A 2000-ben létrehozott Veszprémi Civil Ház és a Veszprém Megyei Civil Hálózatért Közhasznú Egyesület vezetőjével, Varga Endrével a civilség mibenlétéről, a civil kurázsiról és az Index Veszprém ilyen témájú szerepvállalásáról beszélgettünk.

– Mit jelent az ön számára a civilség, a civil kurázsi?

– Úgy gondolom, egy igazán jól működő demokráciában az állampolgárok nem csak a magánéletükben próbálják meg kiteljesíteni magukat, hanem keresnek olyan hasznos elfoglaltságot, amely boldogabbá teszi az életüket. Számos olyan ügy létezik, amely nem csak öncélú, hanem valamilyen szinten előreviszi a társadalmat is. Az ilyen típusú állampolgári szerepvállalás lehetősége adott mindenkinek. Civil kurázsinak azt tartom, amikor egy személy valamilyen területen felelősséget vállal – közeli vagy távolabbi környezetében – a közösség érdekében valamilyen jobbítás, fejlődés céljából. Mindez sokkal eredményesebb lehet, ha nem egyénenként, hanem közösségekben, csoportokban valósul meg, szervezett formában. Hogy ez napjainkban mennyire fontos, nem lehet eléggé hangsúlyozni. Azok a civil szervezetek, amelyek egymagukban nem képesek partnerségi kapcsolatokat kiépíteni mondjuk egy önkormányzattal, hálózatokba tömörülve sikert érhetnek el. A  Civil Ház az elmúlt 13 évben több ilyen civil szerveződés létrehozását segítette. Ezen kívül civil kurázsinak például azt tartom még, ha egy civil szervezetnek van bátorsága olyan küldetéssel folytatni tevékenységét, kitalálva hozzá céljait és az azokhoz kapcsolódó feladatait, amellyel olyan problémákat tud megoldani, olyan válaszokat talál, amelyeket a hatalom, a gazdasági szféra nem. Ennek rengeteg kísérőjegye van, ilyenek például a demokratikus működés, a kreativitás, az innováció, a gyors, konszenzuson alapuló döntéshozatal, a gazdaságosság, a rugalmasság, az eredményesség.

– Ön látta ezeket a jegyeket a Szabad-Sajtó Egyesület által fenntartott Index Veszprém tartalmában, működésében?

– A médiának roppant nagy felelőssége van abban, hogy a civil társadalom híreiről informáljon bennünket. Viszont jelenleg nagyon sok pozitív dolog, sikertörténet nem jelenik meg sem a lapokban, sem a televízióban vagy a rádióban, mert nincs hírértéke. Az például, hogy egy alapítvány egy iskolát, intézményt működtet, nem érdekel szinte senkit, hiszen van rengeteg alapítvány, amely működtet valamit. Azt lenne fontos bemutatni, hogy ezt miképpen teszi, milyen módszerekkel, és mennyire sikeresen. Az Index Veszprém erre nyitott volt. Rengeteg olyan kérdéssel foglalkozott, amely érinti a várost, és erről megpróbált hiteles tájékoztatást adni, vállalva azt – mivel internetes felület volt –, hogy a hozzászólók nem értettek vele feltétlenül egyet. Ez volt az egyik érdeme. A civil szervezetekről jelentős mennyiségű anyagot hozott le, vagy ha nem a szervezetekről volt szó, akkor olyan eseményekről, hírekről is tájékoztatott, amelyekben tetten érhető volt a már említett civil kurázsi .

– Mennyire lehet egy civil szervezet szabad egy kisvárosban?

– Nehéz ma Magyarországon politikailag függetlennek lenni, de abban a pillanatban, amikor egy civil szervezet valamelyik oldalra áll, elveszti a hitelességét azok számára, akik a másik oldalon állnak. Ez megosztja, és nem erősíti a civil társadalmat. Nem tartom jó ötletnek azt, hogy a civil szervezetek részt vegyenek a hatalomban, vagy képviselőket indítsanak önkormányzati választási szinten, mert a politikába belekeveredve nem lehet hitelesen vallani azt,  hogy a civilek, és nem a politikai pártok állításai és érdekei vezérelik az adott személyt. Ezután pedig a civil szervezetet, illetve az azt képviselő embert óhatatlanul beskatulyázzák majd valahova – vagy ide, vagy oda, attól függően, hogy döntése kinek kedvez. Emiatt oszlott fel egykor a Veszprémi Civil Szervezetek Szövetsége. Egy civil szervezet tevékenysége hiteles, hasznos és jó kell hogy legyen az embereknek globálisan. Persze nagyon nehéz ma kimondani, hogy függetlennek és a tevékenység szempontjából nem elkötelezettnek kell lenni, mert bármit kitalál az ember, az kedvez valamelyik politikai oldalnak. Az viszont már nem szerencsés, ha valaki ebből pártpolitikát csinál. Minket, civileket, a veszprémi társadalom érdekel, hogy az emberek jól éljenek, és a problémák megoldódjanak politikai pártállástól függetlenül. A szervezetünk helyzete azért érdekes, mert az első Orbán-kormány idején  általunk elindított „civil ház” programot 13 éve végezzük. Mivel mindenféle politikai tényezőt kiszűrve hiteles szolgáltatást adtunk mindenkinek, aki hozzánk fordult civil ügyekben, az eddigi kormányok és önkormányzatok mindegyike fontosnak és sikeresnek tartotta tevékenységünket, úgy ítélte meg, hogy hozzáértően tesszük a dolgunkat.  A szolgáltatásainkat – ahogy régen, úgy most is – teljes körűen mindenki igénybe veheti, munkánk a politikán felül áll.

– Civil pénzügyi lehetőségekből (mecenatúra, támogatás, pályázatok) fenn lehet ma tartani egy független lapot, internetes médiumot?

– Minden esetben meg kell vizsgálni a környezetet, amelyben élünk. Jelenleg a hazai pályázati források beszűkültek, az EU-s forráslehetőségek pedig elég bonyolultak. Az ilyen pályázatokból nagyon felkészültnek kell lenni, ha valaki ebből szeretne megélni. Azon is érdemes gondolkodni, hogy adományozói szempontból mennyire sikerülhet partnereket találni. Magyarországon még gyerekcipőben jár az adományozás kultúrája, és sürgető is lenne változást elérni ezen a téren. Tőlünk nyugatabbra ez már régóta működik. Ha  egy médiaszereplő, egy újság meg tudja győzni a feltételezett adományozót – akár magánembert vagy céget – arról, hogy az általa vitt ügy, misszió támogatásra érdemes, akkor sikeres lehet az ilyenfajta forrásteremtés. A cégeknek, vállalatoknak pedig érdemes lenne megérteniük, hogy a társadalmi szerepvállalás, az adományozás nem öncélú pénzkiadás, hanem olyan tényező, amellyel saját szakmai, valamint gazdasági színvonalukat, sőt a profitjukat növelhetik. Kutatások támasztják alá például azt, hogy az átlagember sokkal szívesebben vásárol olyan cégtől, amelyikről tudja, hogy a társadalmi szerepvállalásnak ezt a formáját választja. Amíg nem tesszük a vállalatokat, cégeket elkötelezetté egy ügy iránt, addig nagyon nehéz a dolgunk. Ameddig úgy megyünk oda, mintha szerencsétlenek lennénk, és segítségre szorulnánk, addig nem fog változni a helyzet.  Azonban ha eljutunk odáig, hogy tárgyalóképes, egyenrangú partnerként tájékoztatjuk a cégvezetőt arról, hogy abból, amit én (a civil szervezet) tudok nyújtani, ő is nyer, akkor egyenrangú üzlet születhet. Megvannak a technikák erre, mi is számos képzést szervezünk adományozás témakörében. Ha az adományozó látja, hogy civil partnere felkészült, és ő maga olyan ügyet támogathat egy városban, amelyet jegyeznek, akkor ennél jobb reklám nem is kell, szívesen adja támogatását a megvalósításhoz.

Egy internetes lap tekintetében is hasonló a feladat. Érdemes megvizsgálni a belső és a külső környezetet. Amennyiben kitalálom azt, hogy kinek és miről szól, hogy miben más és miért jobb, mint a többi sajtóorgánum, és meg tudom győzni a támogatót arról, hogy közösen olyan értéket teremthetünk, amely sikeressé tesz mindkettőnket, akkor elméletileg támogatásokból is megélhet egy lap. Ennek megvalósulása azonban már soktényezős, elsősorban rajtunk múlik, hogy mi hiszünk-e benne.

Lengyel Lili

Fotó: Cseh Zoltán