Polgár Martina idősek gondozásával foglalkozik. tapasztalásait osztotta meg velünk.

"Amikor megszületünk, körülrajong a család. Ünnepelve, babusgatva érkezünk az új világba. Amikor azonban visszatérni készülünk, sokszor magunkra hagyatva, fájdalommal és keserűséggel átitatva egyedül kell, hogy magunk mögött hagyjuk a földi világunkat." Buda Katalin

Idős emberek magánnyal, betegséggel küzdenek. Sokan nem is akarnak élni már. Hogyan lehet es kell ápolni őket? Célok kellenek nekik? Apró örömök? Szeretet? Ölelés, simogatás? 

Jelenleg 3 idős lélek van a szárnyaim alatt, két néni, akiket heti rendszerességel látogatok és egy bácsi, akihez mindennap megyek reggel és este, ha szükség van rám, akkor napközben is. Egyikük sem szorul szakápolásra, így aztán az én dolgom a hétköznapi feladatok ellátása, illetve a mentális egészségük fenntartása. Mindegyikük nehezen viseli, hogy már nem olyan hatékony, a mozgásukban is korlátozottak és bizony nagyon sok lelki terhet cipelnek.Túléltek több háborút, elvesztették társukat, s van aki mellett nincs ott a család.
Van amelyikük már szeretné elhagyni a földi létet, sokszor hallom, hogy ez már nem az ő világa. Ilyenkor szóba kerül a halál, hiszem, hogy fontos erről beszélni, tudom, hogy sokan félnek tőle, de a halál nem jelent semmit, csupán átmegyünk a túloldalra.
Ahhoz, hogy a nehézségeket könnyebbé tegyük, megküzdési stratégiákat alkalmazok náluk, olyan célokat tűzünk ki, amiket meg tudnak még valósítani és próbálom rávilágítani őket arra, hogy ha a körülményeket kicsit háttérbe szorítjuk, mi az amiért hálásak lehetnek a Most-ban.
Mivel egyedül élnek és kevés vagy szinte nulla az örömforrásuk, a szeretetre, az apró kedvességekre nagyon odafigyelek, hiszen a Lélek ezekből táplálkozik, igazából olyan, mintha kaptam volna újra  3 nagyszülőt :) 
Felelősséggel tartozom értük.

Milyen az ápolás napi rutinja? Mennyi lelki segítség? Mennyi fizikai?

A bácsinál tudok rutinról beszélni, hisz csak vele vagyok mindennap. Reggel 6.30-kor hívom telefonon,így indul a nap, ez az első kapcsolódási pont, merthogy nagyon fontosak ezek, biztonságot adnak nekik. Este már mindent előkészítek a reggelihez, de neki is hagyok feladatot, hogy ne hagyja el teljesen magát, úgyhogy mire 8.30-kor érek oda hozzá, addigra már felöltözve és megreggelizve vár az ablakban :) Másfél órát töltünk együtt, az éppen arra a napra beütemezett feladatokat végezzük el. Megérkezik az ebéd, ha aznap nincs, mert zárva a kifőzde, akkor főzünk valamit, mert bár sokszor jön az a válasz, hogy "majd eszem hideget", de ahhoz ragaszkodom, hogy a napi egyszeri főétkezés meglegyen. Délután 3 órakor ismét telefonálok, hogy minden rendben van-e, ezzel is kicsit kizökkentem a nagy csendből angyalomat :) 17.30- kor vacsora és akkor vannak a nagy beszélgetések.Olyankor lelkizünk :) Este 8.30-kor hívom még egyszer, a "Mi újság a Futrinkában és hogy rajta van-e a pizsi" :) Hiszem, hogy a nehéz helyzeteket, az elkeseredettséget a nevetés és a viccelődés kicsit oldja, így aztán ezt a napi rutinba is belecsempésztem.
Úgy érzem, ha valóban az a cél, hogy a helyzetekből a lehető legtöbbet kihozzuk, akkor fele-fele arányban fontos a fizikai és a lelki segítségnyújtás is hiszem a test és a lélek egyszerre kell, hogy jól működjön. 

Modern világ elfordul az időstől. Nincs haszna, nem fontos. Bedugja egy otthonba - jobb esetbe. Keleten értéknek tartják őket. Te ezt hogy látod? Mit tapasztalsz?

Szomorúan tapasztalom, hogy valóban olyan világot élünk, hogy sokszor alakul úgy, hogy az idősek életük utolsó szakaszában egyedül és magányosan maradnak. Legtöbbjük már elvesztette a társát, családok szakadtak szét. Vannak akik küzdenek és vannak akik teljesen elhatárolódnak amikor a szerettük idős lesz.
Nem ítélkezem, tudom hogy nem könnyű, sem a családnak, sem pedig az idősnek, mégis úgy érzem és hiszem, hogy kiváltság kísérni és fogni a kezüket, amíg még velünk vannak.
Ha pedig ott lehetünk abban a pillanatban, mikor a szív megpihen, egy  ajándék a Gondviselőtől. Hatalmas lelkierő és szeretet kell hozzá, de saját tapasztalatból mondom, a halál pillanata egy betegnél vagy egy idősnél hálával teli, mert abban a pillanatban megérted, milyen fontos az életünkben a szeretet és az elfogadás.

Meddig lehet vállalni ápolást. Meddig bírod még? Kapsz segítséget?

Egyelőre ügyesen vesszük az akadályokat segítség nélkül, igyekszem legjobb tudásom szerint tenni a dolgom, de nyilvánvalóan, ha állapotuk bármilyen okból kifolyólag romlana, akkor biztosan találunk olyan segítőt, aki kiegészít majd. Amíg szükség van rám, addig kell bírni. Bíznak bennem és számítanak rám, nem hagyom őket cserben. Olyanok, mint a gyerekek. Éppen ezért nem vállaltam több időst, mert így tudok teljes valómmal figyelni rájuk.
Lélekgyógyászként hiszem, hogy csak akkor tudom jól végeznezni a feladatom, ha van bennem lelkierő, megértés, türelem és szeretet. Ezért mindennap teszek azért, hogy ez így is maradjon.
Nagyon sokat segített nekem a szolgálat útján Buda Katalin írónő, tanítóm és Barátom! Szívből ajánlom A csendnek hangja van című  könyvét, aminek az ajánlóját egy háziorvos írta.

Polgár Martina