a város arca
Arcvonal
KARDOS KLÁRA
Megosztani az örömöt

Az ember akkor érzi magát sikeresnek, ha visszajelzést kap arról, hogy amit csinál, azt elismerik. A dicséret pedig óriási hatalom, ráadásul ingyen van, nyugodtan élhetünk vele. Kardos Klára veszprémi szakpszichológust kérdeztük a sikerről és a férfi-nő közti különbségekről.


– Általában milyen állapotban találnak egy nőt, illetve egy férfit a 40-es évek?

– Általánosságról itt nem lehet beszélni, hiszen az, hogy hogyan érzik magukat az emberek a 40-es éveik elején, rendkívül függ az addigi életeseményeiktől és a személyiségüktől is. A szakmai életüket és a sikerességüket tekintve általában az emberek 40 éves korukra viszonylag magas szintre jutnak el. Karrierfüggő, de többnyire vezetők, vagy valamilyen vezető beosztásba kerülnek, akik pedig alkotómunkát végeznek, azok addigra megalkotják fő műveiket. Ami pedig a belsőt illeti, van, aki 15–20 éves életpályája alapján ezt a kort csúcspontként éli meg, míg mások számára éppen krízishelyzet. A szakmában ezt az időszakot életközepi válságként is emlegetik, az embernek ekkor kell döntést hoznia arról, hogy a továbbiakban miként képzeli el a jövőjét.

– Mennyire teljesítőképesek ebben a korban az emberek?

– Szerintem a 40-es éveik elején járó emberek mindenféleképpen nagyon magas teljesítőképességet nyújtanak. A férfiaknál úgy ötven éves koruk körül kezdődik el egy úgynevezett teljesítménycsökkenés, ami általában abból adódik, hogy nem annyira terhelhetők, mint azelőtt, és ugyanazokra a feladatokra már több időre van szükségük, mint tíz évvel korábban. Szomorú, de igaz, hogy a nők jobban tartják magukat. A teljesítőképesség-csökkenés a nőknél korábban kezdődik, és hosszabb ideig is tart. Általában az emberek utálják az öregedést. Ez gyakran vezet elkeseredettséghez, lehangoltsághoz, vagy akár a korábban említett krízishelyzethez.

– Mennyiben más egy nő, illetve egy férfi?

– Régen egy nő 50–60 éves korára már öregasszonynak számított, manapság pedig ha egy nő igényes, és van energiája arra, hogy magára is ügyeljen, akkor megfigyelhető, hogy szellemi és fizikai fittség szempontjából jobb állapotban van, mint korábban. Rengeteg olyan nő van, aki ebben a korban rendkívül aktív. A férfiak ebben a korban sokszor elveszítik realitásérzéküket, képesek felrúgni akár több évtizede tartó párkapcsolatukat, és egy fiatalabb hölgy társaságától remélni boldogulásukat. Természetesen a nőknél is előfordul az, hogy fiatalabb partnerrel igyekeznek megőrizni fiatalságukat, ám én egyiket sem tartom jó megoldásnak, hiszen az esetek többségében az idős korban fiatalabbra cserélt partnerkapcsolatok nem szoktak jól végződni. Természetesen lehetnek, és vannak is kivételek.

– Ön szerint mi a siker?

– Alapvetően az ember akkor érzi magát sikeresnek, ha visszajelzést kap arról, hogy amit csinál, azt elismerik, ezért nagyon fontos momentum, hogy ezt megkapjuk a környezetünktől. Az elismerés iránti vágyunk minden biológiai szükségletünknél erősebb, és azért, hogy ezt megkapjuk, rendkívül sok mindenre vagyunk képesek. A külső megerősítés pedig óriási hatalom. Nagyon sokan vannak olyan helyzetben, hogy élhetnének a dicsérettel és az elismeréssel – akár a gyereküket nevelő szülők, vagy alkalmazottjukat felügyelő főnökök –, de mégsem teszik. Ez nem kerül semmibe, hiszen ingyen van, ezért a válságra sem lehet ráfogni. Az elismerés hiánya minden életkorban rendkívül meg tudja keseríteni az emberek életét. Ha például a világklasszis művészeket nézzük, akiket életükben nem ismertek el, nem érezték magukat egyáltalán sikeresnek akár 20, vagy akár 50 évesen sem.

– Mi a bölcsesség? Mennyire van jelen ez a 40-eseknél?

– A bölcsességnek véleményem szerint mindenképp van egy olyan összetevője, hogy az ember nyugodtabb, tudja kívülről szemlélni a dolgokat, és akkora jelentőséget tulajdonít a történéseknek, amekkorák valójában, és nem esik át egyik végletbe sem. Fontos az is, hogy amit megtanult az ember, azt rendszerbe tudja tenni, és a kellő helyzetben alkalmazni. Szerintem az életkor előrehaladtával nem növekszik egyenes arányban a bölcsesség. Attól, hogy valaki 40 éves lesz, nem válik automatikusan bölccsé. Ha valaki ezt várja, az csalódni fog, mert ez szemlélet és tapasztalat kérdése. Találkoztam olyan fiatalemberekkel, akik hihetetlen bölcsen szemlélték az életet, látták az összefüggéseket és a következményeket, azonban van olyan eset is, aki 90 éves koráig él, és soha nem nő be a feje lágya.

– A kapuzárási pánik sok férfinál megjelenik. Mit jelent ez?

– A hiedelmekkel ellentétben a tapasztalatok azt mutatják, hogy a férfiak tragikusabban élik meg a kapuzárási pánikot, mint a nők. A férfiak általában a külsődleges jegyektől esnek kétségbe, például akkor, amikor észreveszik, hogy őszülnek, vagy hullik a hajuk. Míg a nők a kommunikációban, addig a férfiak versengésben jobbak, és az ifjú titánokkal való versenyt 40 körül már nehezebben veszik fel, amit sokszor rendkívül nehezen élnek meg. Ez egy bűvös kör: ha elkezd valaki fáradékonyabb lenni, akkor az edzés helyett még kevesebbet mozog, és aki még kevesebbet mozog, az elkezd hízni, onnantól kezdve még nehezebb rávennie magát a mozgásra. Ha emiatt beszűkül az ember élettere, és kevesebb emberrel találkozik, akkor könnyebben elmagányosodik. Erre jó odafigyelni. Azok, akik kevésbé igényesek magukkal szemben, ezt sokkal könnyebben viselik.
Nehéz, de az öregedéssel meg kell barátkozni, és el kell engedni azokat a dolgokat, amelyek már nincsenek. Ezt egyszerűen el kell fogadni, és nem ragaszkodni ahhoz, ami már elmúlt. Sokat emlegetett közhely, hogy minden kornak megvan a szépsége, de igaz: életkortól függetlenül, de mindig meg lehet találni azokat a dolgokat, amelyek örömet okoznak nekünk. Ha állandóan a negatívumokra koncentrálunk, akkor egy idő után nagyon rosszul fogjuk érezni magunkat.

– A férfi-nő szerepek sokat változtak az elmúlt években. A nők lettek férfiasabbak, vagy a férfiak nőiesebbek? A 40 éveseknél hogyan jelenik meg ez?

– Mind a kettő tapasztalható, de inkább úgy mondanám, hogy a nők szembesültek azzal, hogy nagyon sok mindenre képesek, aminek a lehetőségével élnek is, és nagyon sokszor fel is veszik a versenyt a férfiakkal. A hagyományos szerep szerint a férfi dolga az, hogy egyedül eltartsa a családot, és biztonságot nyújtson, amelynek fontos eleme az anyagi háttér. Ezt a fenntartó szerepet manapság nagyon kevés férfi tudja egyedül megvalósítani. A nők közül emellett pedig egyre többen élik meg, hogy nagyon is jól el tudják magukat tartani, nincsenek „kiszolgáltatva” a férfi eltartásának. A másik véglet pedig az, amikor a nők azon kívül, hogy szépek, nem sok mindent csinálnak. A kérdés az, hogy a férfiak szempontjából melyik a jó. Ahhoz kell egyfajta bátorság a férfi részéről, hogy bevállaljon egy olyan nőt, aki visszaszól, ügyes és önálló. Ezért a férfiak gyakran alulválasztanak, és inkább egy olyan nagy szemekkel bámuló partner mellett kötnek ki, aki istenként tekint rájuk, mintsem egyenlők legyenek. A nagyobb településeken ez a változás gyorsabban bekövetkezett, a kis településeken még a hagyományos modell tapasztalható.

– Nagy veszély a kiégés. Ez mit takar? Hogyan lehet ellene védekezni?

– Szinte minden életkorban előfordulhat kiégés, de a kor előrehaladtával nagyobb a valószínűsége. Szerintem ennek hátterében az áll, hogy az emberek nagyon kevés energiát fordítanak a feltöltődésre, ugyanis úgy használják magukat, mint egy akkumulátort, amit sosem töltenek újra. Pedig az utántöltés minden életkorban nagyon fontos, és 40 után erre különösen oda kell figyelni. Ez alatt elsősorban nem az éves nyaralásokat értem, hanem például a mindennapi mozgást és a szellemi feltöltődést, ami nem a tévénézés, és nem is az internetezés, hanem például az olvasás. A szellemi leépülés nagyon gyorsan be tud következni, ha az ember nem tréningezi az agyát. Az tudja az embert igazán feltölteni, ha egy átélt élményt van kivel megosztania.

 

Gesztesi Ákos
Fotó: Babják Tamás