Vajon létezhet független sajtó? Oláh Miklós szociológussal az Index Veszprémről és a médiastruktúrákról beszélgettünk.

– Olvasta korábban az Index Veszprémet? Mit gondolt róla?

– 2002 és 2008 között – amikor időm engedte – felkerestem az oldalt, általában tudtam arról, hogy mi zajlik a lap életében. Öröm volt a sajtó egy olyan színfoltjával találkozni, mint az Index Veszprém, mert igényes, sokrétű, érdekes szemléletű írásokat közvetített, tájékozott emberek tollából.  

– Melyek voltak a lap erényei és hátrányai?

– Az oldal nagy erénye volt a frissessége, ugyanis látszott rajta, hogy ambiciózus fiatalok készítették. Emellett olyan szellemi töltettel rendelkezett, amely nagy jövőt jósolt neki a Veszprém környéki médiumok között. A lap kulturális-művészeti irányultsága egyértelmű volt, az én ízlésemhez képest viszont kevesebb híranyag jelent meg benne, amit így más hírfor rásokból pótoltam. A sajtónak identitásformáló szerepe van, erősítheti az adott település lakóinak kötődését a lakóhelyhez, ha rendszeresen nyújt információkat a településről – például azzal, hogy régi helytörténeti anyagokat közöl azok számára, akik csak a közelmúltban váltak a város lakóivá. Ez a húr időközönként megpendült az újságban. Nagyon jó volt a lap rovatszerkezete, ugyanakkor még lehetett volna akár azon belül is nyitni, és szélesebb fogyasztói kört lefedni. Érdekes lehetett volna a mozgástér kibővítése: a szerkesztők megcélozhatták volna a környező településeket is, hiszen az emberek a lakóhelyükhöz képest nagyobb területet járnak be a mindennapjaikban, és túlnyúlik azon az érdeklődésük. Ugyanakkor, ha azt nézzük, hogy átlag tizenhat ember működtette a lapot a szabadidejében, akkor nagyon is figyelemre méltó teljesítményről beszélhetünk. Amit területileg és tematikusan vállalt, azt naprakészen elvégezte.

– A veszprémi sajtótörténetben hol helyezné el az újságot?

– Veszprém nagyság és szociológiai összetétel szempontjából mindig is nagyon érdekes város volt. Különleges már a száz évvel ezelőtti médiapiaca is, ugyanis esetenként több piaci alapon működő lap is rendszeresen megjelent a városban. Az akkori polgárság azok előfizetésével, vásárlásával közvetlenül tudta finanszírozni az újságokat, gazdaságilag fenntartotta őket, ezzel naprakész, direkt visszajelzéssel szolgált a készítők számára. Az ötvenes évektől kezdve Veszprém népessége rohamosan megnőtt, a rendszerváltás pedig a média életében is változást hozott: megjelentek a frissebb szemléletű, politikai nézeteikben eltérő médiumok. Csakhogy hiába nőtt a lakosság száma, akkora hírfogyasztó piac nem jött létre, amely tartósan fizetőképes keresletet tudna biztosítani az összes alternatív és hagyományos terjesztésű médium működésére. Kétségtelen, hogy az Index Veszprém újdonságnak számított, erősebb kritikai szellemet ütött meg, a politikai témákat tekintve is. Ebben a műfajban korábban hasonló hatású és jelentőségű műhelyről nem tudok. Különösen az aktuális kulturális, művészeti, esetenként közéleti elemzéseikre gondolok vissza szívesen – ezeket általában a műhely tagjai készítették, de többször másokat kértek fel ilyen feladatra. Lehet, hogy rosszul emlékszem, de például a város négy ciklusos polgármesterének munkáját mintha egyedül ez a műhely értékelte volna, megállapítva azt, hogy a sok idő alatt keveset elérő városvezető nem érdemel szobrot. A mai napig helye lenne a mikro-regionális hírpiacon és a médiavilágban egy olyan aktív, lendületes, széles perspektívában dolgozó újságnak, mint az Index Veszprém volt.

– Az internet milyen változást hozott a média világában?

– Egy médium mindig csak akkor lehet tartósan színvonalas, ha vannak versenytársai. Magyarországon politikai, majd gazdasági okok miatt sokáig nem volt igazi versenyhelyzet, ezt a  struktúrát alakította át az elektronikus média új generációjának megjelenése. A netes formátum lényegesen olcsóbb, mint a nyomtatott lapok, így egyre több helyi, regionális hatókörű és érdeklődésű médium jelenhetett meg a palettán. A rendszerváltozás után a politikai spektrum is kinyílt, demokratizálódott a struktúra, megjelentek alternatívák, rétegzettebb lett a hírpiac. Már nem a politika szabja meg elsősorban, hogy mennyire differenciált egy-egy terület, hanem a gazdasági helyzet, a hírfogyasztók által megtestesített fizetőképes kereslet. A fenntartás persze most sem olyan könnyű – még a civil média esetében sem, amely sokszor nagyon szakszerű teljesítményre képes, de alapvetően a fennmaradó energiákat hasznosítja, amelyből a napi munka mellett nem biztos, hogy mindig elég jut.

– Mi lenne a független médiának szerepe?

– A független média elsődleges célja az lenne, hogy tekintet nélkül kimondja aktuális, közérdekű kérdésekben az igazságot, ezzel mindennemű kockázatot és támadást is vállalva. Ezzel tudná szolgálni a közjót. Ennek a kritériumnak azonban valójában egyetlen médium sem tud megfelelni, sem hazánkban, sem külföldön. Nem hiszem, hogy teljes mértékben lehetne függetlennek lenni, a gazdasági megfontolások és lehetőségek felett továbbra is viszonyítási pontot képez a politikum. A politikum – természetéből adódóan – alkalmatlan saját érdekérvényesítésének önkorlátozására; arra csak jó polgárosultságú civil társadalom képes, egyebek mellett a média eszközeinek felhasználásával. A függetlenség olyan ideál, amelyet jó, ha megpróbálunk követni, de sosem fogunk neki tökéletesen megfelelni. Maximum azt tudjuk mérni, mennyire próbál meg független maradni egy médium. Ebben a tekintetben az Index Veszprém a lehetőségeihez és a körülményeihez képest figyelemreméltó volt, mondhatni: független sajtóként működött.

– Nehezebb helyzetben van az az önmagát függetlennek deklaráló sajtóorgánum, amelyik kisvárosban próbál meg boldogulni?

– Valószínűleg igen. Eltekintve attól, hogy egy médiumot meg kell-e fizetni avagy sem, a működése stabilitását az fogja megszabni, hogy mekkora számú fogyasztót tud maga mögött. Ez a feltétele a szponzorok megjelenésének, a hirdetéseknek is. Egy országos terjesztésű médiumnál ez nyilván könnyebb, mert nagyobb gazdasági bázissal rendelkezhet, amelyik érdekelt a fenntartásában.

– Mi az oka annak, hogy külföldön mégis életképesebb ez a modell, mint hazánkban?

– Ez nagyban függ a polgárosodás mértékétől. Ott, ahol nem törték gyakran nagy történelmi kataklizmák a polgárosodás folyamatát, és nem voltak több évtizedes diktatúrák, széles körben egzisztenciális biztonság teremhetett, és a  társadalmi aktivitás, hírfogyasztás sem korlátozódott. Mi nem voltunk ilyen szerencsések. Angliában megszülethetett az etalonnak számító BBC, mert ott többszáz éve gyakorlatilag demokratikus rendszer működik, a magyar média vonatkozásában viszont csak 25 éves időszakról beszélhetünk. A technikai viszonyok is valószínűleg befolyásolják a médiaviszonyokat, de a társadalmi szűk keresztmetszetek nagyobb mértékű korlátait képezhetik a szabad és kiegyensúlyozott médiastruktúrának.

– Mindent tekintetbe véve szükség lenne mégis szabad sajtóra Veszprémben?

– Ha úgy vesszük, tulajdonképpen ma is van szabad sajtója Veszprémnek. Nálunk a Kádár-korban sokkal erősebb volt a politikai szorítás, mint máshol, és amikor felszabadultunk alóla, hirtelen rengeteg művészeti, kulturális, szakmai folyóirat jelent meg, mint pl. a Vár Ucca 17, az Új Horizont, az Ex Symposion, a Veszprémi Szemle, a Comitatus, vagy a hírpiacon a Rege és a Térkép. Ma már illuzórikus és idejétmúlt elképzelés az, miszerint egyetlen hírportálnak kellene minden feladatot felvállalnia, és minden politikai érdeklődést kielégítenie. Jó lenne, de ez lehetetlen, és igazából szükségtelen: egyrészt egy kattintással gyorsan felkereshető egy másik hírportál, másrészt pedig fel kell vállalni a politikai, világnézeti beállítottságot egy lap készítőinek is. A médiavilág akkor működik jól, ha különböző tematikájú médiumok működhetnek egymás mellett, amelyekből az olvasó válogathat.

Bertalan Melinda
Fotó: Babják Tamás