Tanítással is foglalkozik, családokat, gyerekeket segít és mindent megtesz a házasságért: természetesen nemcsak a saját házasságáért, hanem másokéért is. Kulcsfontosságúnak tartja a harmóniát, az otthon melegét és az önismeretet, ám őt nem sokan ismerik igazán. Akit legtöbben "Porga Gyula, a polgármester feleségeként" említenek: a veszprémi kislány, a veszprémi felnőtt, anya, társ és az élet igazi értékeiért dolgozó nő. Héthelyi Rékával beszélgettünk.

– Mit jelent Önnek a nőiség?

– Ez egy többrétegű dolog, hiszen vagyunk egyszer nők, közben anyák, feleségek és társak: ezek a szerepek összefűződnek és kölcsönösen erősítik egymást. Egy nő egész életében ad, határtalan szeretetet, biztonságot gyermekei, szülei és társa felé egyaránt: sok mindent, amit egyszer mi is megkaptunk. A családunkban ez nagyon érdekes, hiszen van két lányom, így amit én felhalmoztam tapasztalatot az idők során, már biztosan tudom nekik odaadni.

– Mi az a nagy lecke, amit mindenképpen át szeretne adni a lányainak?

– Nincsen biztos recept: az életnek vannak különböző szakaszai, új helyzetek, fordulópontok, amiket mindenkinek meg kell élnie. A kérdés inkább az, hogy ezekre ki hogyan reagál: a gyermekeinkkel egymást formáljuk, de időnként teljesen máshogy viszonyulnak szituációkhoz, mint ahogy mi előzetesen gondoljuk. Ez természetes, hiszen teljesen más világban fejlődnek, nőnek fel, mint mi. A kulcs egymás kölcsönös megértése és a közös csiszolódás, hangolódás. Én a szüleimtől, családomtól megkaptam a biztonságot, az igazi “otthon melegét”, az értékeket, amiket képviselek, és amit most átadunk a gyermekeinknek. Apró rezdüléseket, finom mozdulatokat veszünk át nagymamáinktól, apáinktól, észrevétlenül, de mégis hasonlóan éljük az életünket. 

A mai napig a nagymamám kézzel írt udinei szakácskönyve alapján készítem a ketchupot és ugyanazokat a virágokat ültettem a kertbe, mint gyermekkoromban a nagypapámmal. Ezek nem tudatos dolgok, hanem megélt minták, de egyértelműen mutatják, hogy a legfontosabb, amit az új generációnak nyújthatsz, az az “igazi otthon”, és ez talán mindenkinek kicsit mást jelent.

– Ki a példaképe, van olyan személy, aki mindig inspirálta?

– Apukám egy kategória volt számomra: hazaszeretetet, kitartást, erőt tanultam tőle, miközben a legszebb emberi hivatást végezte, a gyógyítást. Orvos volt, segített és élete során megküzdött mindenért. Az 1956-os forradalom kitörésekor szabadult a váci fegyházból, majd Stockholmban kapott állásajánlatot, ő mégis maradt: tüdőgyógyászként dolgozott a TBC-sek mellett, de itthon volt, és ez neki többet jelentett egy jó pozíciónál.

– Talán ez a kérdés titokban mindenkit érdekel: milyen a polgármester feleségének lenni? Milyen nehézségekkel, kihívásokkal jár, ha a férjünk, édesapánk az otthonunkat jelentő város polgármestere?

– Én inkább úgy fogalmaznék, milyen Porga Gyula feleségének lenni. Természetesen voltak nehezebb időszakok, kihívások, feladatok, de talán soha nem ismerhettem volna meg ennyi jó embert, ha az életünk máshogy alakul. Nőként plusz feladat, de a 20 év házasság alatt én úgymond belenőttem ebbe a helyzetbe. Kezdetben úgy gondoltam, hogy a választás másnapján folytathatjuk ugyanazt az életet, amit eddig: ez egy bizonyos szintig igaz, de igényel változásokat, alkalmazkodást.

Anyaként jóval nehezebb, hiszen a gyerekeket mindketten féltettük: soha nem felejtem el, amikor először látták az apjukat óriásplakáton. Ezt egy egészen kisgyermek nehezen éli meg, de mostanra már értik a történéseket, érdeklődőek, tisztelik az apjuk munkáját, sőt bizonyos esetekben példaként tekintenek rá.

– Ön mivel foglalkozik?

– Amikor kerestem az utam karrier szempontjából és kilenc év itthonlét után, nyilvánvalóvá vált, hogy nem fogok tudni visszamenni a régi munkahelyemre dolgozni. Akkor talált meg a Házasság hete, majd az ötletből programsorozattá cseperedett a rendezvény. Házasságban élni jó, és ezt próbáljuk megmutatni, elmondani, illetve azt is, hogy ez nem csak egy rózsaszín történet, hanem egy folyamatos, életen átívelő, kölcsönös önismereti munka.

Mindig vannak pillanatok, amikor úgy érezzük, megéri évről évre megszervezni: az idei kisfilmben volt egy jelenet, amikor egy felvidéki fiú mondta, hogy végre van feleségem. Küzdöttek érte, akarták, és ez rendkívül szép, hiszen sokan azt mondják: ez csak egy papír. Pedig valójában sokkal több – nekik fontos volt. Részben ehhez kapcsolódva nagy örömet jelentett számomra a Családika családi közösségi tér kialakítása, illetve az Anya kávézó programjainak az elindítása.

Tavaly decemberben ért a megtisztelő megkeresés, hogy vállaljam el a Három Királyfi Három Királylány Mozgalom mentori feladatait, amire egyből igent mondtam, hiszen egy ilyen értéket képviselő program részesévé válni csodálatos. A mozgalom célja a családok fontosságának hangsúlyozása, családok támogatása, a gyermekvállaláshoz szükséges feltételek előteremtésének segítése.

Alapvetően pályázatok írásával, pályázat szakértéssel foglalkozom évek óta, illetve most új eleme az életemnek a tanítás: a Máltai Szeretetszolgálat Angyal Tanoda programjának keretében tanítok. Eredetileg magyar szakos tanárként végeztem, így az, hogy gyerekekkel foglalkozzak, számomra természetes volt. Ám ez egy adok-kapok folyamat: én is tanulok. A gyerekek megtanítottak arra, hogy hálát kell adni azért, hogy itt élsz, élhetsz, és mindenért, amid van.

– Mi jelenti Önnek a kikapcsolódást? Hogyan pihen a család?

– Én nyaranta két barátnőmmel gyalogolok: két éve, Medjugorje-ba mentünk először. Szarajevóban leszálltunk és egy hátizsákkal gyalogoltunk 200 kilométeren keresztül a Dinári-hegységben. Tavaly az Appennineken mentünk, Assisitől Rómáig. Nem könnyű, de ezek a gyaloglások rengeteget adnak: megcsinálod, végigmész, elereszted ami a hétköznapokban van.

Az év többi részében minden reggel 5 kilométert futok a kutyánkkal, Belmondoval. A futás, a természet közelsége a legjobb napindító: a többi feladatnak már úgy állhatsz neki, hogy ma már csináltál valamit.

A legnagyobb közös kikapcsolódás a családi olaszországi nyaralás, a nyári időszakig pedig a főzések, a kertészkedés. Nálunk mindenki szívesen süt-főz: a két fiú szereti uralni a konyhát, egész menüket készítenek el, de most a legnépszerűbb a kenyérsütés. Mindannyiunk számára kedvelt időtöltés a színház: rendszeresen járunk előadásokra a városba és Budapestre is.

– Veszprémi lányból veszprémi nő, anya lett. Úgy tudom, a környéken nőtt fel, itt töltötte a gyermek éveit. Milyen veszprémi nőnek lenni? Milyen érzések kötik a városhoz?

– Alsóörsön és Veszprémben nőttem fel, így nekem a város az otthont jelenti egyértelműen. Amikor anyukámat meglátogatom, azokon a körökön, utakon megyek, ahol kamaszkoromban, és ezek az emlékek, ismerős helyek boldoggá tesznek.

Itt gyereknek és anyának lenni is jó, hiszen a város közel van a bakonyi kiránduló helyekhez és a balatoni vízparthoz is: a túrázáshoz és a fürdőzéshez is minden lehetőség adott. Számomra a Balaton, Veszprém és a Bakony nem egy különálló rész a városhatárokkal, hanem egy egységgé olvad a gyerekkori emlékekkel. A bakonyi természet ritmusa, a reggeli fürdőzés, a nagymama lángosa és az esti kertmozi: ez mind Veszprém. 

 

Sulyok Georgina
Fotó: Kovács Bálint