A színházak elsők között váltak az új koronavírus elleni védekezés áldozatává. Egyik napról a másikra értek véget a próbák és álltak le az előre bejelentett műsortervvel. A Veszprémi Petőfi Színházban mégsincs csend, a munka más irányban halad tovább, biztosítva a dolgozók lelki egyensúlyát, és igyekeznek megtartani az élő kapcsolatot is a közönséggel.

A Sírpiknik című komédia utolsó próbáinak egyikén jelentették be, hogy veszélyhelyzet lép életbe Magyarországon, ami jelentősen érinti a színházak működését. Már csak kettő nap volt hátra a premierig, az alkotók hat hete vártak arra a pillanatra, hogy közönség előtt mutathassák be a darabot.

Mindenkit sokkolt a váratlan döntés, de tovább kellett lépni, ráadásul minél előbb. – Előtört belőlem a mentálhigiénés vénám, és azon kezdtem el gondolkodni, miként lehet a munkatársak, társulati tagok lelkét olyan szintre hozni, hogy ne legyen annyira megterhelő ez a hatalmas változás – mondta el kérdésünkre Kellerné Egresi Zsuzsanna, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatóhelyettese.

Sok teátrum rövid idő alatt áttért a virtuális térbe, de a színház igazgatója és igazgatóhelyettese szerint a színháznak élőnek kell maradnia és ezt igyekeznek addig fenntartani Veszprémben, amíg erre lehetőségük van. A bérletes közönség nagy része ráadásul közelít a nyugdíjas korhoz, vagy éppen szépkorú, akik nehezebben ismerik ki magukat az internet világában. – A színháznak gyógyító ereje van, ami az alkotónak és a befogadónak egyaránt jó érzés – vélekedett az igazgatóhelyettes, hozzátéve, egy-egy előadás egyben lelki egészséggondozás. Ezt igyekszik pótolni a “Maradj otthon, majd mi megyünk” kezdeményezés, aminek részeként a város több pontján rövid élő műsorral lepik meg a veszprémieket. Minden alkalommal emberek százai figyelték az ablakokból, erkélyekről a műsort, az előadók pedig többször felhívták a figyelmet a legfontosabbra, mindenki maradjon otthon. – Könnyekig ható dolog volt, ahogy a hatalmas panelházakban tapsoltak a nézők és kiabálva köszönték meg a műsort, vagy amikor egészségügyi dolgozók hívtak fel minket, hogy töltést adtunk nekik és újult erővel indulnak dolgozni – emlékezett vissza Kellerné Egresi Zsuzsanna.

Egyelőre az élőséget próbáljuk hangsúlyozni, ez az egész a színház varázsa, ez élteti. Ezt a varázsát elveszíti, ha online térbe helyezzük – vélekedett az igazgatóhelyettes, de ha arra kényszerülnek, megteszik ezt a lépést is. Most főleg beszélgetős műsorokban gondolkodnak, kulisszatitkokat tárnának fel, ahogy az történt már több alkalommal a Petőfi Szalon alkalmával, aminek minden egyes estjén egy-egy színházi szakmát mutattak be a nézőknek.

Közben a háttérben más munkafolyamat is zajlik. A színház minden kapacitása felszabadult, de a varrógépeket nemcsak jelmezek készítésére lehet használni, hanem tökéletesek egészségügyi maszkok varrására is. – A Csolnoky Ferenc Kórháztól kaptunk egy mintadarabot, beszereztük a szükséges alapanyagot, így most már naponta tíz munkatársunk bevonásával – az egészségügyi előírásoknak megfelelően – készülnek a maszkok – mondta az igazgatóhelyettes. Először a frontvonalon tartózkodóknak készítenek maszkokat, kórházi dolgozóknak, az idősgondozásban résztvevőknek, a Farkasgyepűi Tüdőgyógyintézetnek, háziorvosoknak, fogászati ügyeletnek és a gyógyszertáraknak igyekeznek eljuttatni. A későbbiekben a szabad kapacitások függvényében (megfelelő alapanyag biztosítása után) másoknak is készülhetnek maszkok.

A dolgozók – akiknek hálás szívvel köszönjük a munkájukat – láthatóan élvezik az alkotást, a segítségnyújtást, együtt vannak, hasznos dolgot végeznek, ráadásul jótékony célra. Így mindannyian azt érezzük, hogy erős összefogással előbb térhet vissza a színház és a nézők igazi kapcsolata – jegyezte meg Kellerné Egresi Zsuzsanna.

A Sírpiknik című előadás bemutatója végül nem maradt el, de azon kizárólag a színház dolgozói vehettek részt, amolyan „zártkapus” főpróba keretén belül. Óriási, álló vastapssal zárult a produkció és valami furcsa, addig soha nem tapasztalt érzés lengte be a nézőteret, az összetartozás szinte kézzel fogható volt. Igazi TÁRSULAT ült a nézőtéren! A nagyon nehéz időszaknak – még akkor is, ha a közönség hiánya maróan fájdalmas is volt egyszerre – vannak pozitív hatásai is.

Cseh Zoltán
Fotók: Veszprémi Petőfi Színház