Különös időutazás részese lehet az, aki belép a Szabadság utca 13. alatt található Utas és holdvilág nevű antikváriumba. Nemcsak az utca neve szabadság, a csöndesen megbúvó hely is egyfajta szabadságot ígér: küszöbét átlépve a könyvek és lemezek halmában egy letűnt, szinte már csak megsárgult fényképeken élő időben találja magát a látogató, ahol úgy érzi, a mindennapi béklyók is kevésbé szorítanak. Az antikvárium kalandos történeteiről Molnár Sándor, jelenlegi tulajdonos mesélt.

„És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami”

A veszprémi Utas és holdvilág antikvárium 1983 óta a város kitüntetett helye. A Művelt Nép Könyvkiadó Vállalat alapította, a Dunántúl első antikváriumaként.

− Hatalmas nagyot robbant ez akkor. Sikk volt ide járni, és minden veszprémi polgár büszke volt arra, hogy Veszprémben működik egy antikvárium. Nagyon szép  időszak volt, és egyre jobban foglalkoztat a gondolat, hogy összeszedjek minden adalékot, és megírjam az antikvárium történetét. 2005-ben vettem át Szokoly Istvántól és családjától az azelőtt még Szokoly Antikvárium néven futó helyet. Korábban órás és ékszerész voltam, ötvös, arany- és ezüstműves, de abba a vállalkozásba sajnos beletört a bicskám. Egy évnyi töprengés után döntöttem el, hogy az antikváriummal fogok foglalkozni. Éppen Szerb Antal Utas és holdvilág című regényét olvastam, amelynek gondolatvilágát rettentő találónak éreztem akkori helyzetemre, kiváltképp utolsó mondatát − „És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami” −, majd egyszer csak megvilágosodtam, hogy a regény után ez lesz az antikvárium neve.

„A hölgy pedig felkiáltott: wonderful”

Az Utas és holdvilág legnagyobb különlegességét kétségkívül kinézete adja: plafonig érő polcokon roskadoznak a használt könyvek, itt-ott a földön egy kupacba rakva várják új gazdáikat. Az asztalon elegáns Tiffany lámpa világít, a lemezborítókról 1 régi nagy rocksztárok néznek vissza ránk, két Thonet szék fog közre egy sakktáblát, a falon festmények, a kanapé mellett gitár, aukció idején műtárgyak mindenfelé. Külön falrészt kaptak Molnár Sándor – túlnyomórészt veszprémi vonatkozású – büszkeségei: az emlékeztető fénykép, amikor Navracsics Tibor egy városvezetés alkalmával az üzletéről beszélt, a miniszterelnök-helyettes karácsonyi üdvözlőlapja, Cseh Tamással való találkozása, Szilágyi Lackó és Szerb Antal portréja – mindazok, akik a szívéhez közel állnak. Elképesztő sokszínűség uralkodik, mondhatni a huszadik  század összes évtizede végigvonul itt, a hóbortos húszas évek szalonvilága keveredik az ötvenes évek realizmusával és a hetvenes-nyolcvanas évek rock-korszakával.  Az üzlet különleges hangulata „messze földön” híres:

− A legérdekesebb emlékem arról, hogy mit szólnak az emberek, amikor belépnek ide, egy New York-i házaspárhoz kötődik. Bejöttek, a hölgy pedig felkiáltott – wonderful, majd megkérdezte, hogy készíthet-e fényképeket az üzletről. Akkor húztam ki magamat a legjobban. De ugyanígy jártam Mika Wasedával is, aki az oszakai egyetem magyar tanszékének vezetője és Esterházy Péter regényeinek japán fordítója. Ő a férjével tért be, és szintén megkérdezte, hogy készíthet-e fényképeket. Persze megint csak büszkén kihúztam magam, hogy ezek szerint még neki is érdekes lehetek.

„Mesél a múlt”

Az Utas és holdvilág minden pórusából árad a múlt, nemcsak kinézete idézi meg azt, de sokszor maguk a könyvek is fantasztikus meséket rejtenek.

− Saját múltamra nem akarok emlékezni, taszítom önmagamtól, másoké viszont annál inkább vonz. Sokszor elképzelem, milyen lehetett egy-egy könyvnek a sorsa, hány kézen ment át, ki lopta el a polcról, kinek adták kölcsön, ki nem adta vissza, ki kufárkodott vele, és végül ki adta be antikváriumba, ahol gyakorlatilag új élete kezdődik a könyvnek, onnantól kezdve, hogy ki veszi meg, míg végül az  egész megismétlődik, és ez így megy az idők végezetéig. Manapság a könyveket általában sajnos megszorult emberek hozzák, akiknek éppen kenyérre kell a pénz, illetve van egy másik réteg is, aki úgymond a feleslegtől akar megszabadulni, például ha új lakásba költözik, és a könyv már kinőtte azt a helyet. De szinte mindig találok valami érdekes relikviát. Nagyon sokszor bukkanok rá dedikált kötetekre Pilinszkytől kezdve Weöres Sándorig, de lesz például egy aukció, ennek az egyik darabja Jókai Mór saját kezűleg aláírt kártyája, amely hatalmas kincsnek számít az én szememben. A legkülönlegesebb sztorim azonban a véletlennek köszönhető. Egyszer egy fiatalember, aki vásárokban is szokott árusítani könyveket, behozott egy ütött-kopott koffernyi könyvet, amiben az ellenreformáció fő figurájának, Pázmány Péter mintaképének, a Giordano Bruno perében résztvevő Bellarmine-nek egy 1620-as kötetére bukkantam. De volt olyan is, hogy nem vettem észre, hogy egy könyv kincset rejt. Egy alkalommal Sánta Ferenc Ötödik pecsét című regényét vette meg tőlem egy fiatalember, amiről a fizetés után derült ki, hogy az író dedikálta. Azóta persze minden könyvet nagyon alaposan átnézek, hátha fellelek benne valami fontos bejegyzést.

„Mindenki hazavihet egy szeletet”

A végtelen körforgás és az egyedi történetek nem állnak meg a könyveknél és a hanglemezeknél. A rendszeres aukciók révén jószerivel mindenki hazaviheti a maga szeletét az antikváriumból.

− Rendszeresen szervezek aukciókat is, június 2-án lesz az ötödik Dunántúli Könyv és Művészeti Aukció. Ilyenkor mindenki, aki úgy gondolja, hogy arra érdemesült tárgyai vannak – képek, szobrok, porcelánok – beadhatja, mi pedig bizakodunk, hogy az aukció során megnövekedik az áruk. Ezen alkalmakkor általában a könyvritkaságok, kis példányszámú, dedikált, vagy nagyon régi kötetek a legnépszerűbbek. Összességében persze elég kiszámíthatatlan, hiszen volt olyan eset is, amikor egy a Lada autógyár által kibocsátott, kabáthajtókára rátűzhető kitűző ért el egészen  magas árat. Ezek a dísztárgyak nyolc napig az aukciók után az üzletben megvehetők, azután pedig a beadó dönt a sorsukról, hogy visszaviszi-e őket, vagy itt hagyja.

„Múlt és jelen egybeforr”

Múlt nem létezhet jelen nélkül, és ez persze fordítva is igaz, ennek tükrében pedig még egy antikváriumos sem közvetítheti csupán a múltat, még ha az olyan magával ragadó formában is tárul a szemünk elé, mint az Utas és holdvilágban. Molnár Sándor nem is ül ölbe tett kézzel, a spontán események mellett – mint amikor egy esős délután Likó Marci beugrott az üzletbe, és három órán keresztül gitározott – tudatosan szervezi az antikvárium életét: a kezdetektől fogva irodalmi esteknek is helyet ad.

− Az antikváriumnak még ma is megvan az a kitüntetett szerepe, mint alapítása idején, de tagadhatatlan, hogy visszaesett az érdeklődés a könyvek iránt. Ezt azzal próbálom kiküszöbölni, hogy rendszeresen szervezek irodalmi esteket, ahova az ország vezető íróit hívom meg, mint például Esterházy Pétert, Spiró Györgyöt, Konrád Györgyöt. Gyakorlatilag az egész irodalmi élvonal megfordult már nálam. Ezeknek az esteknek teljesen vegyes a fogadtatása. A Cseh Tamás-esténken nagyjából százötvenen zsúfolódtunk be az üzletbe, és még vagy ugyanennyien álltak odakint is. Hasonló siker övezte Esterházy Pétert; nyilván, ha nagyobb névről van szó, nagyobb a vonzás. Emellett Kertész Ákos iránt csak hárman érdeklődtek, pedig a mai napig kötelező olvasni őt a Pannon Egyetem Irodalomtudományi Tanszékén.

S hogyan fest az Utas és holdvilág jövője? Nehéz kérdés, de annyi bizonyos, hogy amíg lehet, Molnár Sándor vezeti az antikváriumot. S Szerb Antal óta már ő is tudja: „És ha az ember él…”

Bertalan Melinda

Fotó: Babják Tamás