanulják a halált. A halál nem az élet része. Egy állomás. Egy új kezdete. Vannak olyan kultúrák, ahol az idősek eldöntik, eddig éltek, elég volt, elmennek. A család összejön és ünnepelnek.  

A nyugat is változik. Vannak és voltak olyan családok, akik értékesnek tartják az idősebb tagjaikat. Figyelnek rájuk, gondozzák őket. A katolikus egyházak mindig segítettek. Megjelentek a halállal foglalkozó terápiák, terapeuták is. Hospice házak működnek. Egyre többen fordulnak a keleti gondolkodás felé. Mondhatjuk, dolgozunk magunkon, fejlődünk. 

IDÉZETEK

Tudod, mi a halál? Doktor, aki mindenkit meg tud gyógyítani. Egy tanár. Tudod, mi a halál? Tudod, ki az? Az anya, aki a néma gyereknek is érti a szavát. Egy bíró, aki mindenkinek igazságot ád. Egy Korán, ami mindenki előtt kinyílik, és mindenről felvilágosít, és mindenért megvigasztal. Tudod, mi a halál? Egy párna. Az embernek csak le kell tenni rá a fáradt fejét. Egy csendes óceán, ami mindent elnyel. Egy reggel, amikor nem kel fel a nap, mert úgyis világos van.

Szép Ernő

Halhatatlanságról álmodunk - az embert nézve, milyen képtelenség, az emberiséget látva azonban nem az. Így élnek lelkeink is a maguk birodalmában, miként az emberiség lakja a földet szüntelen.

Seneca

Ha az élethez ragaszkodunk, akkor a testet és annak örömeit szeretjük, s csak az átmenetitől félünk, mely a véghez vezet, de nem a haláltól.

André Suarés