Mi legyen a Rajk-féle ’56-os emlékművel?
Politikai vélemény-körkép
2007/10/04

A Veszprém Index 2007 őszén elindítja új rovatát (a Politikai Arénát), melyben minden hónapban egy-egy aktuális közéleti témáról kérdezzük e-mailben a helyi pártokat és azok képviselőit. Októberi kérdésünk: Ön (az Önök pártja) hogyan oldaná meg az 1956-os Rajk-féle veszprémi emlékmű problémáját? A kérdést minden veszprémi párthoz eljuttattuk, sajnos nem mindenhonnan kaptunk visszajelzést, a beérkezett válaszokat változtatás nélkül hozzuk le.

„Az Index ezt a kérdést tette fel: Ön (az Önök pártja) hogyan oldaná meg az 1956-os Rajk-féle veszprémi emlékmű kérdését?

Én azonban úgy gondolom, hogy nincs Rajk-féle ’56-os emlékmű, sem másmilyen. Éppen ez az, ami a legnagyobb probléma. Sikerült Veszprémnek elérnie, hogy a forradalom 50. évfordulóján nem állt egyetlen olyan emlékmű sem a városban, amelyik méltó helyszíne és dísze lehetett volna az ünnepnek, a megemlékezésnek.

Amit a Színházkertben látunk az nem más, mint egy ígéretes, de félig sem kész alkotás. Pontosan olyan látványt nyújt, mint a most épülő többfunkciós rendezvénycsarnok (korábban sportcsarnok néven): építésközi, nyers és kimunkálatlan torzó.

Nem véletlenül hozom ezt a párhuzamot, hiszen hosszú hónapokra megállt a csarnok építése, jó ideig a sorsa is kérdéses volt. Aztán végül mégiscsak megszerezhetővé váltak a szükséges engedélyek, mégiscsak sikerült a beruházáshoz pénzügyi konstrukciót illeszteni, az építkezés jelenleg is folyik. A tét pénzügyi és politikai értelemben is igen nagy volt, a városvezetés érdekelt volt a helyzet megoldásában.

Vajon most kisebb a tét? Pénzügyi értelemben egészen biztosan.
A Polgármester úr javaslata szerint a félig kész emlékművet el kell dugni Veszprém hátsóudvarába, a Barátság parkba. Azt, hogy mit gondolnak erről a legnagyobb lakótelepen élők, csak utólag, a döntést követően hónapokkal, lakossági fórum keretében kérdezi a város vezetése. „Önöknek jó lesz egy félig kész emlékmű…” – hangzik talán, de ilyen előzmények után vajon kérdő vagy kijelentő mondatként fogalmazódik meg? Nem kis tétje van ennek a mondatnak, hiszen, ha kérdés, akkor a válasz függvényében akár felül is kell írni egy korábbi döntést. Ha kijelentésként hangzanak el ezek a szavak, az is megkérdőjelezi sokak korábbi döntésének helyességét.

Van jó megoldás! Be kell fejezni a színházkerti emlékművet olyan formában és kivitelben, mint amilyennek megálmodta az alkotó, s amivel mások elé került a pályázati versenyben. Neki teljesítenie kell, amit vállalt, és Veszprémnek is az ehhez szükséges feltételeket. Aki találkozott a Rajk-féle emlékmű számítógépes látványtervével, az tudja, hogy a vízfelületek segítségével egyedülállóan átalakított területen egy modern, európai mércével is büszkeségre okot adó alkotás jöhetne létre. Olyan, ami szimbólumként, emlékjelként és funkcióval felruházott, a szabadidő eltöltésének helyszíneként működő alkotásként is megállja a helyét.

Úgy hiszem, hogy minden más megoldás Veszprém szégyenére válik.”

Wéber László
a Szövetség Veszprémért képviselője,
a Liberális Frakció tagja

„Mi legyen a Rajk-féle ’56-os emlékművel?

A kérdés a képviselőtestület ez év áprilisban hozott határozata alapján elvileg már megoldódott. Ezért érthetetlen számunkra az a hangulatkeltés, amit a (jelenlegi többség által is meghozott) döntés óta a polgármester nyilatkozataiból érzékelhetünk. A lakossági fórum szervezésével Debreczenyi János egyértelműen tovább növeli az amúgy is fennálló feszültségeket. Mielőtt erről mondanék még egy-két gondolatot, kevésbé ismert részletekre is érdemes újra rávilágítani.

VMJV Önkormányzatának Közgyűlése a 216/2005.(VI.23.) számú határozatával fogadta el Rajk László szobrászművész pályamunkáját, és fel is hatalmazta arra a polgármestert, hogy a köztéri alkotás megvalósítása érdekében a szerződést kösse meg. Persze ennek a döntésnek is volt előzménye, erről már kevesebbet beszélünk ma. A 2005 júniusában elfogadott határozatot nagy többséggel fogadta el a közgyűlés (Debreczenyi János, a jelenlegi polgármester is), akárcsak azt, amelyik döntés ezt a határozatot megelőzte. Történetesen azt, hogy az ’56-os emlékműnek a Színházkertben legyen a helye. Ha a közgyűlés tagjai a helyszínt szinte nem is vitatták, az ’56-os szervezetek képviselői (már akik egyáltalán elfogadták a meghívást, és akartak egyáltalán véleményt nyilvánítani) annál inkább. Ők néhányan a Megyeház térre, a Lenin-szobor helyére kívánták az emlékművet elhelyeztetni, bár olyan szervezeti képviselő is volt, akinek a Színházkert is nagyon megfelelt. A közgyűlés véleményük ismeretében döntött végül úgy, hogy a Színházkertben valósuljon meg Rajk László alkotása.

Tény, hogy a Képző- és Iparművészeti Lektorátus által összehívott szakértői bizottság nem a Rajk-féle emlékművet preferálta. Az a sajtóértesülés is igaz, hogy a közgyűlési döntések után a lektorátus kért olyan módosításokat, amelyet a művész ugyan elfogadott, a jelenlegi polgármester polgármesterré válása után viszont nem. A közgyűlés által a döntés meghozatalakor még nem ismert változtatásokat említette meg kifogásként, amikor a mű felállítását még félkész állapotában leállította. Vizsgálat is folyt az eltérések engedélyezéséhez áldásukat adó felelősök felkutatására. Ha a régi városvezetés tagjai között lenne a felelős, azt már bizonyára olvashattunk, hallhattuk volna a helyi híradásokban. (Az egyik, ez ügyben illetékes irodavezetőnek viszont ezért kellett távozni a posztjáról.)

VMJV önkormányzata a 2007 áprilisában meghozott határozatával a Rajk László által készített, ’56-os emlékmű elhelyezésének új helyszínéül a Jutasi út melletti, 2364/1 hrsz-ú park déli gyalogútja melletti területet jelölte ki, s felkérte a városfejlesztési iroda vezetőjét, hogy az áthelyezéshez szükséges terveket készíttesse el, egyeztesse le, és az áthelyezés koordinálását végezze el.

Ez a határozat viszont úgy tűnik, hogy nem is határozat. A Polgármester úr ugyanis – aludva egyet-kettőt a közgyűlésen történtekre – előbb még lakossági fórumot akar. Itt kívánja megtudni azt, kell-e a Jutasi út mellett élőknek ez a hányattatott-sorsú alkotás félkész állapotában is. Számunkra már csak az a kérdés, hogyan dönti el, akarják-e a Rajk-féle „zászlót” a fórumra ellátogatók. Lesz esetleg lakcímellenőrzés és titkos szavazás? Vagy majd az elmúlt év helyi balhéinak szereplői döntik el a kérdést, hangorkánnal nyomatékosítva véleményüket? Nos, én akkor a fórum helyett inkább a helyi népszavazást javasoltam volna. (Ha már a közgyűlés határozata és egy testület döntése nem mértékadó, még akkor sem, ha ők vannak többségben.)

A helyi népszavazással, belátom, azért lenne némi probléma. Még eszébe jutna egyeseknek, hogy akkor a Melocco-szobor ügyében is ezt kellene, vagy kellett volna tartani, de emlékeink szerint erről még egy lakossági fórum sem volt.”

Katanics Sándor
önkormányzati képviselő
MSZP

„Az előző testületben a legjobb érzéssel adtam a szavazatomat Rajk László tervének megvalósításához. Számomra ez volt az egyedüli pályamű, mely egyértelműen 1956-ot szimbolizálta, ráadásul egy rendkívül eredeti látványt, ugyanakkor a tervezett parkosítással egy kellemes környezetet is adva a Színházkert elhanyagolt, kihasználatlan szegletének. A döntés a képviseleti demokrácia szabályi szerint, alapos előkészítéssel, nyilvános pályázatot követően történt. Ha környezetével együtt elkészült volna 2006. október 23-ára, országosan is kiemelkedően ünnepelhettük volna meg a forradalom 50 éves évfordulóját.

Hogy nem így történt, annak műemlék-hatósági, pártpolitikai és közhangulati okai egyaránt vannak. A jelen állapot elég siralmas, amibe lavírozta magát a polgármester, illetve a képviselőtestület. Egy félig kész kompozícióról mond azután véleményt, ítélkezik, gyalázkodik boldog-boldogtalan. A máskor oly hangos helyi művészvilág pedig hallgat.

A múlt és a jelen után fontosabb a jövővel, a kibontakozással foglalkozni. A szabaddemokrata frakció a 2007. évi költségvetés tervezési fázisában javasolta egy pénzalap céltartalékba helyezését, mely biztosítékot jelent a befejezésre. Jelentett volna, mert a várost vezető többség ezt elutasította. Kibontakozás lehet még a más helyre való áttelepítés, és ebben a fideszes alpolgármester meg is állapodott a művésszel, majd a képviselők egyhangúlag el is fogadták ezt a kiutat. Több mint érdekes, ha ezt egy lakossági fórum valamilyen formában felülírja.

Tetszik, nem tetszik, előbb-utóbb költségvetési pénzt kell rendelnünk bármely megoldáshoz. Minél tovább maszatoljuk az ügyet, annál többe fog a végén kerülni. Anyagi és erkölcsi értelemben egyaránt. Erkölcsileg már eddig is túl sokba került. A „párbeszéd évéről” médiakommunikációs elemként már annyit hallottunk, hogy most talán már dönteni kéne. Ezt nem tudja 60 ezer városlakó eldönteni, de még megvitatni sem. Azért vannak a választott képviselők, hogy vállalják nyíltan a véleményüket, és döntsenek!

Álljon ez a kompozíció, de ne félig sem készen, hanem befejezve, parkosított környezetben! De elbontásra úgy semmiképp ne kerüljön, hogy ne legyen azonnal fel is állítva az új helyére. Ha ez nem így fog történni, akkor átadjuk az enyészetnek sok-sok évre. S akkor déja-vu érzésem támad. Hisz hasonló történt Pogány Gábor Béke szoborkompozíciójával, amit tíz év után egy jószemű, messziről jött honfitársunk újra felfedezett, új értelmet adott neki, és a szobor azóta is Veszprém centrumában áll, hirdetve az ember túlélésének misztériumát.”

Dr. Szalay András
SZDSZ városi elnök